A neves szlovák liberális publicista, Martin Šimečka vendégkommentárt írt a bukaresti Dilema Veche lap számára. Cikke megjegyzi: a kommunista diktatúra vége azzal a reménnyel köszöntött a kontinensre, hogy Közép-Európa új eszmékkel, energiával és tudással fogja gazdagítani a plurális nyugati demokratikus rendszert. Ám mindenkinek csalódnia kellett, írja a szerző. Leginkább épp az érintett közép-európaiak számára kiábrándító a helyzet, mert az itt folyó vitáknak csak egyetlen tanulsága lehet. Hogy Közép-Európa társadalmai még ma sem szabadok. Sajnos, ahogy múlik az idő – ismeri be Martin Šimečka – egyre inkább az a meggyőződés alakulhat ki bennünk, hogy az a nemzedék, mely életének bizonyos szakaszát a kommunizmusban kényszerült eltölteni, sohasem beszélheti már „anyanyelvi szinten” a szabadság nyelvét.
A közép-európai polgár számára megadatott különbséget tenni a bátorság és gyávaság között, jól tudja, mi állítja szembe a tettest és az áldozatot, de már soha nem fogja megtudni, mi különbözteti meg a szabad embert, a szabadságtól megfosztott polgártól.
Abban a társadalomban, melyet húsz évvel ezelőtt reméltünk magunk mögött tudni – írja a szerző – egyszerűen nem létezett a szabad emberi lény valósága. Ugyan sokan harcoltak a szabadságért, de maga a szabadság absztrakt, értelmezhetetlen fogalom volt és maradt mindmáig. Az egyetlen dolog, amit új eszmeként a Nyugat számára közvetíthetünk az, hogy az elmúlt húsz évben nem volt elég bátorságunk bevallani magunknak: képtelenek vagyunk a szabadságra, fejezi be Šimečka írásának ismertetését a Glóbusznet portál.
