Kormányfőnk kezd furcsán viselkedni. Olykor, fuldokló módjára, természetellenes mozdulatokat tesz: alá, majd felmerül a zavaros árban, amelybe – elvakultsága következtében – maga pottyant bele. Máskor, mintha pályát tévesztett volna. A népszerűsége megőrzése érdekében mesterdetektívnek áll.
Ezek a gondolatok cikáztak az agyamba, amikor tegnap a rendkívüli sajtóértekezletén papírt lobogtatva a kezébe, kiállt Ľubomír Vážny, jelenlegi közlekedésügyi miniszter mellett, hogy felejtesse velünk az ellenzék szerdai, visszahívására tett kísérletét. Nem az első eset, hogy az ellenzék múltjában turkálva próbál tromfot találni politikai jövője, vagyis kormányon maradása érdekében. Most is ez történt. A kormányában felbukkanó botrányok hulláma – a nemzetiek és a mečiaristák után – elérte a smeres minisztereket is. Az új év meglehetősen balul kezdődött számukra. Csak a három legutóbbi esetet sorolom: Robert Kaliňák bombaügye, mely miatt napokig Szlovákián röhögött a világ, Viera Tomanová „szociális cégeiben” végzett ellenőrzések eredményei, amelyek eurómilliók elherdálásáról számoltak be, amit majd nekünk, adófizetőknek kell kiegyenlíteni, mert Brüsszel nem lesz hajlandó kifizetni. Utána, jöttek az útvám bevezetése körüli bonyodalmak, a fuvarozók tüntetése, majd a kikényszeritett útvám- és a kapcsolódó törvények módosítása. Mindezek, Fico számára olyan súlyos tekintélyromboló politikai pofonok, amelyektől még most is tántorog. Úgy gondolom, Fico számára az utolsó mentsvár a mesterdetektív kormányfői figura eljátszása, hogy mentse a menthetőt. Hogy megmaradjon az ország szemében, az igazságosztó szlovák betyár, Juro Jánošík, népi hős szerepében. Úgy szeretne a történelemkönyvekbe bekerülni, mint a nép nagy szülötte, aki a szegénységtől és a nyomortól mentette meg országot. Ennek érdekében, óriási nagyítóval a kezében kutat „váraiban” a poros iratok között, s ha talál valamit, papírral a kezében lohol a „fényre”, hogy közüggyé tegye az ellenzék, a gonosz erők lázító tetteit, amellyel népét az utolsó garasától fosztották meg. S íme, ő, a nép fia igazságot tesz, a szolgavért szívó, népnyúzókkal szemben. Annyira naiv lélek, annyira a népszerűség-hajhászás bűvös mámorában fortyog az agya, hogy képtelen reálisan értékelni, mennyire szegényes, mennyire silány dolog, amit művel.
Az igazság kiderítése nem az ő feladata. (Nem tudom, hogy mivel foglalkozik akkor a belügyminiszter, Kaliňák?) Ha korrupciógyanús ügyek voltak a szlovák minisztériumokban, azokat már tegnap – három és fél éve volt rá – fel kellett volna göngyölnie. Most ez már: eső után köpönyeg. Nem beszélve a szándék sunyiságáról, amellyel saját botrányit igyekszik leplezni.
Olcsó trükk, olcsó kivitelben! Mert a történelemkönyvekben úgyis úgy fog szerepelni, ahogyan majd az országa népe értékeli. Az pedig: egy (uralkodó) kormányfő, aki játszotta önmaga kitalálta szerepeit, ahelyett, hogy népe igazi igényeivel törődött volna.
Mosoni Dénes, Felvidék Ma
