Valamikor 2006-ban, távozván a Vasárnapból, jött az ötlet, érdemes lenne górcső alá venni a szlovákiai magyar médiát. Az ötletet támogatta a Pozsonyi Casino vezetése, s elindult egy sorozat, amelynek keretén belül szinte minden szerkesztőség bemutatkozott.
Eljött a Casinóba Molnár Norbert, Barak László, Cs. Liszka Györgyi, Slezákné Kovács Edit, a Szabad Újság akkori szerkesztősége, az Itthon, Mihályi Molnár László, de a sorozat valahogy befejezetlen maradt.
Két év szünet után a most új főszerkesztőt kapott felvidek.ma internetes honlap került sorra, és a sorozatot március 30-án zárjuk le, amikor Szilvássy Józseffel beszélgetünk a szlovákiai magyar sajtó állapotáról, helyzetéről.
N. Gyurkovits Róza egy volt közös kollégánk szerint a legokosabb szlovákiai magyar újságírónő, bár azt nem fejtette ki, az újságírón vagy a nőn volt-e véleményében a hangsúly. Ezen jót derültünk a beszélgetés során, majd azt válaszolta: lehet a nőn is, mert a boldogult Nőben kezdte pályafutását, ahol legendás csapat gyűlt össze, s mint mondja, nem női lapot szerkesztettek, hanem egy igen izgalmas, a szlovákiai magyarság mindennapjairól beszámoló közéleti lapot, itt dolgozott akkor pl. Dusza István, de Gágyor Péter is, vagy Huszár Tibor és M. Nagy László fotósok… Létrehoztak egy máig megismételetlen szociográfiai sorozatot (Emberek, otthonok, haza), amely egész Dél-Szlovákiát bemutatta. Kiemelt helyen foglalkoztak az iskolaüggyel, a kisebbségi életben tapasztalható tudatváltozásokkal, s ahogy N.Gyurkovits Róza mondja, aki akkor nyitott szemmel járt, az pontosan megjósolhatta a mai helyzetet. Nem is nézték ténykedésüket jó szemmel, s 1985 elején lefejezték a szerkesztőséget, s őt is elhallgattatták.
Sokat tud erről a szakmáról, s amikor arról kérdezem, hogy létezik-e sajtószabadság, s van-e az újságírónak választási lehetősége, akkor szkeptikusan csak annyit válaszol: elég, ha végignézek az életrajzán. Azok közé tartozik ugyanis, akiket annak idején Kovács András nehéz embereknek nevezett, akiknek mindig, minden helyzetben volt önálló véleményük, s az ilyen embereket Európának ebben a felében mindig megpróbálták elhallgattatni. Egy újságírónak pedig a szó a mindennapi kenyere. De ahogy ő fogalmaz: nem mindenáron.
Most a felvidek.ma vezetésével bízták meg, amelyet még 2005-ben hoztak létre,s mára az egyik legolvasottabb szlovákiai magyar internetes lappá nőtte ki magát. De ahogy a főszerkesztő asszonytól megtudjuk, nincsenek könnyű helyzetben, állandóan anyagi gondokkal küszködnek, pedig jó lenne az oldal-designt megváltoztatni, hogy a jelenleg még ömlesztett formában az olvasó elé kerülő anyagok áttekinthetőbbek legyenek, felhívják magukra a figyelemet, mert sok nagyon értékes írásra csak azok bukkannak rá, akik mélyebben átfésülik a portál kínálatát. De mint minden, ez is anyagiak függvénye, s pl. a kulturális minisztérium illetékes pénzosztó bizottsága a felvidék.mát most sem támogatta. Igaz, képviselőik sem ülnek a bizottságban… Ismerős a helyzet, ugye?
Szóba került a nyomtatott sajtó is, N. Gyurkovits Róza szerint bár ma a világháló tarolni látszik, ez egy roppant tünékeny világ, amelyben az értékek is ideiglenesek, s bízik benne, hogy az emberek számára ismét fontos lesz a nyomtatott szó becsülete, hiszen az olcsó kompaktlemezekre elmentett világ pár év alatt elenyészik.
Vannak tehetséges újságíróink, viszont nincsenek lapjaink, médiaműhelyeink, elkeserítőnek tartja, hogy az okos és tehetséges fiatal nemzedékere nem hagyunk semmit, így indulniuk sincs hol. A klasszikus újságírói műfajokra (riport, mélyinterjúk, portrék, művészeti kritikák, recenziók) nem tart igényt a mai korszellem – állapítja meg, s arra a kérdésemre, hogy milyen ma a szlovákiai magyar sajtó helyzete, nagy-nagy sóhaj után visszakérdez: Miért, maga szerint van szlovákiai magyar sajtó?
Szilvássy Józseffel innen folytatjuk.
Juhász Dósa János
