Közeledik az iskolaév vége. A napokban az oktatási miniszter, Eugen Jurzyca is hallatott magáról. Kedvenc témáiról sajtótájékoztatót tartott, a botrányszagúakról pedig a sajtó tájékoztatott.
Próbálta magyarázni bizonyítványát, meg a 3 hónappal ezelőtt elfogadott közoktatási törvény módosítását, melynek jóváhagyása után ő maga hangoztatta, hogy a szeptemberben kezdődő tanévtől az alapiskola 3. osztályába lépő összes tanuló számára kötelező idegen nyelv lesz az angol. Most mégis arról beszél, igaz, hogy kötelező lesz, de nem mindenkinek. Negyed évnek kellett eltelnie, mire a minisztériumban rájöttek, hogy a közoktatási rendszerben vannak olyan osztályok, ahol már az első évfolyamtól kezdve folyik idegennyelv-oktatás, s az nem feltétlenül az angol kell, hogy legyen. Tehát ők a kivételek, nekik majd hatodiktól lesz kötelező az angol. Hatodikban a magyar iskolákat látogató tanulóknak is fel kell majd venni az ún. 2. kötelező idegen nyelvet, amit 4 éven keresztül heti egy órában tanulhatnak. Hogy az ilyen „intenzív” idegennyelv-tanulásnak mi lesz az eredménye, azt igazán nem tudom. Persze megoldás van, lehet növelni a heti óraszámot az ún. szabadon felhasználható órák keretéből, akkor viszont nem marad másra. Talán okosabb lett volna a magyar iskolák kerettantervének jóváhagyásánál a 2. kötelező idegen nyelvet a középiskolára hagyni, s több időt szentelni az alsó tagozat alapozó szakaszában az írás, olvasás, szövegértés elsajátítására. Magyar iskoláink elsősei szlovák kortársaikkal szemben rendkívül hátrányos helyzetben vannak. Míg a Nemzeti Alaptanterv (NAT) a szlovák osztályok első évfolyamában heti 8 órát szán az írás, olvasás elsajátítására, a mi kis magyarjainknak ugyanerre a feladatra heti 5 óra áll rendelkezésükre, tehát heti 3 órával kevesebb. Ez a különbség a 2., 3. és 4. évfolyamban is megmarad, igaz 3-ról egy órára csökken. Nem jó ez így, változtatni kell rajta. Attól a Ján Jarabától, aki még mindig a mikolaji 4 évet túlélve rászolgál, s igazgatja a minisztérium nemzetiségi osztályát, ezt a kezdeményezést hiába várjuk. Valakinek talán átHIDaló kezdeményezésként személycserét kellene javasolnia. Csak hát, úgy látszik, a kormányban nincs ilyen politikai erő.
Nem vagyok meggyőződve Jurzyca kötelező angoljáról, főleg most, hogy megnyílt az osztrák és német munkapiac. Talán jobb lenne, ha továbbra is a tanulók/szülők választhatnának. Jurzyca egyik érve, miszerint a nemzetközi konferenciák nyelve is az angol, mintha azt sugallná, hogy az ország lakosságának jelentős része inkább konferenciákra fog járni, s nem a munkahelyén keresi meg mindennapi kenyerét.
Mégiscsak: munkahelykeresés szempontjából Németország, Ausztria és Svájc közelebb vannak, mint az angolszász világ.
Amiről viszont a miniszter nem akar beszélni, az a folyamatos tankönyvhiány, a botrányos versenyeztetés nélküli közbeszerzések a digitalizált tananyag körül. Ahogyan Mikolaj össze-vissza ígérgetett a tankönyvek biztosításával kapcsolatban, Jurzyca ugyanúgy mellébeszél az első perctől kezdve. A tények viszont elképesztőek: a szlovák iskolákban közel egy évet, a magyarokban – mivel fordítani kell – több mint egy évet késnek az aktuális évfolyam tankönyvei. A probléma gyökerei a Mikolaj-féle 2008-as új közoktatási törvény parlamenti elfogadásáig nyúlnak vissza. Akkor többedmagammal, az ellenzék soraiból kezdeményeztük, hogy ha annyira ki akarja pipálni a kormány a feladat (új közoktatási törvény) teljesítését, ám tegye, de tekintettel a tartalmi reform végrehajtására való felkészületlenségre, egy évvel később lépjen hatályba a törvény. Természetesen a kormánykoalíciós képviselők izmaikat mutogatták, s lett, ami lett. Tankönyvek nélkül kezdünk tanulni és tanítani a megfelelő évfolyamokban az új NAT (ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni) szerint. Amatőrizmus. Sajnos 3 év sem volt elegendő, hogy a dolgok rendeződjenek. Jurzyca homokba dugja a fejét, s pótmegoldást sürget. Persze, hogy jó és korszerű a modern információs és kommunikációs technológia (IKT) használata, hogy szükség van a digitalizált tananyagra, hívják azt akár A tudás bolygójának, vagy akárminek. Azt is elismerjük, hogy praktikusak és közkedveltek az interaktív táblák és a hozzá hasonló modern eszközök. Egy dolgot azonban ne feledjünk. Mindezek használata kiegészítésként, innovációként a pedagógus munkájának változatosabbá, gazdagabbá tételéhez kell. Megítélésem szerint Európának azon a részén, ahol mi élünk, az esélyegyenlőség biztosítása érdekében még egy jó ideig szükség lesz tankönyvekre. Ezek biztosítása kell, hogy legyen Jurzyca felelőssége. A tavalyi tankönyvkiadási tervet (Edíciós terv) Mikolaj ideje alatt 2010. március 11-én hagyták jóvá. Idén június elsején hiába kerestem a minisztérium honlapján. Ebben az évben egyelőre csak az elsős tankönyvek, a folyamatos pályázatokban nyertes tankönyvek és néhány reedíció megjelenése a biztos. A kiadók nagy része további megrendelést nem kapott a minisztériumtól. S hogy a közbeszerzési botrányok homályában rejtőző digitalizált tananyag sorsa hogyan alakul, azt a róla szóló júniusi konferencia után a miniszter biztosan eldönti.
Addig is jó lenne, ha Jurzyca határozottan és szilárdan a Földnek nevezett bolygón állna, s tenné, amit tennie kell.
Szigeti László, az MKP oktatásügyi és kulturális alelnöke
{iarelatednews articleid=”28743″}
