Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke több felvidéki Szent István – ünnepség résztvevője, illetve szónoka volt. A következőkben nemzeti ünnepünk alkalmából megfogalmazott gondolatait olvashatják.
Minden embernek szüksége van olyan támpontokra, amelyek támaszként szolgálnak mindennapi cselekvéseihez. Hiszen az ember kénytelen óráról órára, napról napra dönteni újabb és újabb kihívások kapcsán: olykor csak egyszerű, rövid távú munkahelyi gondot, máskor nagyobb, talán megélhetési problémát, esetleg a családépítés, a gyermeknevelés hosszú távú nehéz feladatait kell megoldani. Van, aki egy barát, ismerős életében talál ilyen kapaszkodót, mások egy közösség tradícióiban, megint mások hírességek nagy tanításaiban, tapasztalataiban. A meghatározó az, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek értékteremtőek, cselekvésre ösztönöznek és vállalhatóak még évek múltán is.
Államalapító Szent István királyunk Intelmei hordoznak olyan tanítást, amely felgyorsult világunkban, a szinte naponta változó politikai, társadalmi és közéleti környezetünkben nyújt támpontokat, kapaszkodót. Mert István királyunk nemcsak új országot teremtett, hanem új rendet is a Kárpát-medencében, és bárki tagadja is, vagy próbálja félremagyarázni a történelmet, mind a mai napig éljük az általa megalkotott rendet: az általa megteremtett állam- és közigazgatási rendszert folytatjuk magyarok, szlovákok, horvátok és mások, az ő vallásszervezési filozófiáját követjük. Mi szlovákiai magyarok továbbá az általa felvázolt nemzetek közti kapcsolatrendszer megvalósulását szorgalmazzuk. Hiszen máig példaértékű, ahogy az Imre hercegnek szánt Intelmekben a nagy király érzékelteti a világi és egyházi hatalom önállóságát és párhuzamosságát, amint a világi hatalmon belül elkülöníti a hatalom gyakorlását és az igazságszolgáltatás pártatlanságának fontosságát, vagy éppen megszabja a családi hagyományok ápolásának a kötelességét, egyszersmind a mások értékeinek tiszteletben tartását.
Ez utóbbi intelmek kapcsán hadd idézzem Szent István királyunk szavait a nemzeti hagyományok megőrzése, a gyermek és szülő viszonyról a nemzeti hagyományok és emberi méltóság megőrzése céljából: „A legnagyobb királyi ékesség az én tudomásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. (…) Ezért kedves fiam, apád rendeletei mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. (…) Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, s tieid közt kimagasló így leszel.“ De nemcsak magyarsága megtartására ösztönözte, a magyar hagyományok továbbvitelére késztette minden körülmények között fiát Szent István királyunk, a más népekkel való együttélésre is oktatta. Ki ne ismerné az Intelmeknek azt a részét, azt a figyelmeztetést, amely szerint „miként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.“
Tudom, hogy államalapító királyunk Intelmei közül leginkább ez utóbbit tagadják a legtöbben a velünk együtt élő többségi nemzet tagjai közül azok, akik nem teszik lehetővé, hogy édes anyanyelvünk helyi és regionális szinten egyenrangú nyelv legyen az élet különböző területein, akik az EU és NATO tagság keretei közt is korlátokat próbálnak építeni Magyarország és a szlovákiai magyarság közé, akik tagadják sajátosságainkat és gátolják azok fejlesztésének. De azok is, akik eltúlzott alkalmazkodási kényszerből, ezen nem tudnak, vagy nem akarnak változtatni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nekik van igazuk. Nem, ez csak azt jelenti, övék a hatalom, amellyel rosszul élnek. Hiszem, hogy a történelem majd minket igazol, és a Szent István-i Intelmek időszerűségét. Hiszen államalapító királyunk nemcsak Imre fiára hagyta az Úr evangéliumát idéző figyelmeztetést: „Ha türelemmel kitartotok, megmentitek lelketeket. Ehhez tartsd magad, fiam, ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet, ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy“.
Politikusként — kisebbségi magyar politikusként — tehetek-e mást, mi magyarok tehetünk-e mást, minthogy Szent István királyunk Intelmeibe kapaszkodunk, és úgy végezzük mindennapi munkánkat, hogy türelmes és másokat tisztelő, de őseinket követően magyarként próbálunk meg értéket teremteni, és nap nap után megküzdeni megmaradásunkért? Vallom, hogy nem szabad más utat választanunk, hiszen évszázadok igazolják: a haladást az egyének és népek kölcsönös tiszteletén alapuló összefogás, valamint a különböző módon megszerzett tudás és tapasztalás kölcsönös kiegészítése garantálja. Mindezek tagadása pedig az emberiség tragédiájához vezetett eddig mindig, minden korban.
Hiszem, hogy amikor úgy döntöttek, a különböző bajok és gondok ellenére is megállnak egy percre, hogy államalapító Szent István királyunknak fejet hajtsunk és ünnepnappal szakítsuk meg a hétköznapok forgatagát, Önök is annak az embernek akartak emléket állítani, aki Intelmein keresztül ma is forrása lehet az értékes emberi cselekvésnek. Hiszem, hogy Önök is nagy királyunk Intelmeinek megfelelően cselekednek akkor, amikor újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelniük, akár az egyszerű napi gondok, akár közösségünk építkezése, hosszú távú céljaink megvalósítása kapcsán. És hiszem azt is, hogy ha egységes akarattal és közösen vállaljuk Szent István királyunk Intelmeit, hozzá hasonlóan sikerül nagyot alkotnunk. Kívánom, hogy Isten segedelmével teljesüljenek szándékaik és céljaik és valósuljon meg a békés, de egyenrangú magyar-szlovák együttélés.
