Burián László atya az első szlovákiai magyar, aki Václav Benda-díjat és Szabadságért és demokráciáért emlékérmet kapott Prágában a Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézetben, ahol őrzik róla azt az 1500 oldalas dokumentumot, melyet az őt figyelő titkos ügynökök jelentése alapján készítettek.
Burián László esperes, plébános, pápai káplán, vagy ahogy ő szereti, ha szólítják Laci bácsi neve ma már nemcsak országszerte, de a Kárpát-medencében is ismertté vált. Az élete alkonyán szinte sorozatban kapja meg az értékesnél értékesebb díjakat, melyeket rögös életútjával jogosan kiérdemelt. Pár évvel ezelőtt Komáromban az MKP adta át a Helytállásért díjat, az Anyaországtól is kapott már számtalan kitüntetést, elismerést. S talán számára ez a 2011-es év volt a „legtermékenyebb” ami az évfordulókat, díjátadásokat illeti.
A nyár folyamán kétszer megtartották vasmiséjét. A hivatalos, Párkányban júliusban Magyar Károly esperes szervezésében volt felejthetetlen mind a hívők, mind paptársai számára. A Szent Imre templomban megtartott ünnepi szentmise, majd a kultúrházban tiszteletére rendezett fogadás, ahol több tucat paptársa mellett, több mint száz barát, család, jótevő köszöntötte a fáradhatatlan mindenki Laci bácsiját, emlékezetes marad mindannyiunk számra. Majd augusztusban Ebeden ünnepelték őt kedves hívei, ahol hosszú évtizedeket szolgált szintén egy ünnepi szentmisén, ahol a hőn szeretett hívei és a falu polgármestere Nagy Tibor köszöntötte őt. Ősszel Párkány város polgármesterétől Oravec Jántól kapta meg a díszpolgári rangot.
S legnagyobb meglepetésére a 90. éve küszöbén, november 16-ra Prágába kapta a meghívót a Václav Benda díj átvételére. Mint Laci bácsi elmesélte e hosszú útra már el sem akart menni. Amikor az adományozók azt jelezték neki, hogy menjen az orvosával (aki egyébként is mint nagy tisztelője , hívője és barátja is), és autót is küldenek értük Pozsonyba, szinte elérzékenyült.
A Václav Benda díjat vagy 20 társával együtt vette át a Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézetben ( Ústav pre štúdium totalitným režimu). S ami számára további nagy meglepetés volt, hogy magyarként kapta e díjat, s egyedül Szlovákiából. Laci bácsi a Felvidék.ma-nak elmesélte, csaknem 90 éves korára tudta meg, hogy az említett intézetben őrzik azt az 1500 oldalas dokumentumot róla, melyet az őt figyelő titkos ügynökök jelentettek minden lépéséről 1946- 1950 között. Ez volt az az időszak amikor is ő önkéntesen vállalta, hogy az igazságtalanul kitoloncolt magyarokat elkíséri Csehországba, hogy lelki vigaszt nyújtson számukra a legtragikusabb éveikben. Ez számára oly természetes volt, nemcsak azért , hogy családját is érte a megalázó intézkedés, de akkor is az igazság mellett állt ki, és az embereknek való segítségnyújtás vezérelte őt cselekedeteiben. A díjátadásnál felolvasott laudációban döbbent rá olyan dolgokra , melyről ő eddig életében nem tudott. Ennek alapján ha most visszagondol akkori és azt követő életének gyötrelmes keresztútjának stációira (börtönbüntetés, papi hivatásának felfüggesztése, áthelyezések, stb.) akkor áll össze a kép, hogy mily fontos volt az ő személye az akkori hatalom számára, ha az ő igazságért, emberi méltóságért, segítségnyújtásért végzett munkája dokumentumokban 1500 oldalt tesz ki.
Laci bácsi számára külön megtisztelő, hogy a magyarságát mindig és minden körülmények között vállaló emberként, éppen egy cseh intézet értékeli és jutalmazza. „Éppen ezért elszomorító számomra is, hogy szlovák oldalról meg naponta az igazságtalan bántás hallatszik a magyarok felé, hogy csak Esterházy János megalázását említsem” – mondja.
Laci bácsi napjainkban is, mint egykor végzi mindennapi munkáját Isten szolgálatában. Amerre misét tart (most Nána községben tart hetente szentmisét közel 90 évesen), a szeretetről, a megbékélésről, a példamutatásról, a megbocsátásról beszél híveinek. S arra is figyelmeztet szinte minden alkalommal, hogy tiszteljünk minden nemzetet, de a magunkét soha ne tagadjuk meg. Legyünk hűek hitünkhöz, nemzetünkhöz. Ő így élte le életét, senkire nem haragszik aki őt bántotta. Isten szolgálatában állt és áll ma is. Isteni küldetése volt, van, és reméljük hogy még soká lesz számunkra.
Fotó: archív
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31169″}
