Nem szeretem, mikor politikusok, újságírók a Felvidékről, mint egy geográfiailag egységes területről beszélnek velünk kapcsolatban, és az egész Szlovákia területére vonatkoztatják, mert ezt a szlovákok provokációnak tartják.
Szerintem a Felvidék, az én szülőföldem az a terület, amely 1920-ban etnikailag tiszta magyar terület volt. Sokkal szimpatikusabb, ha a mai viszonyok között így értelmezem, s így nem borzolom senkinek az idegeit.
Felháborodással olvastam a Fél községben tartott Hidas kampányrendezvényről, több szempontból is. Lehet, hogy egy kicsit optimista vagyok, de csak akkor lesz nyugalom, ha a diszkriminatív törvényeket eltörlik. Azt pedig, hogy mivel a nyelvtörvényt sikerült módosítaniuk, a polgároknak nem kell az autonómia, sem más útlevél után vágyakozniuk, ez felháborító kijelentés! Ahogy az a kijelentés, hogy az itt élő magyaroknak szabad magyarul is beszélniük. A beszélgetés szlovákul folytatódott. Nagy úr esetében dícséretes, hogy a gyermekei magyar iskolába járnak. Még talán abban is egyetértünk, hogy a feszültség egy kicsit csökkent a jelenlegi kormány idejében, de szerintem csak a felszínen, a cselekedetek és a tények mást mutatnak. Slota durva, trágár, népet és országot rágalmazó kijelentéseinek semmilyen következménye nincs az unióban, ahol a globalizáció és az ultraliberalizmus zászlaja alatt az emberi értékeket, keresztény erkölcsöt sikerül tönkretenni. A KDH is hiába keresztény párt, a nacionalizmusban kezet foghatnak Slotáékkal. Ez a mostani kormány egy kicsit kulturáltabb, diplomatukusabb, ők nem támadnak örökösen, de ugyan azt gondolják, mint Slotáék. A Hidasok tudják-e mi a leghatékonyabb program az asszimiláció megfékezésére? Gondolom, hogy tudják, és semmit sem tesznek az érdekében. Szerintem az infrastruktúra fejlesztése, munkahelyek teremtése a magyar régiókban, e téren azonban jóformán semmi sem történt a déli, nyugati és keleti magyar területeken. Például a vasútfejlesztési tervek csak az északi területeket érintik. Nem hallani olyan programok megvalósításáról, melyek a magyar régiókat szolgálnák. Nézzük csak az utakat, amelyek pedig a gazdaság ütőere. Az állami támogatásokat észak felé irányították, ahol sokkal jobb a helyzet. Ez a Híd politikájában is maradt a régiben. Ez a politika a szocializmus alatt még durvább volt, csak senki sem mert róla beszélni. Rákényszerítenek bennünket, magyarokat az asszimilációra, szülőhelyünk elhagyására az elszabotált, elhanyagolt fejlesztések hiányában. Két-három generáció elég, hogy megfeledkezve a gazdag kultúránkról, történelmünkről, anyanyelvünkről, engedve a nyomásnak, sokan mindent feladnak. Talán nem is tudatosan, csak hanyagságból lesznek janicsárok. Ezt én úgy hívom, hogy gerinctelenség, értéktelenség. Ha tetszik valakinek, ha nem, csakis egységes etnikailag tiszta magyar politikai pártban gondolkozzunk, csak ez a fenmaradásunk záloga. Félen az MKP-s Pomichal Istvánba belefojtották a magyar szót, állítólag az idő rövidsége miatt. Kérdem én, hogyan lehet ilyen környezetben a magyar problémákat megbeszélni. Sehogyan.
Nagy úrnak azt üzenem, hogy igenis vágyunk az önrendelkezésre, minimálisan kulturális autonómiára, mert csak ez tudja a beolvadásunkat megállítani.
Máté János, Kassa
{iarelatednews articleid=”31918″}
