Január 22-én, vasárnap Boldog Batthyány-Strattmann László Emléknapot tartanak Felbáron, a „szegények orvosaként” emlegetett Batthyány László gyermekéveinek gyakori színhelyén.
A felbári római katolikus egyházközség szeretettel várja az emlékezni vágyókat erre az alkalomra. Az emléknap részletes programja az Eseménynaptárunkban található.
Batthyány-Strattmann László, akit szentként tiszteltek, a családi jelmondatát – „Hűséggel és szeretettel” – életében teljes mértékben megvalósította.
Boldog Batthyány László tisztelete elevenen él a csallóközi községben. A templom oldalán emléktábla látható, a templomban pedig szobra és ereklyéje található. Az emléknapon a délutáni gyónási lehetőség után esti dicséret kezdődik tiszteletére. Az idelátogatók meghallgathatják Albán József (bősi plébános, a Remény katolikus hetilap főszerkesztő-helyettese) előadását: A szentmise, mint napi forrás Batthyány – Strattmann László életében címmel. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Mons. Orosch János c. püspök. Boldog Batthyány-Strattmann László emléktáblájának megkoszorúzásával ér véget az ünnep.
Batthyány László gróf szülei hatodik gyermekeként jött világra. Édesapja korán elhagyta családját, elvált, majd evangélikus hitre tért, hogy újból megházasodhasson. Édesanyja fiatalon halt meg, mikor László még csak tizenkét éves volt. Hivatását nem találta meg azonnal. Eleinte Bécsben különféle tárgyakat hallgatott, többek között kémiát, filozófiát és zenetörténetet. 25 éves korában azonban változás következett be, elhatározta, hogy polgári szakmát választ és orvosnak tanul. Tanulmányait 1900-ban fejezte be. Feleségül vette Coreth Mária Teréziát. Boldog házasságukból 12 gyermek született. Az egyetem befejezése után Batthyány magánkórházat nyitott. Orvosként is folyamatosan tovább képezte magát, először sebész, majd később szemész képesítést szerzett.
Nagybátyja halálakor megörökölte a hercegi címet és a Strattmann nevet. Ekkor az újdonsült Batthyány-Strattmann herceg családjával a körmendi kastélyba költözött, amelynek egy szárnyában szemészeti klinikát rendezett be. A mélyen vallásos orvos szegény betegeit ingyen gyógyította, így a „szegények orvosaként” vált ismertté.
Műtéteiről orvosi lapokban számolt be, több magas kitüntetést kapott, de legkedvesebb kincse a Mária kongregációs érme volt, melyet halálos ágyán László fiára bízott.
Haláláig naponta elimádkozta latinul Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott.
14 havi betegség után 1931. január 22-én egy bécsi szanatóriumban halt meg. Holttestét Körmendre szállították, ahol a kastély kápolnájában ravatalozták fel. Gyógyult betegei és szegényei három napon át végeláthatatlan sorokban vonultak el koporsója előtt és hangosan zokogva megvallották: a herceg úr szent volt. A burgenlandi Németújváron temették el a Batthyány-család kriptájában.
Boldoggá avatási eljárását – a hívek sokaságának óhaját teljesítve – 1944-ben a bécsi érsek és egyidejűleg a szombathelyi püspök indították el. A háború után – a sajátos körülmények miatt – a boldoggá avatási eljárás hosszabb időre megszakadt. László István kismartoni püspök indította meg újra az eljárást 1982-ben, majd II. János Pál pápa 2003. március 23-án boldoggá avatta őt.
Fotó: magyarkurír.hu
Felvidék.ma
