Hogy szabad-e, lehet-e nemzeti ünnepen külön ünnepelni, az ünneplésből bárkit is kizárni, nem firtatom. Azt sem, hogy ki kezdte a kirekesztősdit, a külön-ünnepet. Csak elnézem Petőfi koszorúit…
Hogy szabad-e, lehet-e eszmék mentén politizálni nemzeti ünnepen, nem firtatom. Még akkor sem, ha tudom: ’48 maga volt a politikum. És hogy a szocializmus 40 éve alatt mást sem tett, csak le akart szoktatni minden magyart arról, hogy március 15-én a politikát is lássa az ünnepben. Mert: a nemzetet látni benne és mögötte, meglátni és megélni a magyart önmagamban, önmagunkban – a proletár internacionalizmus eszméjének elárulása volt.
Negyven éve lesz lassan, hogy a március 15-ék egy-két óráját Petőfi Sándor pozsonyi szobránál töltöm. Sokféle ünnepet láttam. Hol közelebb, hol távolabb tanyázó rendőrökkel, farkaskutyákkal, tömegbe vegyülő megfigyelőkkel, titkosokkal is. Sosem lehetett tudni, aki fényképez, éppen kinek a megbízásából teszi, milyen dosszié hízik majd a felvételektől. Mindig úgy szólt a szólam: csak nem politizálni!
Negyven éve lesz lassan – az én külön időmben –, hogy a pozsonyi Petőfi-szobor március 15-éjét kitartóan rendezi (nekem is) a Csemadok. Mindig a Csemadok. (Meg a többiek, akik alkalmilag éppen csapódnak hozzá.) Jó vagy rossz idők járnak bár. Többen vagy kevesebben vagyunk, a Távolból nem egészen tiszta hangja zeng-e vagy profi szólamokban a Himnuszunk, nemzeti ünneplésünk lassan egy évszázada politikum.
Jobb időkben sorainkból való kormányalelnökök hoznak koszorút, mondanak üdvözletet, a nagy szabadság szülte buta törvények árnyékában meg Magyarországon honos vendégek, nálunk akkreditált diplomaták jelenléte garantálja a nemzeti lobogó és himnusz büntethetetlenségét… Még mindig van miért ünnepelnünk a szabadságot, a magyar szabadságot.
1990 óta itt, Pozsonyban több emberjogi és kisebbségügyi kormányalelnök ünnepelt együtt velünk.
2007 óta egy sem.
Az egyik azért nem, mert megfojtana minket egy kanál lében, minden ünnepünkkel együtt. A másik? A másik meg – aki magyar szavazatokkal került a székébe, s nemrég is azt ígérte a plakáton, a kisebbségekért fog küzdeni – azért nem, mert ünnepünk kapcsán is „etnika vasfüggönyt” lát. És lopakodó üzemmódban – a pozsonyi magyarok szerény tömegétől távol tartva magát – visz virágot a Medikus kertbe Petőfinek, ne hogy valaki összetévessze, hírbe hozza őt velünk. Elkülönülve tőlünk, nem velünk ünnepelve, nekünk békés, szép ünnepet kívánva. (Pedig a román államfő már megteszi ezt az ottani magyar közösségnek.) Talán pártfeladatot teljesít, kényszeredetten?
2010-ben a Duna televízióban is megmutatták, ahogyan Rudolf Chmel szűk körben, elkülönülten, a szlovák PEN-klub nevében koszorút vitt Petőfi Sándornak, a nagy magyar költőnek március idusán. Választási előkampány volt, ő a Most-Híd listáján készült megmérettetésre, nemzetek közötti nagy összeborulást ígérve. 2011-ben – már a kisebbségi ügyek kormányalelnökeként – szintén megkoszorúzta Petőfi Sándort, három alkalmazottjával, olyan időpontban, amikor legfeljebb néhány óvodás játszik a szoborközeli homokozóban… Minket nem hívott meg, hogy együtt ünnepeljünk. (Lásd a képet!)
Hogy idén is kilopózott-e a nagy magyar költőhöz koszorújával, vagy már csak alkalmazottait küldte – a hivatalos ünnepi rendezvényt megint megelőzve –, honlapja fotóalbumának képei sem árulják el. Csupán a szlovák trikolóros koszorú felirata jelzi a nyomát. Meg a nyilatkozata – honlapján – „a március 15-ei ünnep alkalmából”. Ebben leszögezi, a szlovákok nem értik, miért fontos március 15-e a magyaroknak, a legtöbben csak az 1848-as szembenállásról tudnak. Chmel szerint a két nemzet akkor nem látta meg a közös érdekeit. Megfogalmazza, nekünk, szlovákiai magyaroknak mit kell(ene) látnunk 1848/49-ben. „A magyarok akkor nem jöttek rá arra, hogy a szabadsághoz más, kialakulófélben lévő nemzetek, és az ország kisebbségei is szükségesek. (Ugyanezt a szlovákok 1989 vagy éppen 1993 után, már több mint 20 éve szintén nagyon nehezen tudatosítják.) Az etnikai elvben 164 évvel ezelőtt a szlovákok és a magyarok nem egyeztek meg, és bár történnek erre vonatkozó kísérletek, a politikai élet vezetői azonban ma sem akarják ezt a kérdést rendezni. Kiváltképp akkor nem, ha abszolutizálják az etnikai elvet, és ezzel vasfüggönyt eresztenek le. Az pedig, aki ezt fel akarja számolni, nem válik túl népszerűvé hazájában. Napjaink vasfüggönye etnikai mítoszokból és a 19-20. század történelmi traumáiból áll össze. Amikor a terület forgott kockán (1918, 1938, 1945-48), a szlovákok és a magyarok sosem működtek együtt. Mikor a szabadságról és a demokráciáról volt szó (1944, 1968, 1989), akkor a szlovákok és a magyarok együttműködtek hazájukban. Ez is része az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra való megemlékezésnek, és ez is üzenete a mai kor emberének. Janko Kráľ, a szlovák romantika legjelentősebb költője, a forradalom egyik tevékeny résztvevője 1848 februárjában a következőket írta barátjának, Samo Bohdan Hroboňnak: a magyaroktól „elszakadni értelmetlenség… velük kell lennünk, velük kell dolgoznunk az ország dicsőítésén, és ezen keresztül szlovákként kell kiharcolni az elismerést az országban”. Mára megváltozott a történelmi helyzet, s ezt az elismerést az együttműködés révén országunkban a magyaroknak kell inkább kivívniuk. Egy, a legkevésbé sem elhanyagolható részük már e szerint cselekszik. Ez is 1848. március 15-e üzenete – a kisebbség aktív részvétele az ország életében itt és most, a párbeszéd és együttműködés, nem pedig a szembenállás és viszály.”
Ha nemzeti ünnepünkön ilyen szavakkal köszöntenek minket nevünkben mindenáron beszélni akaró politikusok, miközben kasztokat jelölnek ki közöttünk, s az orrunk alá dörgölik, hogy ki itt a jó magyar, miért meglepő, ha a Most-Híd képviselőit néhány helyen nem veszik be egy – nem általuk szervezett – ünneplés hivatalos és kiemelt koszorúzói közé? Ha azt mondják nekik: ünnepeljetek úgy, mint a kormányalelnökötök. Nekünk meg hagyjátok meg a felszabadult ünneplés örömét.
N. Gyurkovits Róza
Fotó: www.vicepremier.sk, a kép 2011. 3. 15-én készült
{iarelatednews articleid=”33041,33124,33009,32993,33107,33085,33062,33018,33010,32984,32992,32983,32988,32985,32971,32973,32943″}
