A köztudatban általános vélekedés, hogy a férfiak uralta világban a nők hátrányt szenvednek a politikai, valamint a tudományos pályán. Vajon miért? Alább Varga Tamás egyetemi hallgató tanulmánya olvasható Lampl Zsuzsanna ajánlásával:
Tegyük fel ezt a kérdést és próbáljunk elgondolkodni azon, hogy mi az oka annak, hogy sem a politikai, sem bizonyos tudományos pályákon nem, vagy alig képviselteti magát valaki a szebbik nem közül. A demokratikus hagyományokkal rendelkező országok közül természetesen mára már kialakult egyfajta elvárás, hogy a nők is bizonyítsák rátermettségüket az őket megillető pozíciókra.
Tekintsük végig az emberiség történetének hatalmas tárházát és vegyünk nagyító alá pár érdekességet a nők harcának és helyzetének fejezetéből. Nézzünk vissza a történelembe, kik jutnak az eszünkbe?
Trója minden szépségével megáldott királynője Heléna. Az ókori társadalom legfejlettebb birodalmának vezetői Kleopátra és Nefertiti, a sötét középkor legbátrabb leánya Jeanne d’Arc, s még sorolhatnám a nagy dicsőséggel megáldott asszonyokat.
Igen, ők is tettek valamit a női kép és jellem ábrázolásában, de a legnagyobb változás a 19. század végén bontakozott ki, amikor a sorsukat megelégelő hölgyek egy csoportja Emmeline Pankhursttel az élen megalapították a Nők Társadalmi és Politikai Szövetségét. A csoportot keményen bírálták, ostorozták és bántalmazták, de kitartásuknak hála 1918-ban nagyban hozzájárultak a szüfrazsettek álmához a választójog elnyeréséhez.
Köztudott, hogy a korabeli angol politikai elit, köztük Churchill miniszterelnökkel együtt nem voltak elragadtatva attól az eseménytől, mikor megválasztották Nancy Astort képviselőnek a parlamentbe. Számtalan alkalommal tett megjegyzéseket a képviselőnőnek csak azért, hogy mindig jelezze, mennyire nem ért egyet a választók azon döntésével, hogy hölgy van méhkasban. Az egyik Churchill mondat így hangzott:
„Nancy, amikor maga belép az ülésterembe, olyan érzésem támad, mintha a fürdőszobámba lépett volna be és csak egy szivaccsal tudnám magam eltakarni.”
Nemcsak Astor kisasszony vívott ki magának elismerést munkájával. Elég, ha megemlítjük Marie Curie nevét, Elisabeth Trumant, akit gyakran neveztek a világ egyik legbefolyásosabb asszonyának, esetleg a „Vaslady” címszóval illetett Margaret Thatchert.
Ők …, igen ők azok, akik a semmiből teremtettek utat a mai nők számára. Példaként szolgálnak azon asszonyoknak, akik a huszonegyedik században küzdenek az egyenjogúságért, az elismertségért és a tudományos helytállásért. Nézzük meg, ki és milyen formában van jelen a modern világunkban. Elsőként korunk politikájában képviselt nagyasszonyai közül ismerjünk meg párat.
Hillary Cilnton az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, a volt elnök, Bill Clinton felesége. Az eredetileg jogász végzettségű hölgy már egyetemista korában gyakran mutatta meg, hogy ő nem fogja a mindennapi nők életét élni a konyhában. Erősen küzdött, hogy elérje mindazt, amit csak akart. A nagy politikában betöltött szerepe miatt gyakran negatívan is illetik. Különböző összeesküvés-elméletek szerint őt tartják a világ egyik leggonoszabb emberének, mert a hatalom megszerzéséért gyakran emberéleteket sem sajnált felhasználni.
Tarja Halonen Finnország volt köztársasági elnöke a világ legbefolyásosabb asszonyainak egyike, aki feminista nézeteinek és a kemény politikai rend elvének köszönheti sikereit hazájában, hiszen két cikluson keresztül 2000 és 2012 között irányította hazáját. Érdekesség, hogy Finnország nagy gyakorlatot szerzett a női vezetőkben, hiszen tapasztalta milyen egy női köztársasági elnök és azt is, hogy milyen egy nő vezette kormány. Mari Kiviniemit tartják az egyik legesélyesebb jövendőbeli európai vezető politikusnak. Talpraesettsége mellett a közgazdaságtanban való jártassága sem elengedhetetlen.
Dilma Rousseff az első nő, aki a világ egyik legnagyobb kiterjedésű országát, Brazíliát irányíthatja. Gazdasági ismereteinek és a brazil pénzvilágban eltöltött kemény, de logikus szervezettségű, jól megfontolt döntéseinek köszönhetően jutott egy olyan kontinensen hatalomhoz, ahol a női vezetőket nem a legkellemesebb fogadtatásban szokták részesíteni. Argentína, Brazília és Chile népe tartozik azon nemzetek közé, akik tapasztalhatták, milyen is az, ha egy erőskezű asszony irányítja az országot.
Dalia Grybauskaite, Szili Katalin, Miroslava Němcová és Yulia Timosenko életének közös pontja az, hogy mindannyian egy posztkommunista országban építettek maguknak karriert és bizonyították be, hogy nőként épp olyan erővel és munkabírással lehet dolgozni és helyt állni eme szakmában, mint férfiként. Azonban a volt kommunista országokban még mindig nagyon kevés a nők aránya a politikában. Míg az 1950-es években a nők inkább a jobboldali tömörülésekre szavaztak, mára ezt a szerepet a baloldali szociáldemokratának nevezett pártok töltik be. A világban létező politikai csoportosulások közül ezek adják a női politikusok 60-65 %-át.
Másodsoron azon kevés, de létező csoportot mutatnám be, melynek tagjai a tudomány világából kerültek a politikába. Ezen országok képviselői közül kettőt neveznék meg, Szlovákiát és Németországot.
Iveta Radičová Európa szerte elismert szociológusból lett Szlovákia miniszterelnöke. Számos nemzetközileg is nagy hírnevű egyetem vendégelőadója is volt, míg végül a politika színpadán találta magát, akárcsak Angela Merkel. Fizikusként kezdte és a német állam első női kancellárjaként végezte. Stílusa, megjelenése és határozott elképzelése tette őt a világ legbefolyásosabb asszonyává. Gesine Schwan azon professzorok közé tartozik, aki egy rendszer bukása után az újjáépülő Németország politikájában kezdte karrierjét. Ismert és elismert a tudomány világában, német akadémikus, valamit az egyik legrangosabb európai egyetem, a frankfurti Europa Universität első női rektora.
Harmadsorban a politikusok és a tudós-politikusok után legyen a főszerep a legokosabb asszonyoké. Ha tudományokban tevékenykedő nőkről van szó, általában Marie Curie neve jut szinte mindenki eszébe. Hogy miért is? Valljuk be nem sok olyan hölgyet tudunk felsorolni, akik a közvélemény számára is ismertek. Ennek ellenére nézzünk pár ékes és a szakmájukban elismert képviselőt a férfiak által oly gyakran gyengébbik nem jelzőjével illetett csoportból.
Jane Goodall több évtizedet töltött a csimpánzok viselkedését és életét kutatva. Érdekes, hogy úgy lett az etológia egyik legelismertebb doktora, hogy ő maga soha nem végzett egyetemi tanulmányokat. Karrierjét titkárnőként kezdte és kutatóként végezte. Megállapításai közé tartozik, hogy a csimpánzok társas viselkedése magasan fejlett, valamint képesek szerszámokat is készíteni.
Linda Buck amerikai immunológus, aki a szaglósejtek feltérképezéséért kapott orvosi Nobel-díjat. Szakértelmét az Amerikai Orvosi Kamara is elismerte. Jelenleg őt tartják a szakma egyik legismertebb és legszakavatottabb kutatójának. Figyelemre méltó példa még az amerikai tudomány világából Elinor Ostrom, aki közpénzügyekkel foglalkozó közgazdász, politológus. Munkássága arra összpontosul, hogy az emberiség és az ökoszisztéma kölcsönhatásai milyen módon befolyásolják a hosszútávon fenntartható terméshozamot. Tevékenységéért 2009-ben első nőként kapott a Svéd Tudományos Akadémiától Közgazdasági Nobel-díjat.
Az európai kutatók sem elhanyagolhatók. Legjelentősebb képviselői közé tartozik Susan Jane Blackmore brit pszichológus. Kutatási területe a paranormális jelenségek magyarázata, valamint a tudatot vizsgáló tudományágak elemzése.
A tudomány területén a magyar képviselet sem elhanyagolható.
Dr. Ádám Veronika professzor asszony azon kevés hölgy társaságába tartozik, aki az orvosi biokémiában elért sikerei miatt lett elismert nemzetközi szakértő, akit 2001-ben választották az Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává. Gesine Schwan és Iveta Radičová után szeretném bemutatni Ferge Zsuzsa Széchenyi-díjas akadémikust, aki a szociológia egyik a mai világban mindennapos problematikájának nevezhető témakörrel a gyermekszegénység elkerülésével és annak megoldásával foglalkozik. A nemzetközi hírnévvel rendelkező, a világban készült, szinte minden nagyobb társadalmi és szociológiai kutatás legtöbbet idézett kutatója Heller Ágnes filozófus, aki szakmai hitének és munkásságának köszönhetően írta be nevét a legelismertebb tudósok sorába.
Sorolhatnánk még korunk ismert hölgy tudósait, de sajnos nagyon hamar a névsor végére érnénk. Sajnálatos dolog, de annak ellenére, hogy az egyetemeken a tanulmányaikat megkezdő diákok több mint fele nő, addig a legmagasabb egyetemi és tudományos tanácsokban alig találunk hölgyeket. Ékes példája ennek Magyarország és Szlovákia is. Például a Magyar Tudományos Akadémia 365 rendes- és levelező tagja között csupán 22 nő van, ami körülbelül 7%-ot jelent, s hasonló az arány a Szlovák Tudományos Akadémia keretein belül is. Bármennyire meglepő és sajnálatos az eredmény, ez nemcsak a volt szocialista országokra, de az egész világra is jellemző.
Varga Tamás, Felvidék.ma
A szerző a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem magyar nyelv és irodalom, valamint földrajz szakos hallgatója.
{iarelatednews articleid=”37142″}
