Örömmel olvastam, hogy Pásztor Béla Veresegyház polgármestere megkapta Ipolyság város Díszpolgári címét. Őszinte szívvel gratulálunk neki és csatlakozunk a jó kívánságokhoz, hisz amit elmondtak róla Ipolyságon, azt mi civilek is megerősíthetjük.
Ipolyságon az ünnepi képviselő testületi ülésen 2013. január 18-án Ipolyság Város Díszpolgári címet adományozott Pásztor Béla Veresegyháza polgármesterének. Ipolyság és Veresegyháza hosszú évtizedes együttműködés eredményeként 2012. október. 15-én testvérvárosi szerződéssel pecsételtek meg. Az ipolybalogi származású Pásztor Béla immár 48 éve áll Veresegyháza élén, számtalan társadalmi megbízatása mellett, évtizedek óta segíti a Kárpát-medencei magyarlakta településeit. Mint köszönő beszédében megjegyezte, nem csak az ő érdeme a jó testvérvárosi kapcsolat, melynek az alapja az emberi tiszta kapcsolat. „Egy ember fel tudja kelteni az érdeklődést, de kellenek hozzá társak, akikkel ezt elérjük”- mondta.
Jómagam több mint 20 éve ismerem Pásztor Bélát, de amikor én találkoztam vele, már akkor számtalan felvidéki kapcsolata volt. Ezt több alkalommal is megtapasztalhattam, amikor is rendszeresen eljutottam Veresegyházra, a faluból általa lett városba, és folyamatosan megcsodálhattam, hogy milyen csodaszép város lett az ő vezetése alatt az egykori faluból. S mindig, minden nagy intézményavató, vagy a várossá-avató ünnepségen is ott voltunk, mi a felvidéki barátok, egy–egy civil szervezet, vagy település képviseletében, minimum tíz-tizenöten.
Ez is bizonyítja, hogy nem formális kölcsönös látogatási alapon működtek ezek a barátságok, hanem mindenhol valamilyen formában segített Veresegyházról a Pásztor Béla vezette önkormányzat.
Amikor Csemadok mindenes múltamban megismertem, ő már a járásunkban Pozba község magyar iskoláját igyekezett éltetni egy autóbusz ajándékozásával. Segítette az alsóbodoki magániskola létrejöttét, de felsorolni sok lenne, mily sokoldalú segítséget nyújtott a Kárpát-medence különböző tájain élő magyar intézményeknek.
Pásztor Béla volt az egyetlen ember, aki követve és ismerve a Csemadok járási vezetők sorsát, megkérdezte tőlem, hogy egyáltalán van-e fizetésem. De ő volt az is, aki a civil szervezetem által Párkányban felállított Sobieski szobor megvalósításához, nem kevés összeggel járult hozzá, és a veresegyházi fúvós zenekar nagyban emelte a szoboravatás színvonalát. A veresegyházi önkormányzat neve bele is vésődött az emlékmű kövébe. Számos hazai könyvkiadást, sajtót, és még sok egyéb tevékenységet us segített.
Sáró, ez a lévai járásbeli kis falu szlovák polgármestere olykor tolmáccsal jelent meg az ünnepségeiken, mert ezt a vegyes lakosságú falut is sok alkalommal segítette, támogatta. S ami talán mindannyiunk számára (akik ismerjük, és tiszteljük őt) a legpéldaértékűbb, hogy 48 év önkormányzati vezetés után is úgy fogadja mind a hazai, mind a külhoni vendéget, hogy tanulhatnának belőle sokan. Mindenkihez van emberi, kedves szava, bölcs tanácsa.
Jómagam több alkalommal meghívtam őt önkormányzatok vezetőinek segítségnyújtására, előadásokra, akik meghallgatva őt, többen azt a következtetést vonták le, hogy „neki könnyű, mert pénze van”. Csak ő arról nem beszélt soha, amit mi megtapasztaltunk egy-egy telefonhívás, vagy látogatás alkalmával, hogy neki 24 órából tart még ma is a munkaideje.
Tisztelettel köszöntjük az ipolysági díszpolgárt, Pásztor Bélát, s én a civilesek nevében (akik soha nem tudjuk viszonozni segítségét) köszönöm ezúttal is, hogy vigyázó szemét mindig felénk is fordította, és fordítja még ma is.
Dániel E., Felvidék.ma
fotó: Peter Paulenka
{iarelatednews articleid=”37555″}
