Navracsics Tibort Juncker, az Európai Bizottság elnöke az oktatással, kulturális, ifjúsági és állampolgársági ügyekkel foglalkozó biztosnak javasolja kinevezni. A javaslat megtétele után beindult az ilyenkor szokásos magyar paranoia: mindenki politikai érdekei és az esetleg várható mediális haszon figyelembe vételével értékelte e tényt.
Tegyük meg mi is, de józan módon.
Tény, hogy a fenti ügyek jórészt a tagállamok illetékességi körébe tartoznak, ergo: a biztos elvileg keveset tehet az ügyben. Ám, ha kinevezésével megbízatást kap az Európai Parlamenttől, akkor ahhoz mozgástér és pénz is jár majd. Magyarán: a külhoni magyar közösségek érdekei szempontjából ez igenis egy fontos portfólió, amely számunkra nagyon fontos európai programok gyűjtőhelyévé válhat. Ha Juncker valóban aktív bizottságot akar, akkor nem engedheti meg magának, hogy ignorálja ezt a posztot – s ugyanezt nem teheti meg az Európai Parlament sem akkor, amikor a skót ébredés után ott sorakozik a katalán, a baszk, a flamand… És az ukrajnai válság hajnalán sem az volt, amit a nyolcvanas évek torzult magyar vicce mondott anno, hogy az (1956-os magyar és a mostani) ukrán forradalom is úgy kezdődött volna, hogy a felkelők visszalőttek a rájuk békésen lövöldözgető szovjet-orosz katonákra – hanem úgy, hogy a forradalmi(?)-demokratikus(?) ukrán parlament első döntése az volt, hogy megszüntette az egyébként szimpatikus elemekkel is bíró ukrán kisebbségi nyelvtörvényt…
Magyarán: Maroš Ševčovič felelős lesz a nagy európai korridorokért, a TGV kelet-európai szárnyának megépítéséért, az új európai autópályák nyomvonala kijelöléséért, az európai űrhajózásért – de mi a mi közvetlen mozgásterünk ilyen vonatkozásban? Ševčovič portfóliója számunkra testidegen és alkalmazhatatlan.
Navracsicsé esély. Persze, csak akkor, ha ő is akarja majd.
Csáky Pál, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48138,48064,47570″}
