Ez év február tizennyolcadikán, Jókai születésének 190. évfordulóját ünnepeltük Kassán, a Márai Stúdióban. Nagy évforduló, nagy ünneplés. Zsúfolt nézőtér –ami ma már ritkaság – fiatalok, középkorúak együtt, ünnepeltük a nagy írót, meseköltőt, az 1848-as szabadságharc íróját.
Könyvei megjelenése tartotta, élesztette a nemzet lelkiismeretét, a vesztett szabadságharc utáni fájdalmát, a halálba küldött hősök feletti emlékezés gyertyalángját. Az iskolai kötelező olvasmányok természetes elutasítására nem vonatkoztak Jókai írásai. Olvasottsága az évek múltával nem kopott meg. A nemrégiben lezajlott felmérése az olvasott könyveknek művei az elsők között szerepelt.
A kassai ünneplést még az is fokozta, hogy a helyi magyar szervezetek összefogtak, (a Csemadok városi szervezete, a Magyar Polgári Klub, a Rovás) és együtt ünnepelték a magyar lélek ismerőjét, nemcsak a forradalmi időszak történéseinek felelevenítésével, hanem az 1918- ban készült „Arany ember” filmváltozatát is megszerezve (Rovás klub által) gyönyörködhetett a közönség a már ritkaság számban látott némafilm változatban is. A korra jellemző zenés kíséretet, Jakab Zoltán zongoraművész etűdjei tették kellemesebbé, élvezhetőbbé. Valljuk meg: aki az Aranyember romantikus történetét nem olvasta, annak a filmaláírásokon keresztül vajmi valós képe alakulhatott ki. Viszont, aki már olvasta, akár régebben is, annak jó szórakozást nyújtott a régi filmalkotása az egyik, korában a legnagyobbak közé tartozó Korda Sándornak.
Maga az előadás nem annyira a Jókai által megírt regényekre, alkotásokra, hanem inkább azok körülményeire, az író által összegyűjtött anyagok felhasználására tért ki. (Tardonai bujdosása, a „Sajó” álnév, a komáromi menlevél, stb.) Nem utolsósorban Jókainé, Laborfalvi Róza származására, névváltoztatására tért ki az előadó. Kevesen tudják, hogy LABORFALVI Róza eredeti neve: Benke Judit volt. Édesapja erdélyi nemes, akinek a vagyona fogytával kedve támadt a színészi pályára lépni. Színészként került el Miskolcra, (Itt született lánya, Judit.) majd onnan Pestre. Itt került kapcsolatban a lánya is, Benke Judit a színészettel. A prózainak tűnő nevét felcseréli a jobban hangzó, rég elvesztett családi birtok falunevére: Laborfalva – tehát Laborfalvi, és nem Judit, hanem RÓZA. Életük nem volt mentes kisebb-nagyobb súrlódásoktól. Laborfalvi Róza idősödő korában különös életet élt.
Aprójószágot nevelt, azoknak bejárásuk volt a lakás szobáiba, a konyhába. Sőt, tartott egy malackát is, és annak a hálószobájukban vackot készített. A színésznő halála után 14 év múlva az öregedő Jókai újra nősül. Ha eddigi felesége idősebb volt nála, (hét, mások szerint tíz évvel) az új feleség 1899-ben húsz éves, Jókai pedig ekkor 74 éves. Nagy a korkülönbség. Ez azonban még nem lett volna akkora baj, mint ami keletkezett a házasságból. Szembekerül nevelt lányával, Benke Rozáliával, Feszty Árpád feleségével. Ugyanis Grósz Bella (később Nagy Bella) zsidó származású. Ismeretes, hogy a 19. század végén felerősödik a zsidóellenesség.(A tiszaeszlári bűnper, Solymosi Eszter meggyilkolása) s a rokonság tiltakozása ellenére létrejött frigy miatt Jókai kitagadja a famíliáját az örökségből, illetve halála utáni könyvei kiadásának tantiemjét végrendeletében az özvegyre íratja. Bár a család haragját ezzel magára vonta, a házasság jónak bizonyult a még hátra lévő időben 1904- ben bekövetkezett haláláig. Az özvegy Jókainé- Nagy Bella, családjával, apjával és fiú testvérével ezután a pereskedések elől külföldre költözik, s kevesen tudják, hogy még megérte a II. világháború végét, és 1947- ben halt meg Londonban.
Gyüre Lajos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51975″}
