A Szent Orbán Borosgazdák Társulása második alkalommal rendezett borkóstolót tizenhárom szentpéteri és négy vendégborász (67 borminta) részvételével a helyi kultúrházban.
Az ünnepélyes megnyitón Zsidek Vilmos borász, vezetőségi tag köszöntötte a megjelenteket. Ünnepi beszédében elmondta, a bor maga a történelem, s készítőjének lelke érződik minden csepp nedűben. Szentpéteren a szőlőtermesztés és a bor készítése 300 évre nyúlik vissza.
Hosszú kutatómunka után sikerült megtalálni a szentpéteri szőlőművelésről szóló első írásos feljegyzéseket. A hazánk területén élő kelták már valószínűleg ismerték a szőlőtermesztést, majd mintegy kétszáz évvel később a Római Birodalom kezébe került Pannónia. A római kor hazánk szőlő- és bortermelésének történetében is maradandó nyomokat hagyott. A császárság központjába, Rómába fejlett kereskedelmi kapcsolatok révén jutottak el Pannónia borkülönlegességei. Így azután a honfoglaláskor őseink már kialakult szőlő- és borkultúrát vettek át a Kárpát-medencében, majd a kereszténység terjedésével megnőtt a püspökségek, szerzetesrendek szerepe a borkultúra terjesztésében és fejlesztésében. Szent István, majd az utána következő uralkodók az egyháznak hatalmas földbirtokokat s azokkal szőlőterületeket adományoztak, így segítve a mennyiségi és a minőségi bortermelést.
A mai szentpéteriek elődei a természeti adottságot kihasználva a szép lankákat, melyek körülveszik a falut, szőlővel ültették be. A két világháború között Pozsonyban, Prágában, Budapesten a híres éttermekben a fogyasztók nagy élvezettel fogyasztották a szentpéteri borokat. Főleg ennek köszönhetően a szentpéteri boros gazdák úgy döntöttek, hogy a széles nyilvánossággal, a borszerető és bortisztelő fogyasztókkal megismertetik a helyi borok íz-és illatvilágát a mai rendezvényen. A szőlő- és bortermelés bizonyos anyagi bevételi forrást jelentett.
Ez a rendezvény is erről szól, hogy a termelő és a fogyasztó megtalálja egymást. Így a bortermelő méltóan megkapná jutalmát az oly becsületes, odaadó munkájáért. A szervezők a szőlőtermesztés szentpéteri történelmét bemutató kiállítást is szerveztek a szőlőtermesztésnél és borkészítésnél használt korhű eszközök és tárgyakból. Ennek egyik célja volt, hogy a fiatal nemzedék ismerje meg az elődeink által a szőlőtermesztésnél alkalmazott eszközöket.
A kiállításon megtekinthető eszközök közül a legtöbbet a parasztember maga készítette: télen, valamint a mezőgazdasági munka szüneteiben. Az eszközök díszítése és formája az alkotó ember ötletességét, a szép iránti érzékét bizonyítja. Minden borásznak az a vágya, hogy olyan bort készítsen, amely minél több fogyasztónak ízlik: hogy a bora legyen finom, telt, harmonikus, friss, gyümölcsös – egyszóval trendi. Ha pedig terméke érmet kap egy színvonalas borversenyen, ez igazolja a borász hozzáértését, igyekezetét, ügyességét.
A 2014-es év nem volt kedvező a szőlőtermesztőknek. A mai borkóstolón eldönthetik, hogyan küzdöttek meg a borászok ezzel a kihívással, mennyire tudtak jó minőségű borokat előállítani. Azért is nevezhetjük a borfogyasztást rituálénak, mert nem csupán kóstolást vagy borivást jelent, annál sokkal többet. Minden mozdulatnak, amely a borfogyasztást kíséri, megvan a jelentősége, érzelmi és szellemi háttere, a gyakorlati hasznán kívül. Bort sohase igyunk, hanem mindig kóstoljunk! Az ivás ugyanis sohasem ad igazi élvezetet, a kortyolgatás azonban megsokszorozza azt. Ahányszor tartunk szünetet a borkóstolás során, annyiszor érezhetjük azt a gyönyörűséget, amit a bor egyszeri felhajtása után érezhettünk volna.
A borivás (borkóstolás) mindenkori aranyszabálya a mértékletesség. Ennek betartását a bor szépsége, esztétikai értéke is megkönnyíti. A bort csodálatos íz- és illatgazdagságával tulajdonképpen nem is inni, hanem a pohárban nézegetve, a borról beszélgetés közben csupán kortyolgatni, ízlelgetni, élvezni kell.
A szervezők gondoskodtak sajtról is, hiszen a sajt és bor évszázadok óta jó párost alkotnak, mert a sajt és a bor, bár eredetük és jellegük egészen különböző, mégis nagyszerűen kiegészítik egymást, kölcsönösen kiemelik egymás előnyös tulajdonságait. Kitűnő párosítás halk hétköznapi estékhez, baráti, meghitt beszélgetésekhez vagy általában gasztronómiai kirándulásokhoz. Egy dolgot azonban sosem szabad szem elől tévesztenünk: Elsősorban sajtot fogyasztunk kevés borral; nem pedig fordítva, bort iszunk és mellé csipegetünk egy kis sajtot. A bor titokzatos ital, és csak annak tárulkozik fel, aki okosan és szépen közelít hozzá. A borkóstolás, a borról való beszéd örömet jelent, hiszen rengeteg érdekes, nagyszerű dolgot fedezhetünk fel, benne egy új világot tudunk bejárni.
Ne feledkezzünk meg a borkóstolás közben arról sem, hogy nem azért élünk, hogy igyunk, hanem azért iszunk, hogy vidáman éljünk! A hajnalig tartó borkóstolón a résztvevők élményekben gazdag időt töltöttek a jó borok társaságában, mert a barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal, minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amely kiállta az idő múlását.
További képek megtekinthetők a Képgalériánkban ITT>>>.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”45034,45026,46371″}
