Huszadik éve annak, hogy Százdon megszűnt az 1-4 osztályú magyar alapiskola. A hajdani iskola épületére a szobám ablakából pont rálátok, ami azóta se találja az új funkcióját. Ha szentimentális akarnék lenni, azt is írhatnám, hogy az volt a funkciója, hogy gyerekek tanuljanak benne, és mióta a nebulók kiköltöztek belőle, odalett a lelke, csendes romlásnak indult.
Bizony, generációk sora kapta meg itt, azt a bizonyos kezdőlökést Nyúl tanító úrtól, akik aztán az életben mind megállták a helyüket. Vannak köztünk, akik egyetemet végeztek, művészek, újságírók, vállalkozók, hogy a sort ne is folytassam.
Húsz évvel ezelőtt azonban megszüntették a mi kis, egyosztályos iskolánkat, ahol négy évfolyamot okított egyszerre Nyúl tanító úr. És most mondhatnám azt, hogy a mi kis iskolánk is a mečiari tisztogatás áldozata lett – ez azonban csak az igazság egy része lenne.
A másik része az, hogy ez egybeesett az öreg tanító nyugdíjba vonulásával, és a szülők elkezdték átíratni csemetéiket a szomszéd község iskolájába, mert úgy gondolták, hogy ott jobb oktatásban részesülhet a gyermekük. Tehát, már szülők se voltak, akik kiálltak volna az iskoláért.
Ez pedig egy új témát nyit meg a szlovákiai magyar oktatásról zajló vitában. Tudniillik, hogy szükségünk van-e olyan iskolákra, amelyek nem tudnak megfelelő oktatást biztosítani az odajáró gyereknek? Ahonnan, felsőbb osztályba lépve az a pedagógusok legfőbb gondja, hogy pótolják azokat a hiátusokat, amiket a gyerek az alsóbb osztályokban nem tanult meg.
Mert a közösségünknek mindenekelőtt kiművelt emberfőkre van szüksége, és az olyan iskolákra, amelyek ezt nem tudják biztosítani, semmi szükség, mert végeredményben, többet ártanak, mint használnak.
Azzal, hogy a szülő jóhiszeműen odaíratja a gyerekét/mert hiszen magyar gyerek járjon magyar iskolába, szól a mantra, amit minden évben elismétlünk iskolai beíratások idején/ aztán, csak azt veszi, hogy az ő gyereke bizony butább, mint a kortársai, és az életben lemarad, amikor azokból a képességekből kellene profitálni, amelyeket az iskolában megszereztek. Csakhogy, nem tudnak ezekből a képességekből profitálni, mivel hogy az iskolában meg se szerezték azokat. Az ilyen iskolára/még akkor is, ha magyar/ semmi szükség.
Ebben, azt hiszem, egyetérthetünk.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma