Nem lehet elégszer megemlékezni Dobos László Kossuth-díjas felvidéki magyar íróra, szerkesztőre, kritikusra. Emlékét híven őrzi a kassai Dobos László Irodalmi Társaság is, vezetője a királyhelmeci szoboravatás alkalmából az alábbi verset írta, melyet elsőként a Felvidék.ma tesz itt közzé:
DOBOS LÁSZLÓNAK
„in memoriam”
Szobrot kaptál,
a szülőföld Rólad nem feledkezett meg,
zuhog az eső,
az esőisten nem Mexikót siratja
hanem Téged.
Ki oly sokszor,
kiálltál értünk a barrikádokon,
nem törődve
a veszéllyel, a bűnös közönnyel,
a frontokon.
Most itt ázunk
több százan a királyhelmeci parkban,
s küzdelmeid
visszaköszönnek zuhogó esőben,
hóviharban.
Te ott voltál
az élen, ha szólni kellett panasszal,
jussunkat kérve,
követelve, érvelve féltő gonddal,
okos daccal.
S most itt vagyunk,
nélküled tétovák, gyengébbek lettünk;
intsél bennünket,
vádold a hitszegő megalkuvókat,
mi érettünk.
Kérünk Téged,
dorgálj a túlsó partról is – üzenj nekünk,
állhatatosan,
mi várjuk alázattal intő szavad,
s nem felejtünk!
Kelt: 2015. december havában
Szakál Gábor, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”56858″}
