Megint itt a hónap első hétvégéje, tehát itt a kassai Barangolások ideje. E februári hétvégén az egykori Dohánygyár épületegyüttesét tekintjük meg a szokásos időpontokban. Szombaton, február 6-án és vasárnap, 7-én 16 órakor a bejárat előtt találkozunk (Dohány u. – Strojárenská 3), nem a szokásos helyen, az Állami Tudományos Könyvtár előtt.
A Magyar Királyi Dohánygyár 1851-ben létesült és 1951-ben zárták be. Utána részben iskolai célokat szolgált 2007-ig, de voltak itt raktárak, irodák, egy részt a hadsereg használta. Ma a Kassai Önkormányzati Kerület birtokolja. Egy részét ők használják irodai célokra, nagyobb része alternatív és kreatív művészek otthona. A régi berendezésekből semmi nem maradt. Csak a nyomuk a csarnokokban. Egy étterem is működik az épületben, de van bisztró, színház-, mozi- és koncertterem. Különféle stúdiók, természetes szappant készítenek, amerikaiak patchworkot és kerámia készítést tanítanak az érdeklődőknek. 2015. május 16-án nyílt meg az Új Dohánygyár, a Kulturfabrik, mely az elébb említett célokat kívánja szolgálni.
A majd hétezer négyzetméteres területen ma tizenegy épület áll. Ezek zöme a 19. sz. 80-as éveiben épült, habár az idők folyamán sok minden átépítettek, lebontottak, kiegészítettek. Hiszen 1925. április 19-én a gyár leégett. Nyugati és középső része teljesen elpusztul. Mivel a munkások lakásai a gyár köré épültek, háromszázan hajléktalanok lettek. A kárt 8 millió csehszlovák koronára becsülték. Katonák és rendőrök is segítettek az oltásban. Vasárnap hajnalban gyulladt ki és másnap reggel 4-kor sikerült a lángokat eloltani. Micsoda fintora a sorsnak, hogy vélhetőleg egy eldobott cigarettacsikk okozta a katasztrófát.
A dohányból négyfajta termék készült: burnót, pipadohány, szivar és szivarka, vagyis cigaretta. Az utóbbi három fajtát bizonyára gyártották Kassán.
Ezt a rossz szokást a spanyolok hozták be Amerikából a 16. sz.-ban. A szivarok iránt az 1830-as évek után nőtt meg a kereslet, hogy 1915-re már 22 dohánygyár működött az országban. A fiumei gyártotta a legjobb minőségű szivarokat.
Sétánk során megismerkedünk a dohánytermesztéssel és a szivarok készítésével, melyeket rendszerint kézi munkával készítettek. Rendszerint a nőt. 1890 táján a kassai gyárban 1.700 munkás dolgozott – ez volt a város legnagyobb üzeme – és ezek közül 1637 nő volt.
Az egyórás séta végén, aki óhajtja, beülhet a bisztróba, ahol 5%-o kedvezményt kap az ételre, vagy alkoholmentes italra. Közben láthatunk régi neónreklám-töredéket és megismerkedhetünk az egyik Street Art Communication alkotással. Ezek közül ma már 22 van Kassán. Számomra azonban néhány a vizuális smog kategóriájába tartozik.
A területen, ahol ez az együttes áll, egykor a Werfer-féle játékkártya gyár állt, mely 1836 és 1845 között 26 fajta kártyát gyártott, ám ezek közül alig ismerünk valamit.
Mindenkit szeretettel várunk erre az érdekes és sokrétű barangolásra!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
