Az új szemléletű magyar gazdaságpolitika eredményei lassan kimutathatóak, és látható, hogy ez a magyar közéletben egy új frontvonalat nyitott. A szakmai nézetek viharos konfrontációját felkarolta a politika haszonszerzésének kényszere. A politikacsinálók fekete-fehér hozzáállása pedig a vitát leegyszerűsítette a politikai üzenet szintjére, amit szerintük a politikai fogyasztó még fel tud fogni, azaz árokásó álproblémák, álbotrányok ismételgetésére.
Sajnos, a vitából a felvidéki érdeklődő gyakran csak a bíráló értékeléseket kapja – mert ilyen a mi kis médiánk. Pedig
a felvidéki magyarságnak létkérdése, hogy tisztán értékelve, de büszke lehessen Magyarországra, és ne az ottani politikai csatározás érveit sulykolják belénk.
A tisztánlátás érdekében szeretnék egy kis válogatást adni Novoszáth Péter írásaiból. Novoszáth Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közpénzügy Tanszékének docense. Fő kutatási területe a pénzügyek, a nemzetközi pénzügyek, a fiskális és monetáris politika, a foglalkoztatás politika, a társadalombiztosítási rendszerek, az értékteremtés és a tulajdonosi értéknövelés, valamint a pénzügyi döntések társadalmi következményeinek a tanulmányozása.
„Joseph Stiglitz közgazdasági Nobel-díjas tudós azt fejtegette, hogy ha egy megközelítés hibás, akkor a válságra adott válasz is az lesz. Ez az állítás, amely bármilyen matematikai probléma esetében fennáll, tökéletesen alkalmazható a gazdaság aktuális állapotának megítélésénél is.
Stiglitz úgy érvelt, hogy 2007-ig több mint 30 éve nem fordult elő komolyabb világméretű gazdasági válság, mivel magasabb szinten volt szabályozva a gazdaság. Amióta azonban nem működnek ezek a szabályozások, megszűntek a piacokat szabályozó fékek és ellensúlyok, és elszabadult a globális pénzügyi válság. (…)
A 2008-ban kirobbant világméretű válsághoz a nemzetközi pénzügyi rendszer diszfunkcionális működése vezetett. Mindez pedig leginkább azért következhetett be, mert a kilencvenes években az Egyesült Államokban Bill Clinton elnökségének idején lezajlott dereguláció nagyobb lehetőségeket és teret biztosított a különféle pénzügyi vállalkozásoknak, spekulánsoknak, akik ezt igyekeztek is a lehető legnagyobb mértékben kihasználni profitjuk maximalizálása érdekében.
Az egyetemeken viszont még mindig azokat a gazdasági modelleket tanítják, amelyek ezeket az intézkedéseket voltak hivatottak alátámasztani és megalapozni, és amelyek a katasztrófához vezettek. Ezt ismerte föl a Magyar Nemzeti Bank új vezetése, hogy a közgazdasági és pénzügyi képzés teljes megújítására van szükség ahhoz, hogy az ország elkerülhesse a 2008-hoz hasonló pénzügyi csődhelyzetbe jutást (…)
Az MTA közgazdaság-tudományi bizottsága 2016 januárjában „suttyomban” közölt egy állásfoglalást a Vg.hu hírportálon. A bizottság állásfoglalása az MNB megújítást szolgáló programját kritizálja. Mindez nyílt állásfoglalás arról, hogy az MTA közgazdaság-tudományi bizottsága egyáltalán nem kíván semmiféle megújulást ezen a téren. Minden nagyon jó, az is, hogy majdnem pénzügyi csődbe kerültünk, az is, hogy az állam, a vállalkozások, a lakosság teljesen eladósodott, egyáltalán nincs szükség a közgazdasági, pénzügyi képzés megújítására. Az állásfoglalást tevők között számos olyan nevet találhatunk, akik nem éppen Magyarország vagy a magyar állampolgárok érdekvédelme terén szereztek maguknak meglehetősen kétes hírnevet. Valójában az MTA a sajnálatraméltó, nem azok az emberek, akik ehhez az állásfoglaláshoz nevüket adták, hiszen ők csupán a mundérjukat védik, azt szeretnék elkerülni, hogy súlyos felelősségük a múltban történtekért mielőbb kiderüljön, és ledőljenek azok a szobrok, amelyeket egymásnak állítottak és most éppen az Akadémián vannak kiállítva. (…)
A magyar gazdaság válsága nem a világgazdasági válság következményeként jött létre, hanem attól függetlenül, azt megelőzve bontakozott ki. A magyar gazdaság 2002 és 2010 között jelentős pozícióromlást szenvedett el nemzetközi összehasonlításban mind az EU 27-hez, mind a visegrádi országokhoz képest. (…)
A visegrádi országoktól való lemaradásunk szinte minden területen szembetűnővé vált, ami statisztikai adatokkal jól dokumentálható. A magyar gazdaság élenjáróból sereghajtóvá vált. Magyarország a régió legjobb gazdaságából a legrosszabb teljesítményt mutató gazdaságává vált. Ha a magyar gazdaság a visegrádi országok növekedési ütemével tudta volna bővíteni a GDP-jét 2005 és 2009 között, akkor ma a magyar GDP 20 százalékkal lenne magasabb.
A GDP előállításában egyre nagyobb szerephez jutott a külföldi tulajdonban lévő szektor, részesedése jelentősen megemelkedett 2002 és 2010 között. A külföldi vállalkozások a hazai beszállítók helyett az importra támaszkodtak. Ennek következtében egyre szélesebbre nyílt a rés a GDP (a megtermelt) és a GNI (a felhasználható jövedelem) között. (Megj. ezekben a mutatókban Szlovákia is hasonló problémákkal küzd).
Magyarország nemzetközi összehasonlításban is kirívóan kiszolgáltatottá vált az elmúlt évtizedekben a nagy multinacionális vállalkozásoknak. Mindezt leginkább az támasztja alá, hogy a pénzügyi mérleg nálunk mutatta a legnagyobb többletet, vagyis a tőkekiáramlás mértéke (pénzszivattyú) Magyarország esetében volt a legnagyobb a válság kitörésekor.
Ezen túlmenően a külföldi vállalkozások által realizált profit is nálunk volt az egyik legmagasabb és az import penetráció mértéke is kimagasló volt, valamint a pénzügyi szektorban a külföldi vállalatok befolyása szintén kiugróan magas volt. (megj. ahogy Szlovákiában is) A technológiai mérlegünk erősen negatívvá vált és a kutatás-fejlesztési tevékenységek működtetésében is a multinacionális vállalatok meghatározó súlya vált jellemzővé. Az élelmiszerek, italok és dohánytermékek forgalmazása, és a nagy- és kiskereskedelem terén nemzetközi összehasonlításban a külföldi vállalkozások kiemelkedő részesedést értek el Magyarországon. Mindez jelentősen felerősítette a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság számos negatív következményét, többek között ezért is volt Magyarországon a legnagyobb a gazdasági visszaesés a válság kitörésekor.
Magyarország nettó pénzügyi vagyona a pénzügyi mérlegkimutatások szerint 2009-ben negatív csúcsot ért el mínusz 31 961 milliárd forinttal. Ezt követően öt év alatt, 2014 végére mínusz 18 408 milliárd forintra, 2009-hez képest több mint 13 500 milliárd forinttal csökkent a külföld felé fennálló tartozásállományunk.
Az MNB-nél hivatalba lépett új, Matolcsy György által irányított vezetés egyik első feladata 2013 márciusában a pénzügyi stabilitás mielőbbi megteremtése érdekében a jegybanki mérleg és eredmény áttekintése volt. A Simor András-féle előző vezetés ugyanis a 2012. decemberi előrejelzésében 203 milliárd forint veszteséget prognosztizált 2013-ra.
Az MNB a 2013-as évet 22 milliárd forint nyereséggel zárta, 2014-ben pedig 27 milliárd forint többlet keletkezett. A jegybanki kamatcsökkentési ciklus hatására a 2012-es helyzettel összevetve 2015-ben az állam éves kamatmegtakarítása elérte a 300 milliárd forintot, azaz megközelítette a GDP egy százalékát, hosszabb távon pedig akár az 500 milliárdot is meghaladhatja.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) éves jelentése szerint Magyarország pénzügyi sebezhetősége jelentősen mérséklődött, a magyar gazdaság erősödött. A térség országai közül a magyar gazdaság külső pozíciója javult a legnagyobb mértékben. A magyar folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes többlete a hazai össztermék 10 százaléka körül mozog, és ez jelentősen mérsékli a magyar gazdaság függését a külső finanszírozóktól.
A globális pénzügyi válság elhatalmasodásának évében, 2008-ban még a magyar gazdaságé volt a legrosszabb sérülékenységi mutató az európai felzárkózó térségben, azóta azonban éppen a magyar sérülékenységi mutató javult a régión belül a legnagyobb mértékben.
Természetesen az eredmények mögött nem csak az MNB teljesítménye van, hanem a kormányzat szerepe is befolyásolta a történéseket.
Növekednek az állampolgárok és az üzleti vállalkozások elvárásai a gazdasági integráció negatív hatásait kivédő kormányzati szerepvállalásra. A globalizáció bővülésével kitört pénzügyi és gazdasági válság negatív következményei, és azokra nem reagáló illetve téves válaszokat adó kormányzati politika, éppen a negatív hatásokat erősítette föl. Ez vezetett odáig 2002 és 2010 között Magyarországon, hogy a választópolgárok kétharmados egységben döntöttek arról, hogy nálunk is a globális folyamatokat ugyancsaki befolyásolni képes állami aktivitás erősítése és a negatív hatásokkal szemben jóval erősebb kormányzati fellépés szükséges.
Novoszáth Péter szerint az államnak korunk gyorsan változó kihívásaira reagálni tudó, a nemzeti, regionális és globális érdekek versenyében hatékony, a nemzeti érdeket érvényesíteni tudó szervezeti és működési képességekkel kell rendelkeznie. Mindez középpontba állítja a kormányzás államközpontú megközelítését és gyakorlatát, amelynek kiindulópontját az állam autonóm mivoltának elfogadása jelenti.
Ezt a paradigmaváltást fejezi ki a Jó Állam fogalma, ami a közjó és a közszolgálati etika normáira támaszkodva szorosan összekapcsolódik a jó kormányzás és a jó közigazgatás fogalmával.
A jó állam, a jó kormányzás megítélése objektívan elég nehéz feladat, ezért a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a Jó Állam működése, fejlesztése és folyamatos reformja érdekében egy autonóm, tudományosan megalapozott mérési, értékelési módszertant és adatbázist hozott létre, ami sajátos, a magyar állam viszonyaira alkalmazható, ám nemzetközi téren is megismertethető és elfogadtatható.
Konkrét célja, hogy a Jó Állam értékeit valóra váltó kormányzati hatékonyság változásait, fejlődését vizsgálja, ennek érdekében pedig módszertanilag és statisztikailag megalapozott indikátorok alapján mérhetővé tegye a kormányzati képességek meghatározott változásait.
A kialakított indikátorok a kormányzati képességek erősségeit vagy gyengeségeit az alábbi hat hatás-területen mérik: Biztonság és bizalom a kormányzatban; Közösségi jóllét; Pénzügyi stabilitás és gazdasági versenyképesség; Fenntarthatóság; Demokrácia; Hatékony közigazgatás.
Nézete szerint a pénzügyi és gazdasági válság, illetve annak kezelése megerősítette azt az igényt, hogy a közjó érvényesítése érdekében az államnak kell értékteremtő és értékvédő szerepet vállalnia a politikai, gazdasági és társadalmi szférákban.
Természetesen, mint minden indikátor dicsőíthető, vagy bírálható, mindenesetre nagyon kíváncsian olvasnánk egy elemzést ennek alapján a szlovák kormány teljesítményéről.
Novoszáth Péter írásai és előadásai nyomán összeállította Matus Tibor
