Január 18-án a Pozsonyi Magyar Intézetben került sor Nóvé Béla Patria Nostra – 56-os menekült kamaszok a Francia Idegenlégióban című dokumentumfilmjének és az azonos című nemrégiben megjelent könyvének a bemutatójára.
Molnár Imre, az Intézet igazgatója szerint Nóvé Béla történész, író dokumentarista munkássága a történelmi tények megörökítésére irányul, és elsősorban a fehér foltokat kívánja feltárni és feldolgozni. „Számtalan könyve, tanulmánya, cikke jelent meg eddig, és munkáiban mindig a társadalmi kérdések felől próbálja megközelíteni és elemezni a történelem menetét” – fogalmazott Molnár, hozzáfűzve, így van ez a jelenlegi munkájával is, amely eddig ismeretlen területet igyekszik emberközelbe hozni.
Amint azt a szerző a film levetítése előtt elmondta, az 1956-os forradalom leverése után közel 20 000 magyar kamasz menekült felnőtt kísérő nélkül Nyugatra. Köztük vagy 500 tizenéves fiú, aki már szülőföldjén, a forradalmi harcokban átesett a tűzkeresztségen, majd pár évi hányódás után idegenlégiósnak állt.
Sorsuk sokféleképpen alakult. Volt, aki eltűnt, megsebesült, elesett vagy dezertált, majd nem kevés viszontagság árán hazatért a „vasfüggönyön” át. Mások húsz, harminc évig szolgáltak a francia trikolór s a Légió zászlai alatt Algériában, Korzikán, Madagaszkáron, Csádban, Dzsibutin, Tahitin és másutt, s ma veteránotthonokban, egyedül vagy családjuk körében élnek Franciaországban és szerte a nagyvilágban.
Közülük vagy két tucat magyar 60 év múltán máig összetart egy provence-i bajtársi közösségben. A film és a könyv az ő küzdelmes sorsukat idézi fel, s a kutatások nyomán az Idegenlégió Duna menti szlovák és magyar önkénteseiről is szó esik benne.
Erről a témáról Magyarországon eddig nem készült film. „Erről nem nagyon lehetett tudni, több okból kifolyólag sem. Egyrészt azért, mert nagyon messze ment ez az 56-os kamasznemzedék, azok a Nyugatra sodródott fiatal magyar srácok, akik a légióba álltak, közülük nagyon sok határon túli magyar is, ahogyan a filmben is elhangzik, Erdélyből, Délvidékről, a Felvidékről. Másrészt meg 89-90-ig, a kommunista időkig ezek ellenségnek számítottak. Az anyaországaik megfigyelték őket, adatokat gyűjtöttek róluk, volt, akinek megvonták az állampolgárságát, hazátlanok lettek, többen 89-90-ig haza sem tudtak jönni” – mondta Nóvé, hozzáfűzve, megszakadtak a kapcsolataik, elsodródtak egymástól még a szeretők, barátok is, akik együtt mentek ki.
„Én azért nyúltam ehhez a témához, mert magam is a forradalom gyermeke vagyok, 56-ban születtem, és szívügyemnek tartottam a személyes sorsok alakulását, ki miért váltott, keresett új otthont, hazát magának” – mondta a szerző, hozzáfűzve, a húszezer Nyugatra menekült magyar kamasz különböző országokba került. Érdekes módon azonban a Francia Idegenlégiósokról maradt fenn a legtöbb anyag, részben a magyarországi belügyi archívumban, illetve a Francia Idegenlégió archívumában, ahol magyar történészként ő kutatott először.
Minden században szolgált 5-6 magyar
A kutatások eredményei a filmmel megegyező címen megjelent könyvben is megtalálhatók. Mint mondta, a könyvben megpróbált először egyfajta magyar légiótörténelmet megírni, hét-nyolc nemzedékre visszamenőleg.
A Francia Idegenlégiót 1831-ben alapították, s magyar önkéntesek már 1849 után, a magyar szabadságharc bukása után feltünedeztek, például a krími háborúban, a huszadik században meg aztán bőséggel.
A filmhez „tartozó” könyv
„Trianon után nagyon sokan jöttek el Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, majd ez megismétlődött a második világháborúban. Az én szereplőim is részben az 1939-43 között született háborús nemzedék, az idegenlégiósok között vannak például, akik Dunaszerdahelyen születtek” – mondta, hozzátéve, a széttöredezett szórványmagyarság egy része a légióban találkozott, minden században van 5-6 magyar, s létezik köztük egyfajta szolidaritás, és mind a mai napig tartják is egymással a veteránok a kapcsolatot.
A filmben látható magyar veterán idegenlégiósok az identitásukat és a nyelvüket, még a nyelvjárásukat is megőrizték, de a gyerekeik, unokáik már nem beszélnek magyarul.
A szerző szerint az általa megismert maroknyi veterán csupán szerencsés túlélője e sok nehéz próbát kiállt nemzedéknek. De e tisztes kort megélt férfiak majd egész élete is a hazavesztés és hazakeresés, az otthontalanság és otthonkeresés erőn felüli küzdelmeivel telt el. Nyugtalan hely- és társkeresésük, úgy tűnik, ma sem ért véget, közülük többen is tervezik, hogy hosszabb időre vagy végleg hazatérnek.
A film a Dunatáj stúdió dokumentumstábjával készült Franciaországban, Provance-ban és Korzikán, illetve egy része Magyarországon. A Patria Nostrát többéves forgatás után 2016-ban mutatták be.
