Gyermekkorom a második világháború utáni első esztendőkre esett, s bár még friss volt a gyász a holtjaikat sirató családok körében, az éneklés – akár munka közben, akár baráti összejöveteleken, akár az újszülöttek elringatásakor – a falumban élők számára továbbra is olyan természetes megnyilvánulás maradt, mint az, hogy az utcán mindenki köszönt mindenkinek.
Ez az életstílus mára szinte elporladt a könyörtelenül változó időben. Ha olykor énekszó csendül, felkapjuk a fejünket és kíváncsian nézünk körül: vajon ki fakadt dalra, és ugyan, miért?
Béres József, a Béres Gyógyszergyár elnöke, a legendás életmentő csepp készítőjének fia 2009-ben Szép magyar ének címmel gyönyörű könyvet jelentetett meg az Akavita Kiadó gondozásában; tavaly napvilágot látott a második kötet, sőt: az énekek megjelentek hangzó anyagon is – két lemezen. Béres József: „Ezek a daloskönyvek és lemezek azért születtek meg, hogy elvigyék a családokba, baráti társaságokba, közösségekbe az éneklés csodálatos örömét. A 430 dalt tartalmazó válogatás gyermekdalokból, népdalainkból, népies, és zeneszerzői dalokból, görög- és római katolikus, illetve protestáns egyházi énekekből ölel fel egy csokorra valót. A 2 CD lemezen a könyvekben szereplő valamennyi dal megtalálható. Mindenki számára egyszerűvé, könnyűvé akartuk tenni megtanulásukat, mert a 430 ének összes versszakával, zenei kíséret nélkül került feléneklésre.”
A két kötetet nagy érdeklődéssel és hálával fogadták az emberek, amit az újabb kiadások, s a kiadványok ihlette közös éneklések elszaporodása fényesen igazol. De vajon mi késztette az egykori kutató vegyészt, a mai gyógyszergyári elnököt és borászt, a három gyermekes édesapát e szépséges, ám hatalmas munka felvállalására? A hazaszeretet, a múlt kincseinek feltárása, minden bizonnyal. De talán az is, hogy ifjabb Béres József édesapja és édesanyja is szívesen énekelt, s örömmel fakad dalra ő maga is, a feleségével, Klárikával, és három gyermekével, Melindával, Marcival és Mersével együtt. S mert ez így van, maga is megtapasztalja, amit Kodály Zoltán (írásom címében közzétéve) megfogalmazott, majd így folytat: „…Aki belép e tizenkettedik kapun, a magyar lélek tündérpalotájának kincsei között találja magát… Akárki vehet belőlük, mert ezek a kincsek nem fogynak – annál több van belőlük, mennél többet visznek el. Erősítenek, gyógyítanak mindenkit. Találsz e kincsek között olyan varázskövet, amely átgyúrja a húsod, átkeveri a véred, meggyógyítja hovatartozásodon való kételyedet: ideköt, hogy már nem tudsz máshová menni…”
Hallottam egyszer, „hogy a magyarokat Trianonért Isten azzal vígasztalja és gyógyítja, hogy közéjük teremtette Bartókot és Kodályt.” Ez az évtizedekkel ezelőtt megismert mondás Béres József káprázatos, valóban kincset érő gyűjteményét áttanulmányozva ismét eszembe villant. Tudományos kísérletek igazolják, hogy a világot, s benne az embereket a legkülönfélébb rezgések éltetik és formálják: az energiák, a fények, a hangok, az érzelmek, stb. Megkockáztatom: ha mi, magyarok, naponként csupán egy órát szánnánk e szép magyar énekek eldalolására, a 430 „varázskő” éppen úgy meggyógyítaná nemzetünket, mint az áldott emlékű Béres József cseppjei.
