Vannak emberek, akiknek szavára mindig odafigyelünk. Nem az ékesszólásuk miatt, éppen ellenkezőleg: egyszerű, sallangtalan mondatokba tudják foglalni világos gondolataikat, amelyeket tetteikkel, egész lényükkel hitelesítenek. Ilyen személyiség Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke.
Őt a nem-hívő emberek is tisztelik, és szeretettel fogadják a világ bármelyik országában. Nemcsak a magyarok. Mostanában gyakran emlegeti XVI.Benedek pápa intelmét, aki személyes találkozásukkor így búcsúzott: „Vigyázzatok Szent István örökségére!” Szent királyunk öröksége a több nemzetiségű Magyarország volt. Bele tartoztak a szlovákok ősei is. Kozma atya ennek tudatában jár az utóbbi egy-két évben elég gyakran a Felvidékre.
Van-e valami különösebb oka erre?
Úgy érzem, felvidéki testvéreink vannak ma a legnehezebb helyzetben és aggódom értük. Aggódom értük azért, mert mintha elveszítették volna a lelkierőt, mintha olcsón odaadnák a magyarságukat, a magyar öntudatukat és önazonosságukat, és ez azért életveszélyes, mert ettől nem lesznek szlovákok. Ha ez történik, akkor még veszélyben van a szlovákokkal való kapcsolat is. Márpedig együtt kell élni azokkal az emberekkel, akikkel ugyanazt a földet tapossák. Engem ez a kérdés izgat, az hogy vallják meg bátran a magyarságukat. A magyarságuk értékeit. Ismerjék fel, és ezekkel ajándékozzák meg a szlovákokat, és tudjunk egymással kapcsolatot teremteni.
Miért érzi azt, hogy ha feladva magyarságukat beolvadnak, akkor a szlovákokkal is rosszabb viszonyba kerülnek?
Egyszerűen azért, mert nem véletlenül születik az ember magyarnak, szlováknak, románnak, vagy akármelyik nemzet tagjának. Meghatározza egy ember életét a család, a nemzet. Az Isten különböző nemzeteket gondolt el, de azok nem elszigeteltek, hanem az értékeiket hordozzák, ugyanakkor kapcsolatot tudnak teremteni egymással. Így lesz a mi nagy embercsaládunknak, az emberiség nagy családjának otthona ez a világ. Másként nem gondolható el. Meggyőződésem, hogy a szlovákoknak szükségük van a mi magyar értékeinkre, és nekünk is szükségünk van arra az értékre, amit a szlovákok képviselnek. Én egy alkalommal arról beszéltem a szlovákoknak, hogy lassan adjanak már hálát Szent Istvánnak, mert ha szent királyunk nem olyan lett volna, mint amilyen volt, akkor ma nem biztos, hogy ők szlovákok lennének. Ha Szent István úgy gondolkodott volna, mint ma sok nacionalista, akkor ma Szlovákia nem lenne. És a Nagy-Magyarországról leszaggatott területek egészen másképp néznének ki. Tehát azt hiszem, ezek mind felsejlenek akkor, ha az ember a magunk értékeire gondol, és a másik értékeire, s ezeket nyilván össze kell adnunk. A szlovákok szerint is sok találkozásra lenne szükség, hogy érezzék: nem egymás ellen van a két nemzeti érzés. Szellemi kapcsolatainkat kell erősítenünk, és ebben segítenünk kell felvidéki testvéreinknek. Többet kellene jelen lenni köztük, ez az Isten előtti közös felelősségünk. Érezzük át!
