Olvasom a Plavčan nyakába zuhant soros botrányt, és lépten nyomon mindenki sopánkodását körülötte és csak kapkodom a fejem a sok öblös felháborodáson. Mivelhogy napfény derült egy olyan dologra, amit eddig is mindenki tudott ebben az országban: ez a kormány lop.
Most elcsíptek egy esetet, hogy hogyan teszik azt a nagyságos urak, pedig ha belegondolunk, nincs ebben semmi meglepő. Ezt csinálták eddig is Ficóék – sőt pár esetről le is rántották a leplet: Bašternák és Kaliňák ügyei, Bonaparte-eset, etcetera. Ezt a mintát követik Dankóék és a „legkisebb” – ám legmohóbb – barátaik, Bugárék is.
Alig egy év alatt sikerült Érsek Árpádnak, Bugár Bélának és Csicsai Gábornak is több felettébb gyanús korrupciós ügybe keverednie – nyilván nem alaptalanul. Az ilyen többmilliós lopásokat pedig pár laminált táblával sem lehet eltakarni a vasutakon.
„A 20%-os kenőpénz szerénynek számít, mert manapság bizonyos ügyintézők már 30 százalék fejében teszik sínre a pályázatokat.”
Az eset kapcsán a mutyizó urak segítségére sietett az egyetlen magyar nyelvű napilap is, amely egy bennfentes szakértőt megkérdezve jutott arra, hogy a 20% csúszópénz manapság nem is számít olyan soknak. Örüljünk neki, hogy csak ennyi, lehetne akár több is. Hurrá! (sic!)
A mostani konkrét esetben a 300-300 millió eurós, a tudomány és kutatás támogatására kiírt felhívásból így pontosan 120 millió jut, illetve, épp hogy nem jut a tudomány és kutatás támogatására. Hm… az oktatásügyben a tudományból lopni – ez már igen.
De van ettől szörnyűbb is. Ha belegondolunk, hogy a 2014-2020-as ciklusban Szlovákiának összesen mintegy 14,5 milliárd euró uniós forrás áll rendelkezésére, aminek a 20-30 százalékát így elcapcarázzák, akkor könnyű matematikai művelettel ki tudjuk kalkulálni, hogy a hat év alatt (tehát éppen a mostani választási ciklus végéig) 2,9-4,35 milliárd euró jut olyan helyre, ahol semmi keresnivalója nem lenne.
Tegyük a szívünkre a kezünket és legalább magunknak valljuk be, hogy találkoztunk már ilyennel. Korábban például arról lehetett hallani a polgármesterektől, hogy a mi „segítőkész” kormánytagjaink (például 2010-2012 között) némi százalékrészért cserébe intézik el a köztérfelújításokat, kanalizációs és egyéb beruházásokat, ami persze valakiknek belefért, valakinek viszont nem vette be a gyomra, és maradt inkább a tisztesség útján.
Az ügyben egyébként az ügyészség és a rendőrség mellett immár a Gazdasági Versenyhivatal (PMÚ), a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA), a Közbeszerzési Hivatal (ÚVO) és az Európai Bizottság is vizsgálódik. De kérdezhetnénk: minek? A végén majd úgyis találnak egy balek hivatalnokot, aki elviszi a balhét, a fehérgalléros elvtársurak pedig majd elmondják nekünk, amit mindig is el akartak mondani.
Nem is igazán értem, mi ez a műfelháborodás, hiszen a tavalyi parlamenti választásokon nyilvánvaló „flörtöléskeringő” ment végbe, hogy kik castingolhassák be magukat a kormányba. A leggyengébb láncszem, Procházka rövidebb ideig bírta, mint azt ő és bárki is gondolta volna, a többiek ugyanakkor azóta is sorban állnak a süllyesztő felé, de ahogy azt a Híd preferenciái is jelzik, jó sorban állnak.
