A Hagyományok Háza felújította és egy mesterkurzus-sorozattal bővítette ki a két évtizeddel korábban elindított Utolsó óra elnevezésű programot. A kezdeményezésről Árendás Péter, a program szakmai vezetője, az intézmény Folklórdokumentációs Könyvtára és Archívumának vezetője számol be.
Az ötlet a Hagyományok Házában született meg. Az elmúlt év szeptemberében indult el egy programsorozat, felidézve, hogy két évtizeddel korábban kezdődtek az Utolsó óra program gyűjtései. A huszadik évfordulóra azt terveztük, hogy újra elhívunk idős falusi zenészeket. Főleg erdélyiekre gondoltunk, hiszen a program első másfél évében Erdélyből érkezett 46 különböző falusi csoport, zenekar. Egyfelől azokra számítottunk, akik akkor már részt vettek a programban és még élnek, másrészt azokat is meg kívántuk hívni, akik a kezdetekkor nem kerültek sorra.
Tavaly ősszel a gyűjtések eredeti helyszínén, a Fonó Budai Zeneházban indult egy sorozat, havi egy programmal. Legtöbbször csak egy-két zenész, vagy legfeljebb egy háromfős zenekar tudott eljönni a szerdai gyűjtési napra, s ezeket a vendégeket este a közönség is megismerhette. Ne feledjük, húsz év hosszú idő, így a jelenlegi fiatalok is találkozhattak az egykori kezdeményezés adatközlőivel.
Ez év januárjától a programsorozatot úgy bővítettük, hogy az érkezőket vidéki helyszíneken is bemutathassuk, Szegeden és Jászberényben, illetve az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) támogatásával a szervezés egészüljön ki egy szombati mesterkurzussal. Ennek praktikus oka is volt, a zenészek közül többen kiestek már a gyakorlatból, s a szerdai gyűjtéssel, az esti műsorral, valamint a csütörtöki-pénteki vidéki látogatással szombatra „formába lendültek”, s a fiatal generáció előtt méltó módon tudtak bemutatkozni.
Eddig három mesterkurzust szerveztünk: Szegeden, Békéscsabán és Győrben, a helyszíneket úgy választva, hogy a határon túlról érkezőknek is könnyen elérhetőek legyenek. Az egész napos szakmai programot a meghívott falusi zenészekhez igazodva állítottuk össze. Ha például egy háromtagú zenekar a Mezőségről érkezett, akkor délelőtt egy elméleti előadásban mutattuk be az adott tájegységet, annak néprajzát, a korábbi gyűjtéseket, majd az érkezettek mutatkoztak be. A térség népzenéjét jól ismerő „revival” zenekar irányításával az idős zenészektől így a fiatalok például első kézből láthatták a vonókezelést, a díszítésmódot, a játékstílust. Énekeseket is meghívtunk minden alkalommal, őket az adott tájegység dallamvilágát, stílusát jól ismerő, nagy pedagógiai tapasztalattal rendelkező szakember okította. A mintegy hatórás műhelymunkát egy előadás zárta, a fiatal résztvevőknek azt mutattuk be, hogy az itt szerzett tudást hogyan tudják színpadon, táncházakban hasznosítani, hol tudnak további gyűjtéseknek utánanézni.
Megismertettük velük azokat a népzenei online adatbázisokat is, ahol további információkhoz juthatnak. Az estet az idős vendégekkel, s a mellettük fellépő „revival” zenekar közreműködésével rendezett koncerttel kezdtük, majd az elmaradhatatlan táncház következett.
A közönség fiatal zenészekből, illetve énekesekből verbuválódott, átlagosan harmincan érkeztek. A három mesterkurzus tapasztalatainak felhasználásával idén ősszel még hármat tervezünk, és jövőre is folytatjuk a sorozatot. Újdonság, hogy nemcsak vendégzenészeket hívunk meg, hanem az adott tájegységet jól ismerő zenészeket kérünk fel, hogy osszák meg tudásukat a hallgatósággal.
Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, a találkozók nagyon jól sikerültek. Lehet, hogy a harmincas létszám nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy ez a szám az adott régiót képviselte, akkor elégedettek lehetünk, hogy egy-egy hétvégén ennyi fiatal szeretne autentikus népzenét tanulni.
