Még egyszer átnéztem a vonatkozó jogszabályokat, ismételten megbizonyosodtam róla, hogy a weboldalon továbbra is szerepel a „Kommunikáció magyar nyelven” információ, aztán nagyot sóhajtva bekapcsoltam a hangrögzítőt, majd egy év után újra beléptem az OTP Banka Slovensko somorjai bankfiókjába…
Emlékezetemben lepergett az egy évvel korábbi megalázó történet, amikor a magyar iskolát látogató felvidéki magyar gyermekemnek szánt, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével folyósított magyarországi iskolatámogatási hozzájárulást mentem felvenni a nevezett pénzintézetbe. Megborzongtam az emlékezetem paravánján megjelenő sovén fiatalember (aki a helyi bankfiók igazgatójaként mutatkozott be) akkori megnyilvánulásától (mely későbbi panasztételemet is kiváltotta) és elhangzott szavaitól:
„Nem tud szlovákul? Nem szégyelli magát? Hol él maga? Mi nem vagyunk kötelesek magát magyarul kiszolgálni! Ha magyar kiszolgálást akar, költözzön Magyarországra! Ez itt Szlovákia!”
Szóval, egy év után, mindenre felkészülten beléptem OTP Banka Slovensko somorjai fiókjának ajtaján, és (mint a mesében) köszöntem illendőképpen. Legnagyobb meglepetésemre a banktisztviselők magyarul viszonozták köszönésemet. Készséges, gyors, magyar kommunikációjú kiszolgálásban részesültem. Már az ügyletem intézésének a vége felé jártam, amikor az egy évvel korábbi kellemetlen tapasztalatom egyetlen pozitív momentumát képviselő, végső soron magyar nyelvtudásával segítségemre siető és a szituációt megoldó szimpatikus hölgy jelent meg a velem foglalkozó banki alkalmazott mögött.
Önkéntelenül is kifejezésre juttattam örömömet: „Ej, de kedvelem azt a kedves, mosolygós kolléganőjét!” „Az igazgató asszonyra tetszik gondolni?” – jött az újabb kellemes meglepetést okozó válasz. „Ha ő az új igazgatójuk, akkor igen!” – válaszoltam boldogan. „Igen, és valóban rendkívül kedves ember!” – felelte az alkalmazott.
Ezt követően udvariasan búcsút vettünk egymástól.
Végeredményben végtelen elégedettséggel könyveltem el a somorjai OTP Banka Slovensko bankfiókjában az elmúlt egy esztendő csendességében lejátszódott változásokat. Fülig vigyorral ballagtam a buszállomás irányába és szeretettel pásztáztam végig az én szeretett Somorjámnak (anyai felmenőim hajdani lakóhelyének) utamba kerülő legkisebb fűszálát is.
A helyi Somorja Hangja – Vox Samariae Polgári Társulás jóvoltából is magyar feliratokkal ellátott buszpályaudvarra érve az éppen befutó autóbusz reklámjára tévedt a tekintetem.
„Régiónk összes munkája egy helyen!” – olvastam a magyar szavakkal leírt, számomra értelmezhetetlen reklámszlogent. „Micsoda?” – tettem fel a költői kérdést, majd tovább olvasva az immár államnyelvű szöveget, végre leesett a tantusz. A szöveg helyesen „A régió valamennyi munkaajánlata egy helyen!” akart lenni. Mit is mondjak? Szóval, értelmezési vonatkozásaiban nem mindegy, hogy munka vagy munkaajánlat!
Nézem a hirdetés feladóját; lám, már megint egy maradék magyarországi illetőségű cég, a 2007-től a felvidéki végeken vállalkozó Pannon – Work Slovakia Kft. dehonesztálja a felvidéki magyarság körében a magyar nyelvet. Vajon hány kézen, hány jóváhagyáson ment keresztül ez a reklám, míg az autóbuszra biggyesztették? Ennyire felületesek lettünk, ennyire nem tudunk magyarul, vagy a fent említett cég vezetősége sem tartja fontosnak, hogy az alkalmazottai bírják a magyar nyelvet? Vajon elég lesz számukra egy ilyen nyilvános „dorgálás”, vagy kénytelen leszek rájuk is időt szánni panaszommal?
Legyen ez a jövő titka. Most hadd örüljek még egy cseppet az OTP-nál tapasztalt örömteli változásoknak. Mindazonáltal ezúton biztatom minden kedves felvidéki nemzettársamat, hogy legyen figyelmes, éber, és jogos érvek mentén emeljen szót az emberi méltóságba gázoló megnyilvánulások, vagy a nyelvi jogaink ellen irányuló mindennemű korlátozás tapasztalásakor.
Higgyék el, az igazság oldalán félelem nélkül kiállni és szót emelni mindig érdemes, akár egyedül is, de megtalálva és erősítve egymást lehet igazán hatásos!
Gandhi szavaival élve: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”
