Idestova több mint tíz éve bűvölődöm a politika világában, mind szemlélőként, mind részeseként. Mondhatni napi szinten követem a politikai történéseket, legfőképpen a hazai (szlovákiai), a magyarországi, illetve Kárpát-medencei magyar vonatkozásúakat, kisebb részben az európai (főleg uniós) és még kisebb tekintetben a világpolitikát.
Az egyetemen történelmet hallgattam és foglalkozásom is ezzel van összefüggésben, így a múlt politikája iránt is érdeklődöm. Az MKP aktív politikusaként pedig részese is vagyok egyes folyamatok alakulásának, sőt alkalmanként alakításának is. Ebbéli kompetenciáim és érdeklődésem ösztönöztek arra, hogy a politikával mint tudománnyal is elkezdjek foglalkozni. Ezért egy ideje háttéranyagok, politikai elemzések – és egyéb „finomságok” – készítésével is foglalatoskodom (hol az MKP, hol a nyilvánosság részére).
Ezekből kifolyólag láttam már egy s mást a politikában, az utóbbi hetek, hónapok eseményei viszont még engem is megleptek.
Ehhez hasonló katyvaszt, bevallom, még nem pipáltam. A most tapasztalt csapongás és keveredés érvényes valamennyi pártra és szereplőre – a szlovák pártokra is kivétel nélkül, na de a magyarok élen járnak ebben (is).
Ki kivel, kivel igen, kivel nem, hogyan igen, miként nem, miért, meddig, mennyire társul, szövetkezik, szembemegy, támad, ignorál, jön-megy… Szinte mindenki naponta mással tárgyal, más feltételeket szab, más vonalat hajt, mást képvisel, más az elképzelése stb…
Talán a 19. századi kiegyezés után lehetett tapasztalni hasonló viszonyokat. Akkor ütötte fel a fejét ennyi új politikai irányzat, párt, mozgalom, ideológia, melyek a legváltozatosabb formában cserélődtek, keveredtek, ütköztek és szövetkeztek a legkülönfélébb valószínű és valószínűtlen variációkban.
Közösségünk fogy, politikumunk pedig gyakorlatilag osztódással szaporodik. Mondhatni már napi szinten menetrendszerűen jelennek meg új önjelölt messiások, vagy tán az annak kikiáltott farizeusok? Bár tudnám…
Holott valamennyi politikatudományi szakkönyv első fejezetének tételmondata azzal kezdődik, hogy a választók a stabilitást, megbízhatóságot és kiszámíthatóságot óhajtják, amibe bizalmukat fektethetik.
Bár nyilván nem egyedülálló ez az átláthatatlan állapot, sőt pontosan tudjuk, hogy minél keletebbre megy az ember, annál követhetetlenebb viszonyokat talál és vannak a miénknél sokkal rosszabbak is, de az európai értékekhez szokott szemünk számára mégiscsak furcsán hat ezek szemlélése.
A saját sorainkban tapasztalni meg különösképpen… Persze azt is el kell ismerni, hogy az új trendek mintha ebbe az irányba haladnának és Európa-szerte is egyre több hasonló jelenség figyelhető meg, de akkor is engedtessék meg érzékenynek lenni saját viselt dolgainkra.
