A hosszú hónapok óta húzódó, a legnagyobb kormánypárton és a kormány egészén belül is feszültséget kiváltó, és – amint ma világossá vált – immár meghiúsult kórházreform ügye egy újabb példa arra, hogy miként nem szabad az egészségügyhöz viszonyulnia a mindenkori hatalomnak.
Az egészségügy az a terület, amely mindenkit érint és kellőképpen érzékeny terület akár politikai szempontból is. „Ilyen nagy volumenű és mélyreható változást nem szabad a kormányzati ciklus végén, kellőképpen előkészítetlenül és számos következményt mellőzve a törvényhozás plénuma elé vinni. Elgondolkodtató az a hozzáállás is, amikor a kormányzati hatalom nagy része nem tud, vagy nem akar e fontos ügyben egyértelműen állást foglalni” – véli Kovács György, aki korábban két éven keresztül vezette az ország legnagyobb kórházának számító Pozsonyi Egyetemi Kórházat.
Mindez nem azt jelenti, hogy az egészségügyi rendszer ne szorulna rá a mélyreható, jól megfontolt és megalapozott reformra, de nem a ciklus legvégén.
Az ilyen nagy változásokat előrevetítő törvénymódosítást a ciklus elején kell begyújtani a parlamentbe, vállalva érte a kormányzati felelősséget és viselve az esetleges negatív lecsapódás következményeit.
„Egy fontos vetületét ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagynunk, ez pedig a déli régiókra gyakorolt esetleges negatív hatás. Az vitán felül áll, hogy ha egy kórházban központosítanak bizonyos jellegű beavatkozásokat, több műtétet végezve, több rutint szerezve valóban fejlődhet a csapat és növekedhet a szakmai minőség, viszont gondolni kell azokra a kisebb regionális kórházakra is, ahol megszűnik az adott részleg.
Amennyiben az ilyen jellegű leépítést nem kompenzálja a rendelőintézeti és járóbeteg-ellátás volumenének és minőségének növelése, akkor ez a fajta beavatkozás a rendszerbe negatívan csapódik majd le a betegek és az egész régió lakossága körében!” – figyelmeztet Kovács György, a Magyar Közösségi Összefogás egészségügyi programjának felelőse.
