A Magyarország határain kívül elő közösségek általános helyzetének fontos fokmérője a magyar nyelv közigazgatásban való használatának lehetősége, vagy éppen ennek hiánya. A kisebbségi nyelvek fennmaradásának, az asszimiláció lassításának egyik feltétele, hogy a kisebbség nyelve ne szoruljon vissza a magánszférába, hanem pozíciói megmaradjanak, sőt erősödjenek a nyilvános nyelvhasználati színtereken. Ezek azonban azok a színterek, amelyek esetében a kommunikáció nyelvét az állam befolyásolja, szabályozza.
Ahhoz, hogy erről a kisebbségi identitás szempontjából kiemelten fontos területre holisztikus rálátással bírjunk, szükséges, hogy az utódállamok területén zajló folyamatokat párhuzamosan lássuk. Szabómihály Gizella nyelvész A magyar nyelv használata a közigazgatásban a Magyarországgal szomszédos országokban című tanulmánya ebben segít eligazodnunk. A szerző a nyelvpolitika és a nyelvi jogérvényesítés elismert szakértője, a rendszerváltás óta kutatja és elemzi a felvidéki nyelvi jogok alakulását. Ebben az írásában nemzetközi kitekintéssel dolgozik. A nyelvi charta végrehajtásának ellenőrzése során született dokumentumok, főként a nemzetközi szakértői bizottsági jelentések és az ajánlások alapján hasonlítja össze a Magyarországgal határos országokat.
A kötetből kiderül, az egyes országok közötti különbségek ellenére néhány közös pont is megállapítható: a közigazgatási rendszeren belül a magyar elsősorban a települési önkormányzatok szintjén főként szóban használatos. Az állam rendszerint nem kompenzálja a kétnyelvű ügyintézéssel kapcsolatos kiadásokat, ezért az esetleges fordításokat „házon belül” intézik el. A hivatali dolgozók nem részesülnek megfelelő nyelvi és fordítói képzésben, ami természetesen kihat a magyar szövegek minőségére is. A magyar nyelv használatát továbbá gátolja az alacsony jogtudatosság (az ügyfelek nem ismerik nyelvi jogaikat, illetve attól félnek, hogy ha magyarul kommunikálnak a hatósággal, akkor lassabban megy az ügyintézés), a magyar nyelv, ezen belül a jogi-közigazgatási szaknyelv nem ismerete vagy hiányos ismerete a hivatalnokok és az ügyfelek körében, az egységes terminológiájú magyar nyelvű formanyomtatványok, szövegminták hiánya. Mivel a hatóságok általában keveset tesznek a helyzet javítása érdekében, szerepüket civil szervezetek veszik át – állapítja meg a szerző. Ilyen a jelen tanulmányt kiadó, és széles körben elérhetővé tevő felvidéki Pro Minoritate is.
A továbblépéshez mindenképpen egységes szemléletű terminológiafejlesztésre és szaknyelvi tervezésre van szükség, éspedig azért, hogy legalábbis ezen a szinten megelőzzük az egyes regionális magyar nyelvváltozatok további szétfejlődését. A standardizálás-kodifikálás kapcsán az egyik alapvető kérdés az, ki végezze ezt a tevékenységet. A tapasztalatok szerint az a kodifikáció lesz társadalmi érvényű, amelyet a kivitelezés során valamely hatóság, megfelelő társadalmi presztízzsel rendelkező testület támogat, illetve előír.
