„Bámulok a nyirkos, görbe / kősziklába vájt gödörbe. / Te kegyelmet mindig osztasz, / feltámadtál s feltámasztasz, / hogyha én is akarom.“ – Kedves Olvasó! Húsvét ünnepén az üres sírt képzeljük lelki szemeink elé: nincs benne a halott Jézus, feltámadt, él, élő Krisztusként van közöttünk. Dsida Jenő idézett versének további néhány sora szerint „…közben dalolok az égről, / pálmás, örök dicsőségről, (…) / mert az égi útnak elve: / kúszva, vérzőn, énekelve, / portól, sártól piszkosan / menni mindig, biztosan. / S kopjék térdig bár a lábam, / tudom, az ég kapujában / utolérlek, Krisztusom!” Kereszténynek lenni azt jelenti, Krisztust követjük, a kereszténység kérügmája, hirdetendő üzenete pedig az, hogy mi az élő Krisztust követjük, aki feltámadt a halálból, s így mi is az élet útján, az örök élet felé tartunk.
Szent János evangéliuma már az első oldalon előkészíti az emberiséget a feltámadás tényének elfogadására. Ismerős a mondat: „Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.” Ezek a szavak nemcsak Isten teremtő munkájára vonatkoznak, hanem előre jelzik a feltámadást is. Ahogyan Aranyszájú Szent János fogalmaz: „Amikor ugyanis eljön az élet, megszűnik a halál uralma, amikor feltűnik a világosság, a sötétségnek el kell távoznia.”
A feltámadás világosságot jelent számunkra, a feltámadás az életet hirdeti, s ez az élet világosság.
János evangéliumában Jézus különböző helyzetekben így is bemutatkozik: „Én vagyok az Élet / az Út, az Igazság és az Élet / a Feltámadás és az Élet / én vagyok a Világ Világossága.”
Ezt jelképezi a húsvéti gyertya is, a feltámadt és élő Krisztust, aki világosság számunkra. Az Ő fényében látunk helyesen. Ez a hit fénye, a hit világossága, mint ahogyan az azonos című enciklikájában Ferenc pápa megfogalmazza: „Sürgősen vissza kell nyernünk a hit sajátos világosságát, mert ha a hit lángja kialszik, végül az összes fény elveszíti erejét. A hit világosságának az a sajátossága, hogy képes megvilágítani a teljes emberi életet. Ahhoz azonban, hogy egy világosságnak ilyen ereje legyen, nem származhat önmagunkból, más forrásból, Istenből kell fakadnia. A hit az élő Istennel való találkozásból fakad, aki hív bennünket és feltárja előttünk szeretetét, a bennünket megelőző szeretetet, amelyre támaszkodhatunk, ha szilárd alapokra akarjuk építeni az életünket.”
A jelen helyzet, a koronavírus időszaka, mely felforgatta a világot, talán arra is alkalmat kínál, hogy a hit fényében sok mindent átértékeljünk.
A húsvéti hit fényében, vagyis ebben a helyzetben is bízva a Mindenható, élő Isten segítségében, törődő szeretetében, a megújulás, a lelki feltámadás lehetőségében, hogy egykor halhatatlan lelkünk a mennyország örömében létezhessen majd tovább, s Krisztushoz hasonlóan, aki elsőként támadt fel a halottak közül, ahogy ezt most húsvétkor is örömmel tudatosítjuk és ünnepeljük, mi is megdicsőült örök éltre támadhassunk fel.
Ebben a fényben, a hit fényét őrizve és ennek világosságában élve, sőt, ezt a lángot tovább adva másoknak is, leszünk hiteles keresztények, ahogyan ez a pozsonyi magyar közösségünk fiataljai által előkészített egyik nagypénteki keresztútban így került megfogalmazásra:
Urunk, kérünk, segíts minket, hogy ne csak a felszínen éljük a hitet, de éljük meg igazán is! Segíts, hogy ne csak siránkozva vagy szavakkal haladjunk melletted, hanem tettekkel is mutassuk meg keresztény létünket!
Vagy ahogyan egy másik stáció megfogalmazója imádkozta annak kapcsán, ha nem a helyes fényt követjük: „A bálványok rabokká tesznek, a helyzetünket még rosszabbá teszik. Elveszítjük reményünket. A reménytelenség a legnagyobb lelki szenvedés. Ahhoz, hogy viselni tudjuk a keresztünket, kell, hogy lássuk, van értelme – a hit fényében láthatjuk meg ezt, szemlélve Jézus szenvedését, de az azt követő megdicsőülését is.”
Igen, évről évre a naptár egymás után következő napjai értelmében tudjuk, hogy nagypénteket húsvét követi.
De vajon hiszünk-e abban, hogy a mi konkrét életünkben is tud az Isten változást, megújulást hozni?
Hogy a mi nehézségeinket is örömmé tudja változtatni? Lehet, nem mindig a mi emberi elképzeléseink szerint, de ha hittel ráhagyatkozunk, meg fogjuk tapasztalni minden körülmény között a Vele való mély kapcsolat hozta lelki békességet, belső, tiszta boldogságot. A rendkívüli körülmények között megélt húsvéti napok, a házi karantén ideje alatt vagy után is, minden ismerős vagy új élethelyzetben.
Minden kedves Olvasónak szívből kívánom, hogy
a hit fénye legyen biztonságot, bátorítást, reményt és melegséget adó világosság a jelen időszakban is!
A feltámadás öröme legyen buzdítás mindannyiunk számára, hogy Isten nem hagy el minket, még ha nem is tudjuk talán igazán megmagyarázni emberi logikai érvekkel, hisszük, hogy a szerető Isten a maga mindenhatóságában még ezt a nem könnyű világhelyzetet is valahogy a javunkra tudja fordítani, halhatatlan lelkünk javára, ha most is Hozzá fordulunk, Benne bízunk, Vele beszélgetünk imáinkban. Hozzon húsvét örömünnepe békét, boldogságot, tiszta fényt otthonainkba, szíveinkbe, világunkba!
A szerző a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynöke
