A hősök napja eredetét az 1917. évi VIII. számú törvényre vezethetjük vissza, ekkor mondták ki először, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni. A magyar országgyűlés 2001. évi LXIII. törvénye nemzeti emlékünneppé nyilvánította a hősök napját, melyet minden évben május utolsó vasárnapján tartanak.
A törvény kimondja, hogy a magyarság ezer esztendeje alatt fegyverrel vagy fegyvertelenül harcoló összes férfi és nő, aki a magyar haza védelmére kelt, tettével kiérdemli a tiszteletteljes megemlékezést ezen a napon. A rendszerváltás előtti időszakban, visszatekintve egészen a II. világháború befejezéséig, mintha ez a törvény meg sem született volna. Majd a rendszerváltást követő években egyre gyakoribbá vált, hogy megemlékeztek a hőseinkről, s a hősök emlékének ünnepe kiterjedt az 1938 után elesettekre is.
„Te már elérted, halott katona,
Amit mi jaj-jaj mindhiába várunk:
Téged takar a béke bársonya,
Már mind valóság, mi nekünk csak álmunk.”
(Gyóni Géza)
Ebből az alkalomból tartottak rövid megemlékezést Barton a Memoriae Patrum Honismereti Társulás tagjai. Az emlékezést és a koszorúzást a központi emlékműnél rendezték, amelyet tavaly június 19-én avattak fel a Felvidéken, a jelenlegi Szlovákia területén a II. világháború hadi eseményei következtében elesett vagy eltűnt magyar katonák emlékére. „A hősök napja az év ünnepei közül a legszomorúbb. Harminc évvel a rendszerváltás után kötelességünknek kell éreznünk az emlékezés hagyományának megőrzését és a hőseink előtt való tisztelgést” – mondta a jelenlévőknek a Memoriae Patrum társulás elnöke.
Az emlékműnél koszorút helyezett el Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége képviseletében dr. Vida Csaba alezredes, katonai attasé, majd ezt követően az ünnepség további résztvevői koszorúikkal és virágaikkal lerótták kegyeletüket azok előtt, akik emberi tartásból és jellemből példát mutattak az utókor számára. De nem feledkeztek meg az I. és II. világháború helyi áldozatairól sem. A hősök templom előtt található emlékművénél, mely a helyi áldozatok neveit örökíti meg az utókor számára, meggyújtották az emlékezés gyertyáit és befejezésül elénekelték nemzeti imánkat, a magyar himnuszt. A koszorúzást és a gyertyagyújtást Vecserka Péter tárogatós játéka tette még meghittebbé.
A hősökre való emlékezés következő állomása Párkány volt, ahol a Csemadok helyi alapszervezetének vezetősége és a Memoriae Patrum közösen megkoszorúzták a városi parkban a hősök emlékművét, melyen a város I. és a II. világháborúban elesettjei, valamint a civil áldozatok nevei vannak kőbe vésve.
