Fiatal koromban elhatároztam, Szlovákia összes várát felkeresem. Ezt egy időben igyekeztem megvalósítani, de egyéb elfoglaltságaim ezt nem tették lehetővé. Máig nem vettem számba, mennyi maradt ki. Ezek közé tartozott Kapi vára, mely az ugyanolyan nevű község fölött magasodik. Valamivel több, mint 2.000 lakosa van.
Ha az ember Eperjes felől elindul Bártfára, az egykori vármegyeszékhely után bal felől egy dombon megpillantja a romokat és épp Kapinál kell északnak fordulnia, hogy úti célját elérje.
Nagyon gyakran utaztam Bártfára különböző okoknál fogva, így gyakorta láttam ezeket a romokat, de csak most nyílt alkalom, hogy egy kis baráti társasággal felsétáljunk a Maglód, vagy Baglód domb tetejére. Egy kápolna mellett jut az ember az erdei útra, mely néha lefelé is halad, de azért felfelé sem meredek. Forró nyárban az erdő megvédi a turistát a napszúrástól és ha még szellő is fújdogál, igazán kellemes a zöld jelzést követve a kétórás túra.
Kapivár alaprajza (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Kapivár egy kora-középkori kvád favár alapjaira épült. A gótikus kővár a Maglóc (Maglód), vagy Baglóc nevű hegyen áll a 13. század óta, 502 m-re a tenger szintje felett. Állítólag a rómaiak építették a szarmaták ellen. A kortárs szlovák igricek szláv várról regélnek. Első neve Klinika, a honfoglaláskor Maglódról (Maglouth), Tétény vagy Töhötöm fiáról kapta nevét. Annak halála után lett királyi birtok.
Anonymus szerint a honfoglalók hetedik vezérének, Téténynek az unokái voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód nemzetség származott. Ilyen nevű településünk is van Budapest határától 3 km-re keletre.
A vár jelentős szerepet nem játszott történelmünkben, ám története nem mondható nyugodtnak, mégha csak hézagosan ismert. I. Károly és Csák Máté harcai idejében 1312-ben sérült meg. 1347-ben Maglócz, Feuldrik nevű fiáé lett. Majd a király leromboltatta, mert a Berzeviczyek ellene szegültek.
A távolban a kúp alakú Strázsa-hegy (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Nagy Lajos területét nevelőjének, Poháros Péternek adományozta azzal a kikötéssel, hogy a vár nem építhető újjá. Pohárosról tudjuk, 1344-től 1358-ig volt abaúji ispán és szalánci várnagy. 1345-ben a Kázmér lengyel király segítségére küldött magyar sereg vezéreként szerepel az okmányokban. 1356-ban Zára ostrománál sebesült meg.
E család kihalta után, Zsigmond engedélyezte a Tétényieknek, hogy felépítsék. Tétényi András 1410-ben Zsigmond királytól vitézsége miatt megkapta a várat, és ettől kezdve a család ezt a nevet viselte. Ő építette át. Ahogy Mikszáth írja:
„A düledék várat nyomban elkezdte építeni s 1412-ben készen is lett. Két szép tornyával, hatalmas bástyáival büszkén tekintett le a mélységbe.
Hiteles számadás maradt fel az építésről.
A kőművesmester fizetése havonkint 1 kurta forint (491/2 váltó krajcár) volt.
A pallérnak naponta 2 magyar pénz és egy kanna bor járt ki.
Egy legénynek naponta 1 magyar pénz és fél kanna bor.
Két inasnak együtt naponta 1 magyar pénz és fél kanna bor.
Az erdei séta a kápolnánál kezdődik (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ez volt a munkások fizetsége, akik közt, úgy látszik, nagy a rangfokozat. Summa summarum belekerült a vár 212 magyar forintba. (Ma egymillió is kevés volna.) Terményekben és italokban ellenben elfogyott 165 gönci hordó bor, 7800 hordó mész és 9000 tojás, amit a mész közé kevertek. (Öröm volt akkor építkezni.)
Az új várat nem hagyták meg többé Moglódnak a hiú Kapyak, hanem magokról nevezték «Kapivárnak» s viszont magukat várukról nevezték kapivári Kapyaknak, elhagyván az eddig használt «tétény-kaproncai és kóki» nemesi előnevet.
Békében éltek szép várukban, hatalmas uradalmukból dőlt a pénz,” ám 1416-ban I. Ulászló Kapy Jánostól hűtlenség címén elvette, s a Rozgonyaiknak adta, de azok valószínűleg sohasem jutottak hozzá. Szapolyai Imre 1468 megostromolta, mivel lengyel rablólovagok tanyáztak benne. Azután megint a Kapyk birtokába került.
Az út nem meredek (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
1537-ben a Szapolyai-párti Kapyaktól Feld Lénárd foglalta el I. Ferdinánd részére. Az erdélyi fejedelmek, mint Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György nem törődtek vele. 1685-ben Thököly Imre hadai elfoglalták. II. Rákóczi Ferenc ostrommal 1709-ben vette be. A kurucok fölgyújtották, ám 1712-ben Kapy Gábor özvegye, gergelylaki Gergellaki Éva († 1730, Eperjes) újjáépítette. Az ő szobrát az egyik helybéli készítette el. A bécsi haditanács romboltatta le 1715-ben. Azóta rom.
Mikszáth egy legendát is följegyez a várról
Mintha Szapolyai Imre nem a lengyel rablólovagoktól akarta volna azt elvenni, hanem a Kapyaktól.
„Szigorú parancsot kaptak a szomszéd megyék, hogy Kapivár elfoglalásában segítsék Szapolyait.
Szepegett bent az ostromlott várban a két Kapy: Andrásnak fiai, János és Gerő. Tanakodtak, búslakodtak, mitévők legyenek.
A bejárat (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Végre az az ötlete támadt Jánosnak:
– Küldjünk fel egy zsák kincset a királynak Budára, a legszebb paripánk hátán. Sok ritka ékszerünk van. Hátha meglágyítja a király szívét.
– Jól van, küldjünk fel.
Nyomban el is kezdte varrni selyemszövetből a zsákot a szép Kapy Jánosné Berzeviczy Anna. De amint kiszabta a formáit, hol az egyik, hol a másik Kapy oda lopózkodott varróasztalához s mindig elnyírt a szövetből egy-egy darabot, úgy, hogy végül olyan kicsi lett a zsák, hogy szinte zacskónak is beillett.
– Már most hogy fog ez a ló hátán meglenni. Lecsúszik, meg nem állhat.
– Valami kisebb lovat kell szerezni.
A felsővár (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Híre járt, hogy Lipócon a Keczerek istállójában van egy törpe lovacska, valóságos természetjátéka, nem nagyobb mint egy kecske; sokkal olcsóbb mégis kis lovat szerezni a kis zsákhoz, mint nagy zsákot küldeni nagy lovon.
A kis lovat megvették Keczertől s két csatlós, két követ, Baltai Orbán és Nagy Balázs, elindult Budára a kincses zsákkal.
Király elejébe kéredzkedvén, kérték Kapynak nevében kegyelmét s a vár megkímélését, mire kiszórták a kincset az asztalra.
A király mogorva volt (mert a kis fia, János herceg betegen feküdt) s bosszankodó hangon, homlokát összeráncolva, mondta az ajándék láttára:
– Takarodjatok! Nekem nem az alattvalóim kincseire, hanem a hűségükre van szükségem.
S ezzel elkergette őket színe elől, s visszavitette velük a kincseket.
Ott künn a várpalota udvarán tanácskozni kezdtek Baltai uraimék. Az udvariaktól íziben megtudták a János herceg betegségét. Mind arról fecsegtek, a főurak a termekben, a szolgák a folyosókon, a katonák az őrhelyeken: hogy a kis herceg már negyednapja nem evett s hogy már két napja nem látni mosolyát. Pedig ha a beteg gyermek nem mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta van a halál árnyéka.
Az építkezés nyomai (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Nem mosolyog… nem örül semminek – tűnődött magában Baltai uram: hátha elvinnénk neki ajándékba ezt a lovacskát. Lehetetlen, hogy a gyerek meg ne örüljön neki.
Bekéredzkedtek a beteg lakosztályába, ahol velencei orvosok sürögtek-forogtak. Megértette magát ő kegyelme Nagy Balázs uram, hogy íme törpe lovacskával kívánnának kedveskedni a hercegnek.
Az orvos kapva kapott az ajánlaton. Jó gyógyszer az öröm. Bevitték a kis fekete lovat a beteg hálószobájába.
Amint Jánoska odapillantott a lóra, legott felült az ágyában.
– Rá akarok ülni – mondta s elkezdett neki a kezeivel integetni. – Ne csina, ne! – Kacagott, tapsolt s pirosság ömlött el penészszínű fonnyadt orcáin.
Nyomban szaladtak jelentéssel a királyhoz: hogy a kis herceg nem hal meg, már nevet is.
Megörült a király s egy csöppet sem volt már ellenére, hogy a Kapyak ajándékát: a póni lovacskát mégis elfogadják.
De akitől Mátyás szívességet fogad el, annak ő maga is viszonozza. Nyomban visszahítta Szapolyai Imrét Kapivára alól s a Kapyak békében éltek ezután szép fészkükben…” Nos láthattuk, a vár valós története egy kicsit másképpen alakult, mint ahogy azt Mikszáth Kálmán Magyarország lovagvárai c. kötetében leírta.
Kijárat a teraszra (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A vár helyreállításának 2012-ben láttak neki
Amit ma az ott járó turista örömmel nyugtáz. Az EU által támogatott projekt segítségével munkanélküliek dolgoznak. Ott jártunkkor is serényen vakoltak, de már tojást nem használtak. Közben meg természetesen régészeti feltárás is folyik. Ösvény épült, hogy a várat körbe lehessen járni. Első volt azonban a növényzet eltávolítása, majd a kavernák befalazása. Mivel a várdomb növényzete védett, így megfelelő kompromisszumot kellett találni. Milyen veszélyforrás a falak menti száraz növényzet, arra éppen a krasznahorkai vár kigyulladása figyelmeztetett (2012. március 10.).
A területet 1980-ban 18,1 hektáron védetté nyilvánították. A védelem tárgya az andezit kőzetből alakult várhegy, melynek lejtőin fontos botanikai lelőhelyek találhatók, figyelemre méltó növényvilággal, amely a vulkanikus Szalánci-hegyekben a legértékesebb. A visszamaradt xerotermikus növényzet legészakibb szigete, ez számos faj elterjedésének északi határa.
Kilátás a teraszról (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A felújítási munkálatok alatt azonban a vandálok sok mindent megrongáltak. Elsősorban a várba vezető utat is javítani kellett, hiszen máskülönben az építkezési anyag szállítása lehetetlen.
Kapivár túlnyomórészt téglalap alakú, a felsővárból és az erődből áll. Északról közelíthető meg a bejárati tornyon keresztül. Az erődöt egy magas kőfal védte. Itt a gazdasági épületek álltak. Egy további kapun át juthattak magába a várba, melyet egy torony biztosított. A legmagasabb ponton egy lakó- és egy védelmi torony állt, melyeket néhány, egy emelettel alacsonyabb épület kötött össze.
Az egyiket lefedték és onnan remek kilátás nyílik a környékre és a nagysárosi várra is.
