Már megszoktuk, hogy a jelentősnek vélt vagy valóban annak minősülő eseményeket a „történelmi” jelzővel látjuk el. 2020. szeptember 15-én a washingtoni Fehér Házban került sor az Ábrahám egyezmény (Abraham Accord) aláírására. A dokumentumot kézjegyével látta el Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Abdullah bin Zayed, az Egyesült Arab Emírségek (UAE) külügyminisztere, Abdullatif Al Zayani, Bahrein külügyminisztere és Donald Trump, az USA elnöke.
Egyetlen európai uniós külügyminiszterként Szijjártó Péter, a magyar külügyi tárca vezetője vett részt ezen a rendkívüli világdiplomáciai eseményen.
Arab és izraeli sajtókommentárok, de a keresztyén és a nem keresztyén világsajtó is egybehangzóan arról szólt, hogy Washingtonban olyan megállapodás született, amelynek alapja a három könyvalapú világvallás, a zsidó, a keresztyén és az iszlám vallás közös gyökere, hiszen mindhárman elfogadják Ábrahámot mint a hit és a hívők ősatyját.
Vallási alapú politikai megállapodás született szeptember 15-én? Miként sok ilyen jellegű kommentár közül is jellemzően kiemelkedik a The Jerusalem Post cikke már a címével is: Valóban Isten volt a békekötő a Fehér Házban? Akárhogyan és akármilyen háttérből születnek is a kommentárok, eddig a politikában még nem sikerült így összehozni a világvallásokat és kifejezetten vallási tartalmú nevet adni a megegyezésnek, egyezménynek. Véletlen lenne, hogy napjaink világtörténelmének ezt a mérföldkő-megállapodását éppen bibliai névvel jegyzi majd fel a történetírás és a nemzetközi diplomácia és politikatörténet?
Globális vallási egyensúlyteremtés – az óra parancsa a jövő érdekében
Aki figyelemmel kíséri a világvallások szerepét és történelmét, az előtt nem ismeretlen az a fájdalmas tény, hogy akár Európa történelmében hány és hány vallásháború, keresztyén felekezetek közötti (katolikus párt vs. protestáns párt, koalíció, nemzetközi szövetség) évtizedes élet-halál harc dúlt, majd a világvallások, az iszlám és a keresztyénség közötti sok milliós véráldozatot követelő méltatlan háború zajlott. A déli harangszó is valójában vallások közötti háború harctéri lezárását hirdeti mind a mai napig.
S akkor még nem szóltunk a hindu-muszlim, buddhista és más vallások lokális vérengzéseiről, és az iszlám terrorizmusról sem. Miközben a világvallások éppen az ég felé hivatottak emelni az emberi lelkeket és tekintetet, túl a saját lábunk elé nézés távlattalan görnyedtségén. És az is igaz, hogy mennyei erkölcsi értékeket hoztak a földre. Amiért mindezt röviden említem, az éppen a történelmileg érvényre juttatott, ám sok esetben nagyon is kérdéses, az egyes vallások hitelveivel is nem ritkán ütköző véres történelemalakítás paradigmájának nagyon is időszerű és szükségszerű felülírásáról szól. Az eredeti és nemes vallási tartalmak rehabilitációjáról, emberformáló jogaikba történő, akár politikai eszközökkel megvalósuló visszahelyezéséről a kard, a háború, a terrorizmus lehetséges kiiktatásával!
Ha a mostani washingtoni Ábrahám egyezmény kezdete tudna lenni a 21. századi globális vallási egyensúlyteremtésnek, akkor valóban megérdemli a világtörténelmi jelzőt.
Mert egy új világkorszak beköszöntét jelentené, amint arra gyönyörűen utal az az ezüst pénzérme is, amit erre az alkalomra verettek. Rajta arabul, héberül, angolul az ószövetségi Ige:
„Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket” (Ézsaiás 2,4).
Vagy ahogyan lelkesedve fogalmazta Trump elnök: ez az egyezmény „megváltoztatja a történelem alakulását”. Erről és a vallási, bibliai összefüggésekről világosan írt a kanadai afvnews.ca tartalmas cikke a békeérem kapcsán. Úgy gondolom, hogy ez az egyezmény arra is választ ad, hogy a világvallások 21. századi versenyfutásában évezredes paradigmákkal, a fogat fogért, szemet szemért világméretű rivalizálással nem lehet előbbre jutni, csak a katasztrofális, világpusztító ellentéteket konzerválni. Quo vadis világpolitika?
Isten visszatérése – Isten évszázada
Emlékeztetni szeretném a kedves Olvasót arra, hogy már az 1990-es években igen erőteljesen megindult az USA, Anglia, majd Németország néhány egyetemén annak a kutatása, hogyan fog alakulni a 21. századi világban a vallások helyezte. Egymás után jelentek meg nagyszerű kutatási eredmények, statisztikák, grafikonok, a világvallások versenyfutásáról prognózisok, mérlegelések. Ezeket három könyvemben és számos cikkemben igyekeztem ismertté tenni, kivált a kolozsvári Agnus Rádio 1320 cikkében (bekefy.agnusradio.ro).
Peter Berger zseniális világvallás-kutató alapvető és meghatározó kutatásai nyomán világossá vált: a 21. században nemhogy nem halnak ki a világvallások, hanem hatalmas reneszánszuk, felvirágzásuk következik be.
Ennek oka, hogy a fogyasztói társadalom nem képes a lelki igények, szükségletek kielégítésére. Így az emberiség visszakanyarodik az ősi, megbízható, nemzedékek százait, ezreit boldogabb állapotra juttató világvallásokhoz. A Harvard Egyetem nagyszerű politológus, vallástudományi kutatónője, Monica Duffy Toft szerzőtársaival az ezredforduló tájékán tette közzé világsikerű könyvét Isten évszázada – a vallások visszatérése és a globális politika címmel. Őt követte a brit kutatópáros, J. Micklethwait és A. Woolridge úgyszintén nemzetközileg nagy visszhangot keltett könyve, a God is back. És még számos részkutatás szólt/szól arról, hogy a 21. század világpolitikai tényezői között a világvallások és hatalmas hívő népük egyre fontosabb szerepet töltenek majd be.
Elég most csak annyit jelezni, hogy kutatóintézeti számítások szerint 2050-re az emberiség 31,4%-a lesz keresztyén, 29,7%-a muzulmán, 0,06%-a izraelita, azaz mindösszesen a majdani emberiségnek 61,1%-a lesz a három ábrahámi eredetű világvallás híve.
Egyre-másra jöttek létre a ’90-es évekre nagy kutatóintézetek is, melyeknek a célja, mint nevük is mutatja, hogy a vallások és a modernitás, modern világ kapcsolatát kutassák, trendeket, valószínű folyamatokat elemezzenek. Ilyen például a bostoni Center for Religions and Modernity, a münsteri Zentrum für Religion und Moderne. Az említett kiváló Monica Toft az amerikai kormányok számára is fontos ismereteket szolgáltat, miszerint a hit, a vallások a (világ)politikában egyre jelentősebb szerepet fog játszani a 21. században. Folyamatosan elemzi azt, hogy a vallások milyen szerepet töltenek be a nemzetközi kapcsolatok alakításában.
Quo vadis világpolitika?
És ezzel megérkeztünk a hétfői Washingtonba, az Abraham Accord egyezményhez. Nem kívánok olyan találgatásokba bocsátkozni, hogy valójában ez a megállapodás, ami egyrészt hitalapú, másrészt komoly és súlyos politikai-világstratégiai összefüggések szem előtt tartásával jöhetett létre, vajon a jövőben sejthető ellenpólusát vagy ellensúlyát képezheti-e a másik oldalon körvonalazódó Kína–Oroszország–Irán… nagyhatalmi szövetségnek? Maradjunk most e megállapodás realitásainál. Következő cikkünkben bemutatjuk a megállapodást, és még visszatérünk a bibliai összefüggésekre is…
***
Kapcsolódó, ajánlott könyvek
Dr. Békefy Lajos, Kereszttűzben, Bp, 2015, különösen a világvallások versenyfutásával foglalkozó rész, 111-136.o.
Dr. Békefy L./Dr. Birkás A., Napjaink dilemmái – protestáns válaszok, Bp., 2015. különösen a világvallások jövője – a jövő világvallásai, felvirágzás vagy végküzdelem témával foglalkozó rész, 217-253.o.
Békefy L./Birkás A., Protestáns szociáletika, Rév-Komárom, 2017, különösen a világvallások neoreneszánszával, a szekularizációval és a vallások világméretű versenyfutásával foglalkozó rész, 160-204.o.
