Batthyány László 1870-ben, gróf Batthyány József és Batthyány Ludovika hatodik gyermekeként Dunakilitiben látta meg a napvilágot. A família, amelyben született, egyike volt Magyarország legősibb és legelőkelőbb, időről időre fontos történelmi szerepet játszó katolikus arisztokrata családjainak, ám László gyermekkora nem volt felhőtlen.
Édesapja elhagyta őket, majd, hogy új házasságot köthessen, evangélikus hitre tért. A gyermekeivel magára maradó anya 1882-ben meghalt; az akkor tizenkét éves Lászlót rokonai nevelték. Gimnáziumi tanulmányai után a bécsi egyetemen kémiát, filozófiát, zenetörténetet hallgatott, közben egy futó kapcsolatából lánya született, akiről élete végéig lelkiismeretesen gondoskodott.
Végül rátalált igazi hivatására, és magánélete is rendeződött.
1896 és 1900 között a bécsi egyetem orvosi karán tanult, közben feleségül vette az osztrák nemesi családból származó Marie Theresie von Coreth kisasszonyt, akivel boldog házasságban élt haláláig, tizenkét gyermekük született.
Felesége képzett nővérként közreműködött férje műtétjeinél.
Batthyány László sebészi, majd pedig szemészi szakképesítést szerzett. Köpcsényben, a családi birtokon 24 ágyas magánkórházat rendezett be, ahol szembetegeket kezelt.
Szemsebészi tudásának és a szegény betegeket ingyen gyógyító hivatástudatának hamar híre ment.
1916-ban feleségével együtt belépett a ferences harmadrendiek közösségébe. Közben, 1915 ben, nagybátyja halálával megörökölte a család hercegi címét, és felvette a Batthyány-Strattmann nevet.
A „szegények orvosa” műtét közben
Trianon után, amikor a Várvidéken, azaz Burgenlandban fekvő családi birtokok zöme, így Köpcsény is Ausztriához került, hazájának Magyarországot választotta, és családjával a körmendi kastélyba költözött. A kastély egyik szárnyát kórházzá alakíttatta, ahol szembetegek sokaságát kezelte, operálta a következő évtizedben.
Szinte teljes vagyonát ennek a célnak a szolgálatába állította. Ingyen gyógyította a rászorulókat, a szemüvegrendeléskor, ha kellett, az optikusok munkáját is fizette.
Tudását, sebészi technikáját a bécsi és a pesti kollégák is nagyra becsülték.
Emberek ezrei köszönhették neki a szemük világát. Ugyanakkor elméleti, tudományos babérokra nem tört, megelégedett azzal, hogy a gyakorlatban, a mindennapokban adja vissza, vagy mentse meg a hozzá fordulók látását.
Tette mindezt anyagi érdek nélkül, sőt, egyenesen vagyona kárára, keresztényi könyörületességtől és szeretettől vezettetve, amiért már életében is úgy emlegették, hogy Batthyány-Strattmann László a szegények orvosa.
Úgy érezte, szolgálatával hitének, embertársainak, nevének tartozik, és így felelhet meg a legméltóbban a családi címerbe foglalt jelmondatnak: „Hűséggel és szeretettel”.
1907-től haláláig naponta elimádkozta latinul Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával, és sógornőjével Coreth Lilivel, aki később bencés apáca lett, belépett a ferences harmadrendbe.
Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is.
Távozásukkor egy-egy vallásos kiadványt vagy legalább egy szentképre nyomtatott imádságot adott a kezükbe.
Batthyány-Strattmann László, feleségével és felnőtt gyermekeivel
Körmendi működése során 1921-ben súlyos magánéleti tragédia érte, legidősebb fia, Ödön, váratlanul meghalt, ám ez sem tudta eltántorítani orvosi praxisa rendületlen folytatásától.
Kortársai néha különcnek tekintették, ám akik ismerték, úgy fogalmaztak, hogy ő az, aki orvos a hercegek között és herceg az orvosok között.
Szerető apaként gondoskodott gyermekei neveltetéséről, igazán otthon azonban a betegei között érezte magát. Sokan keresték fel gyógyulásuk után is hálálkodva, a háta mögött pedig már életében szentként emlegették.
Ám a korán jött betegség őt, az orvost sem kímélte.
1929 végén hólyagrákot diagnosztizáltak nála. A bécsi klinikán ápolták, ám segíteni nem tudtak rajta. Hosszú, alázattal és türelemmel viselt szenvedés után 1931-ben, alig hatvanegy esztendősen távozott az élők sorából.
Németújváron, a mai Güssingben, a ferences templom Batthyány-kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Alakja körül hamar spontán kultusz alakult ki, és 1944-ben a bécsi érsekség és a szombathelyi püspökség kezdeményezte szentté avatási eljárásának megindítását.
A háború vége, majd az ezt követő politikai állapotok miatt a hivatalos procedúra csak 1982-ben, László István kismartoni (eisenstadti) püspök kezdeményezésére éledt fel. 1987-ben a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja egy közbenjárására történt rendkívüli gyógyulást hiteles csodaként ismert el.
Az 1990-es években a magyar egészségügyi kormányzat évente odaítélendő Batthyány-Strattmann-díjat alapított az áldozatos orvosi munka elismerésére.
Batthyány-Strattmann László a betegek és az ápolók körében
A formai akadályok elhárultával II. János Pál pápa, 2003. március 23-án a boldogok sorába emelte Batthyány-Strattmann László herceget.
Tiszteletére templom és kápolna épült, intézmények, kórházak és gyermekotthonok viselik nevét.
A katolikus egyház január 22-én, égi születésnapján emlékezik meg róla. 1931-ben, 90 évvel ezelőtt adta vissza lelkét a Teremtőnek.
Megismerhető, mint az imádság embere, az őszinte vallásosság példaképe, az Anyaszentegyház engedelmes gyermeke, a magyar haza hűséges fia, a család gondos atyja, a jószívű adakozó, a szegények orvosa, a szenvedésben megpróbált férfiú, az örök élet reményében élő ember.
A felvidéki Glória Kiadó jelentette meg a Glória Füzetek 3. részeként 2003-ban, ThDr. Karaffa János PhD által összeállított Kilenced a szegények orvosának közbenjárásáért című imafüzetet, mely az evangéliumi részletek s az imák mellett bemutatja a szent életű orvos életrajzát és életútját.
A kilencedet január 14-től kezdődően naponként imádkozzák tisztelői, elmélkedve s kérve a „Boldog Herceg Doktor” közbenjárását.
Emléknapján, január 22-én fejeződik be a kilenc napon át tartó imádkozás, elmélkedés.
A ma már boldogként tisztelt Batthyány-Strattmann László végrendeletében így vall:
„Életem egyik fő feladatának tekintettem, hogy orvosi működésemmel szenvedő embertársaimnak szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgot cselekedjem. Munkám végzése során számtalan kegyelemnek és sok lelki örömnek voltam részese. Hálát adok mindezért a Teremtőnek, és megköszönöm, hogy az orvosi pályára hívott.”
Befejezésül ezt a mondatot hagyta örökül:
„Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá!”
Forrás: Magyar Példaképtár
