Azért, hogy az úgynevezett korrekt világ elvárásainak megfeleljek, azt kell mondjam, hogy egy afroamerikai költő saját versét szavalta el az amerikai elnök beavatóján. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy egy fekete bőrű, vagy néger költőnő szavalt. Azt sajnos nem tudom, miféle irodalmi kvalitásokkal bír ez a 23 éves költő, lehet, hogy majd elhalmozzák irodalminak mondott díjakkal, de itt nem irodalmi képességekről van szó. Az olyan kifejezéseket, mint a néger vagy fekete ugyanis a korrekt világ száműzni igyekszik a nyelvünkből: a korrekt világ komoly nyelvészkedésbe bonyolódott. A költőnő kifejezés is kétes, azért beszéltem költőről (bár az sem szerencsés megoldás), a költőnő kifejezés ugyanis kirekesztő lehet, mivel leplezetlenül a nemét jelöli meg, adott esetben viszont nem tudom, a szexualitás melyik nemébe tartozónak tudja magát.
Ez vala a kezdetekben. Persze azt sem tudom, miféle verset szavalt (csak azt, hogy a sajátját), mivel angolul nem tudok, lefordítani pedig nem is olyan egyszerű: komoly követelményeknek kell megfelelni. Lett ugyanis egy holland irodalmár, aki történetesen még nem döntötte el, milyen nemű, ami esetleg a javára vált volna, viszont – ó borzalom! – fehér bőrű. Érdekes, ugye, hogy a fehérbőrűség adott esetben kirekesztő, rasszista kifejezés, sőt gúnyos, lealázó éle van, mivel a fehérek voltak a gyarmatosítók és a rabszolga-kereskedők. Nos, ez az ember nem minősült megfelelő fordítónak, épp azért, mert fehér.
Aztán egy spanyolországi katalán költőt kért föl fordításra egy kiadó, s miután a fordítás elkészült, a kiadó fülest kapott, mennyire nem alkalmas az illető katalán, mivel férfi, sőt fehér, ráadásul még öreg is. Világos: ilyen egyén teljesen alkalmatlan a fordításra. A szakmai alkalmasság még véletlenül sem került szóba, nem is érdekes, az illető mennyire ért az irodalomhoz, mennyire jó fordító és így tovább, mivel sokkal fontosabb a bőrszíne. Tetszik érteni?
Megmondaná nekem valaki, hogy akkor ebben a sztoriban ki a rasszista? Mert ezek szerint fekete bőrű nő irodalmi művét kizárólag fekete bőrű kortárs nő fordíthatja – föltéve, ha szexuális beállítottságuk is egyezik. Csupán ez avatja az esedékes fordítót megfelelővé. A szakmai hozzáértés lényegtelen.
Ne tessék ezen csodálkozni, Európa ma ilyen. Az EU az egész uniót LMBTQI-zónává deklarálta, mivel az ebbe a társaságba tartozó egyéneket annyira félti, hogy fontosnak találta ilyen módon védeni őket. Nekik ugyanis szabadság jár. Nem tudom ugyan, ki gátolja ezt a nem túl népes csoportot abban, hogy elképzelése szerint örömködjön, és miért kell ezt annyira dobra verni – hacsak nem az epés viccelődésre gondoltak a határozat kiagyalói. Viszont ilyen értelemben a vicceket is meg kéne tiltani: a rendőrvicceket, a zsidó vicceket és így tovább.
Ezzel szemben az európai, jóval népesebb nemzeti kisebbségek tagjai nem érdemelnek ilyen figyelmet. Minek is. Úgy tudni, Szlovákiában például átlagon felüli jogaik vannak, főleg ha magyarok, s nem cigányokról, akarom mondani romákról van szó.
Szóval meg kell különböztetni. Nem mindegy, ki vagy. Akár férfi, akár nő, jobban teszed, ha a nemedet eltitkolod, mert az kirekesztő lehet, sérthetné az LMBTQI embertársaid érzékenységét. Verseket se fordíts, ha nem vagy a szerző klónozott ikertestvére, de akkor is ügyelj a szexuális beállítottságra és a politikai nézetekre – ha bármi nem egyezik, nem vagy megfelelő fordító. És persze azzal se dicsekedj, hogy valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozol, pláne pedig jogokat se követelj, az ilyen piti problémákkal ne törődj, a genderideológiával annál inkább. Mert na Slovensku po slovensky, akarom mondani Európában európaiul.
Az EU-nak bizonyára igaza van. A pandémiában elsősorban ilyennel kell foglalkozni, nehogy elkanászodjon az ember.
(Aich Péter/Felvidék.ma)
