Rigó Sándor Pozsonyeperjes szülötte, aki évtizedek óta tevékenyen részt vesz Eperjes társadalmi és kulturális életében. A kultúra iránti szeretete már az alapiskolában megmutatkozott, ahol különböző színdarabokban szerepelt, középiskolásként sem vonta ki magát a kulturális életből. 1993 óta vezeti a Csemadok Pozsonyeperjesi Alapszervezetét, és a Kis-Duna Vegyes Kar lelkes tagja. A helyi bábcsoportnak is elkötelezett támogatója volt.
Érdekes színfoltja a falunak, hogy évtizedeken keresztül működött a bábcsoport. Mennyire szólította meg a gyerekeket ez a műfaj?
Eperjesen a bábozásnak nagy hagyománya van. Korábban az alapiskola mellett működtek. Mikor Csemadok-elnök lettem, átkerültek a Csemadok alapszervezetéhez. A csoportot még Vigh Katica néni indította, aki biológia szakos tanárnő volt az iskolában, ekkor kapták a Nyírfácska Bábcsoport nevet. Rengeteg járási rendezvényen felléptek. Majd Tóth Erzsébet, matematika szakos pedagógus vezette a bábcsoportot, később ő iskolaigazgató lett. Tőle Ágh Erzsébet vette át a csoportot, az 1990-es évek elején ő irányította a bábosokat, ekkor vették fel az Ugri-Bugri Bábcsoport nevet. Ebben az időben besegített Nagy Erzsébet tanárnő is, aki a bábok készítéséből és a darab rendezéséből is kivette a részét.
2017-ig megszervezték a nemzetközi bábos találkozót is. Hány csoportot tudtak felléptetni?
Volt határon átnyúló pályázata a bábcsoportnak, aminek köszönhetően ők is voltak az anyaországban fellépni. Aztán az ottani vendéglátókat mi is meghívtuk a bábfesztiválra, ami a nevét Katica néniről kapta, aki Eperjesen elindította a bábozást. A 2000-es évek elején tartottuk az első Katica Bábfesztivált, ezt több mint tíz éven át megszerveztük, kora ősszel, szombatonként. Előbb csak 2–3 csoportot hívtunk, az utolsó években 6–7 csoport is fellépett.
Eperjesen működik egy énekkar is. Mikor alakultak?
Eperjesen nagy hagyománya van az énekkarnak is. Tavalyelőtt ünnepeltük a Kis Duna Vegyes Kar megalakulásának ötvenedik évfordulóját. 1970-től számoljuk a megalakulást, de valójában már 1967-ben is volt énekkar, csak sajnos erre nem tudtak visszaemlékezni akkor, amikor a harmincadik évfordulót tartottuk. Előbb tanítók énekkaraként működött, később kapcsolódtak be többen a faluból, mivel a tanári kar már nem vett részt olyan számban. Valamikor, a képek szerint, több mint 30 tagja is volt az énekkarnak. Az első énekkar vezetője Volner Tibor volt. Tőle Jarábik Imre vette át az énekkart. Sajnos a rendszerváltás előtt néhány évig nem működött az énekkar. 1989 októberében az akkori polgármester, Godó Sándor kezdeményezte az újraindítását, megbízta Ágh Erzsébetet, ő volt akkoriban a kultúrház vezetője, kezdetekben 28 énekes is összejött.
Rigó Sándor átveszi Bárdos Gyulától a díjat (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Agócs Béla volt nádszegi tanár vezette az énekkart 1989-től, akkor még csak egy- vagy kétszólamú műveket adtak elő, de később áttértek a négyszólamú művekre is. Agócs Bélával először 1996-ban mentünk el a Kodály Napokra, ekkor bronzminősítést kaptunk, a következő Kodály Napokat 1999-ben tartották, hiszen ezt csak háromévente szervezik meg, akkor már ezüst minősítést kaptunk. Agócs Béla 2001-ben sajnos abbahagyta a karnagyságot. Tőle az itteni zene szakos, Mórocz Varga Denisza vette át az énekkarban a karnagyi posztot. 2002-ben ismét elmentünk a Kodály Napokra, ekkor már aranykoszorús minősítést nyertünk, és megkaptuk a zsűri díját is. Azóta nem voltunk a megmérettetésen. Denisza után Hozák Margaréta lett a karnagy, majd ismét Denisza, utána Érsek Rezső, majd Vankó Katalin vette át a vezetést. Most is Kati a karnagyunk. Sajnos kevés volt a fellépés az elmúlt két évben, ami nehezíti a működést, jelenleg 23 tagunk van, szerencsére sikerült új tagokat is megnyerni.
Szerveztek nemzetközi dalostalálkozót is. Ez miből indult? Kiket hívtak meg?
Nagyon sok kapcsolata volt az énekkarnak. Jó kapcsolatban vagyunk a bősi Kék-Duna Vegyes Karral, a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyes Karral. Vásárúton megszűnt a vegyes kar, de férfidalárda alakult, velük is szoros volt az együttműködés. Eperjesnek van több testvértelepülése: Gyarmat község, Lébény, Ajka-Padragkút, valamint nyitottunk Szlovénia felé, ahol a Völgyifaluban működő Petőfi Sándor Daloskörrel vagyunk kapcsolatban. Mivel három ország éneklőcsoportjaival vagyunk jó kapcsolatban, gondoltuk, szervezünk egy nemzetközi dalostalálkozót. Azóta több ilyet is megszerveztünk, tervezzük a folytatást, bízunk benne, hogy a járvány elmúltával sikerül újraindítanunk ezt a fesztivált.
A Csemadok által adományozott díjak (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Mik a jövőbeni tervei, terveik?
Szeretnénk feléleszteni a bábcsoportot, az alapiskola mellett működő néptánccsoportot és jobban bevonni őket a Csemadok életébe. Sajnos gondot okoz, hogy a mai fiatalok közül sokan abbahagyják, mikor elkerülnek középiskolába, ami valahol érthető, hiszen a tanulás kell, hogy az első legyen, illetve nincs bennük olyan kitartás, mint az idősebb korosztályban. Az iskolában van énekkar is, az adventi koncertet 18 éve szervezzük, ők is rendszeres fellépők, az ő tagságuk is változó, hiszen főleg az alsó tagozatosok járnak az énekkarba, tehát adott az utánpótlás lehetősége is, hiszen megvannak az alapjaik, hogy később a felnőtt énekkarba bevonjuk őket.
Miért éri meg csinálni? Miért jó Csemadok-tagnak lenni?
Nem szabad sajnálni a ráfordított szabadidőt. Szeretünk dalolni, közösségbe járni. Öregbítjük a község hírnevét, szeretnénk méltóak lenni az elődök emlékéhez, akik szintén énekeltek. A közösségnek sok mindent köszönhetünk, ezért éri meg.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
