Az idei esztendőben március másodikára esik hamvazószerda, a húsvétot megelőző negyven napon át tartó nagyböjt első napja. E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.
Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít, amikor a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét, az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán, és/vagy nagyböjt első vasárnapján, keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”
A hamu jelkép a bűnbánatra, a megtérésre, és emlékeztet az elmúlásra. Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt.
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő, amikor a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk.
E két napon és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A kérés mögött persze az a mélyebb meggyőződés áll, hogy a böjt révén az áldozatvállalás lelkülete segíti a hívő embert abban, hogy az igazi Áldozattal, Jézus Krisztussal tudjon jobban lelkileg egyesülni.
A katolikus egyházban a nagyböjt liturgikus színe a lila, amely jelképezi a liturgiában a bűnbánatot.
Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése s a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.
Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Kar
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
