Két év után ismét a nótaszóé volt a főszerep Zselízen, ahol idén is nagyszabású nótaestet szerveztek a zselízi kultúrházban. Mi sem természetesebb annál, hogy a Garam mentén is nagy hagyományokkal rendelkezik a magyar nóta szeretete. Ebből kifolyólag a legendás zselízi nótafa, Kántor János és Cserba Gabriella évente rendez nótás rendezvényt, második alkalommal pedig egy gálaműsort hozott tető alá a nótakedvelők legnagyobb örömére. A koronavírus miatti lezárás feloldása után így április 23-án a környék legékesebb hangú előadói áldozhattak együtt a magyar nóta oltárán a zselízi művelődési otthonban.
A rendezvény nevét egy Mikszáth-regényből kölcsönözték, amit 1973-ben Zselízen a Csemadok színjátszó társulata 3 felvonásos darabként adott elő nagy sikerrel. „A sors furcsa fintora, hogy a főpróba reggelén is országos lezárást rendeltek el járvány miatt, így az eltolódott. Akkor nem a koronavírus, hanem száj- és körömfájás terjedt. Annak idején én voltam a legfiatalabb a társulatban, de Kántor János már akkor is a főszerepet játszotta, akárcsak a mostani rendezvényen.
Fotó: Benyák József
Ennek emlékére döntöttük el, hogy megszervezzük ezeket az esteket, hiszen nemcsak mi, hanem nagyon sokan szeretik a nótaszót, s igénylik ezt a műfajt. Minden embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. Akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek – fogalmazott egyszer Babits Mihály. A magyar nóta a magyar nemzet kincse, mert a legőszintébb hangon szól a magyar ember öröméről és bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról” – köszöntötte a teljesen megtelt kultúrház közönségét Cserba Gabriella, az est egyik házigazdája.
„Nem véletlenül tartja a mondás is, hogy sírva vigad a magyar. Talán nincs olyan ember, akinek ne lenne kedvenc nótája, aki még ne könnyezett volna meg egy-egy szívszorító dallamot, vagy éppen ne mulatott volna át egy éjszakát hegedűszóra. Tagadhatatlan, hogy igény van rá. A magyar dal a magyar nyelv, a magyar kultúra része, fontos szerepet tölt be anyanyelvünk megbecsülésében, a magyar öntudat erősítésében. Ha a nótát tisztán tartjuk, egy egész nép kedélye, életérzete él benne örökké és ezáltal jobbá válik a világ” – tette hozzá a másik házigazda, Kántor János.
Fotó: Benyák József
A főszerepben összesen kilenc előadó állt, a hazai Kántor János mellett a Garam mente több településről érkeztek vendégelőadók: Hlavácsné Tőke Veronika Fegyvernekről, Bús Katalin Pogrányból, Smid Erzsébet Bényből, Básti János Ipolykesziről, Kovács László Ebedről, Kiss György Fegyvernekről és Magyar Nándor Ipolyszalkáról.
Fotó: Benyák József
Az énekeseket Rikkony Pál zselízi cigányprímás és zenekara kísérte, igazán remekül, olyan hangulatot teremtve, mely egészen éjszakába nyúlóan kitartott a közönség aktív részvételével.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
