Az egykori ipolysági gettó bejáratánál helyezték el a gettóból elhurcoltak emlékére állított emléktáblát április 13-án. Mint az átadón hangsúlyozták: az emlékezés és a bűnvallás jelképe a leleplezett emlékmű.
Az átadón elhangzott: „Emlékezzünk Ipolyság és környékének mártírjaira, akiket kegyetlenül elhurcoltak az otthonaikból, gettóba zárták, majd bevagonírozták és az auschwitzi koncentrációs táborba szállították őket.”
Idézték Singer Fülöp, a város utolsó rabbijának halála előtti szavait 1989-ből:
„Az áldott mártírjaink erejük megfeszítésével arra törekedtek, hogy szeretett szülőföldjük a hazájukká váljon, ennek öregbítése érdekében mindent elkövettek. Abban reménykedtek, ha veszély leselkedik a zsidó közösségre, a szülőföld oltalmazó karja megvédi őket, azonban mindez csak illúzió volt.”
A bevezető szavak után a város történelmi egyházainak vezetői mondták el gondolataikat, az alkalomhoz illő üzeneteiket.
Elsőként Hlédik László római katolikus esperes szólalt fel. Rövid történelmi összefoglalóval kezdte. Mint mondta, egy vérkorszakra s annak áldozataira emlékeznek a mai napon. „Az ő emlékük él itt a város történelmében és közösségünkben, ezt bizonyítja a mostani alkalom is” – szögezte le az esperes. Röviden szólt Jozef Slavkovsy szlovák káplán.
Negyvennégy júniusában testvéreinket vesztettük el – emelte ki Hana Peničková evangélikus lelkész. „Itt, ezen a helyen polgártársaink könnyei és vére folytak, akiknek el kellett hagyniuk az otthonaikat” – folytatta. Végezetül az egykori zsidó közösség által Isten megbocsájtását kérte a város lakói felé.
A tábla azt is hirdeti, hogy emlékezzenek a múltra s tanuljanak belőle, hogy soha többé ne ismétlődjön ez meg – ezt már Izsmán Jónás református lelkipásztor fogalmazta meg.
„A tábla legyen szimbóluma a mi bűnvallásunknak, hogy sajnáljuk, és fáj nekünk, hogy ez nálunk megtörténhetett”
– jegyezte meg.
Radvánszki Péter, a Páva utcai zsinagóga rabbija elmondta, mindannyiunknak mást jelent a holokauszt, itt mégis együtt vagyunk és így emlékezünk az ipolysági zsidóságra. Fontos az emlékezés, ami egyfajta szembenézés a tettekkel. Az emlékezés egyben temetés is, melynek során mi magunk is megnyugszunk – summázta gondolatait a rabbi.
Az ipolysági gettót a város szegényebb negyedében alakították ki. Összesen több mint 1200 személyt gyűjtöttek ott össze az Ipolysági és Szobi járásból. 1944. június 8-án mindenkit átszállítottak a Balassagyarmat melletti Illéspusztára, innét vitték tovább őket Kassán keresztül Auschwitzba.
Mint a táblaleleplezésen elhangzott: „1944. június 8-a nemcsak a deportálás, hanem Ipolyság szegényebbé válásának napja is, a város polgáriasodásához tevékenyen hozzájáruló közösség tűnt el egy szempillantás alatt.”
Mint ismeretes, az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány alig pár hónappal ezelőtt hirdetett közadakozást a gettó egykori bejáratánál elhelyezendő emléktábla felállítása érdekében. Az emléktáblán négy nyelven, szlovákul, magyarul, angolul és héberül a következő felirat olvasható: Ez a ház és a szemközti zsinagóga is része volt az ipolysági gettónak, ahonnan 1944. 6. 8-án több mint 1200 embert hurcoltak el a haláltáborokba.
Kapusta Krisztina, a Honti Múzeum munkatársa, a budapesti Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem közösségszervező szakos diákja, az emléktábla egyik ötletgazdája rövid felszólalásában elsőként az adományozóknak és a támogatóknak köszönte meg a tevékenységüket. „Hála illet mindenkit, aki magában hordozta és életben tartotta az ipolysági zsidóság emlékét. Ez a tábla sok ember összefogásának az eredménye. Legyen ez egy jó példa és iránymutatás a jövőre nézve” – jelezte köszöntőjében.
Mint hozzátette:
„Élt Ipolyságon egy olyan közösség, amelyet az összefogás jellemzett. A mi feladatunk, hogy megőrizzük emléküket.”
Az emléktáblát Kapusta Krisztina és Márton István nyugalmazott állatorvos, helytörténész leplezte le.
A megemlékezés a városháza színháztermében folytatódott, ahol Az elveszett kenyér című dokumentumfilmet vetítették le. A film Bruck Edit magyarországi származású, Olaszországban élő holokauszttúlélő életét dolgozza fel. Végezetül a film alkotójával, Surányi Andrással beszélgettek.
-
- Az emlékezők egy része
-
- Surányi András filmrendező
-
- Filmvetítés és beszélgetés a városháza színháztermében
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
