Harminc év a történelemben nem nagy idő, viszont az egyén életében az. Harminc év alatt sok minden megváltozik, és ezalatt sok mindent elfelejtünk. Éppen a felejtés ellen, az emlékezésért és az emlékeztetésért akar tenni a Csallóköz Natúrpark vezetősége. Ezért hirdetik meg azt a folyópályázatot, amelyre harminc évvel ezelőtt készült fényképeket szeretnének összegyűjteni, és ezekből majd kiállítást állítanak össze.
Felhívásukra olyan fényképeket, korabeli dokumentumokat várnak, amelyek
a 30 évvel ezelőtti bősi vízi erőmű megépítése elleni tiltakozáson készültek, amikor ezrek alkottak élőláncot, egymásba kapaszkodva kicsik és nagyok, szilárd elhatározással mondtak nemet a természetbe való durva beavatkozás, az erőmű megépítése és üzemeltetése ellen.
Akkor Somorjától Nagymarosig felvidékiek, magyarországiak és osztrákok emelték fel szavukat az ügy érdekében.
Hervay Rozália, a Csallóköz Natúrpark elnök asszonya szívügyének tartja, hogy a Csallóköz élővilága és társadalma megóvása mindig téma legyen. Az ő élete összefonódott a folyóval, lakásuk ablakából rálátott a Dunára, édesapja naponta kivitte testvéreivel együtt a partra, neki a nyaralás a Duna mellett zajlott.
Fotó: Méry János/Felvidék.ma
Beszélgetésünk során szüntelenül hangsúlyozta, hogy a bősi erőmű megépítésével, a Duna elterelésével nemcsak a természetbe, az egyedülálló élővilágba avatkoztak be, hanem az emberek életébe is, és számtalan társadalmi probléma és máig létező gond társult hozzá.
Amikor harminc évvel ezelőtt megvalósultak a tiltakozások, a három Duna menti ország, Szlovákia, Magyarország és Ausztria összefogása olyan mértékű volt, amelyhez foghatót azóta sem tapasztalhattunk.
Az egyszerű emberek, a Duna szerelmesei, az itt elő őslakosok valószínűleg jobban érezték az erőmű megépítéséből, a táj megváltozásából, fogalmazhatunk úgy is, hogy tönkretételéből adódó terheket, messzemenő következményeket, mint az illetékesek és politikusok. Magyarország ugyan kihátrált a projektből, Szlovákia azonban megépítette az erőművet, harminc éve szeptember elején beindultak a turbinák, majd októberben elkezdődött a felvízcsatorna feltöltése, és az erőmű azóta is üzemel. Az ezzel járó nehézségeket pedig az itt élők nap mint nap érzik.
„Kezdjük azzal, hogy az itteni őslakosokhoz vajmi kevés információ jutott el az építkezésről, az erőmű működéséről, történtek önkényes föld és terület kisajátítások, amelyeket máig nem rendeztek, hiszen ez felsőbb rendű érdek volt. Három falut elvágtak az eredeti szomszédjaiktól, kapcsolatok, barátságok szakadtak meg, régi, bevett szokások maradtak el. Ők lettek az úgymond szigetiek, és nemcsak az új nevet, hanem az új életmódot is meg kellett szokniuk. Sok esetben új szomszédokat kaptak, össze kellett csiszolódniuk. De nemcsak a szigetieknek, hanem több Duna menti településnek is megváltozott a szerkezete, és mondhatjuk, hogy az egész Csallóköznek más lett az arculata. Az élővilág óriási károkat szenvedett, veszélybe került a Csallóköz vízkészlete, megmagasították a gátakat, kevesebb lett az erdős terület, a madárvilág is megsínylette a beavatkozást, az itt élő állatoknak jóval kisebb lett a mozgásterük. Csak az itt lakók tudják, milyen változások történtek az életükben és magában a természetben. Mi, akik felvállaltuk a Duna elterelése, az erőmű és az itt élő emberek ügyét, tudjuk, hogy nem egyszeri, nem is egy rövididős gondról van szó, a régió életébe való mesterséges beavatkozás örök időkre nyomot hagyott a tájban, és ami talán még ennél is fájóbb, az emberek életében, nemzedékeken keresztül”
– magyarázta az elnök asszony.
Annak idején az élőláncról, a tiltakozásokról sokan készítettek felvételeket, készültek képek a csallóközi tájról, megörökítették az egykori Csallóköz arculatát, a növény- és állatvilágot. Ezeket várják a szervezők, amelyekből nagyszabású kiállítást terveznek. A tárlatot először Somorján vagy Bősön rendezik meg, majd a gyűjteményt vándorkiállítás formájában máshol is bemutatják érdeklődés szerint, és akár a határokon túlra is elviszik. Minden akkori felvétel egy kincs, nagy érték, és egyben mementó is, hiszen történelmi pillanatokat rögzítettek. Ezért kérik a szervezők, hogy
akik ilyen fotók birtokában vannak, küldjék el a szerző, a helyszín, az időpont megjelölésével a csallokoz.naturpark@gmail.com címre szeptember 16-ig.
Kívánatos lenne mások figyelmét is felhívni a pályázatra.
Fotó: Méry János/Felvidék.ma
A kiállítás képei, az összegyűlt fotók láttán a látogatók biztosan nosztalgiáznak majd, felelevenednek az emlékek az egyszervolt Csallóközről és elgondolkodnak azon is, hogy az ember sokat tehet a környezetéért, a természetért, a bennünket szolgáló élővilágért – jó és rossz értelemben egyaránt. A természet értünk van, de csak akkor kegyes hozzánk, ha mi is jól bánunk vele. A bősi vízi csatorna és erőmű ellen már nem lehet tenni, megépült, üzemel, azért viszont tehet az emberiség, hogy a természetbe és a társadalomba való hasonló beavatkozás kíméletesebb legyen, úgy, hogy az a környezetet és az embereket jótékonyan szolgálja.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
