Mórocz Tamás címzetes apát, a bodajki Segítő Szűz Mária templom plébánosának életében a zene fontos szerepet játszik. A templom felújított orgonáján maga is sokszor játszik, a kottatár kincseinek szakszerű feltárását pedig szívügyének tekinti.
„Esztergomban élhettem egy évtizedet, négy évig a Ferences Gimnáziumban, ezt követően hat évig a szemináriumban tanultam. Ez alatt az idő alatt Baróti István, az esztergomi Főszékesegyház orgonaművész-karnagya tanított minket. Nála írtam diplomamunkámat is, aminek témája a gregorián zene volt. Hálával emlékszem vissza tanáromra, hiszen a nála tanultakat Bodajkon is tudom hasznosítani. Egy éve szentelték fel a kegytemplom orgonáját.
Fotó: Csermák Zoltán archívuma
Az 1910-ben épült, pár regiszteres falusi típus-orgonából egy 26 regiszteres barokk versenyorgona készült, ami külsejében ugyan nem változott, de belsejében teljesen megújult. Nagyon megható pillanat volt, amikor magam is odaülhettem a hangszerek királynőjéhez; az egyházmegye jóvoltából egy álmom valósult meg. Számomra Johann Sebastian Bach a zene alapja, így egy koráljával avattam fel hivatalosan az orgonát. Ezt követte egy Charpentier darab, amiben a trombitát kísértem, majd improvizációk hangzottak el, ezekkel tudtam illusztrálni a hangszer sokszínűségét.
Bodajk egy másik zenei vonatkozására is felhívom a figyelmet. A felújítás során alaposan feldolgoztuk a ránk maradt kottatárat, amiben igazi kincsekre leltünk. Varga Veronika zenekutató segített a kissé szétszóródott archívum rendezésében, s nagyon sokat köszönhetek Németh Pál barátomnak, a Savaria Barokk Zenekar vezetőjének, aki a fellelt művek jelentőségét mérte föl. Sajnos nem minden partitúra teljes, de a kottatár fele egységes. Nagyon sok másolat van, javarészt kismesterek művei. A legismertebb közülük Antonio Caldara, az olasz barokk szerző, akinek élete Bécshez kötődött.
Fotó: Csermák Zoltán archívuma
Igen érdekesnek tartom, hogy nagyon sok ismeretlen szerzőtől származó művet találtunk, akik közül sokan feltételezhetően Bodajkon szolgáltak. Műveik közül említhetek antifónákat, s egy Chrio nevű komponista Te Deumát is. A szerzőről semmit nem tudunk, lehet, hogy az említett név csupán becenév. Művét tavasszal Haydn Nelson-miséje után mutattuk be, s az ismeretlen komponista dicséretére szóljon, hogy a zeneértők sem éreztek nagy törést a két mű között.
1742-ben szentelték fel a templomot, s a szerzetesek a kegyúri családtól kiharcoltak egy állandó, 12-14 fős zenekar fenntartására szolgáló javadalmat. Az 1800-as évek közepén még létezik a zenekar, s ismerjük az együttes tagjainak a nevét is. Tudjuk a basszista, a szopránénekes, az első-, a másodhegedűs kilétét, s feltételezhetjük, hogy az ünnepi liturgiákon európai-szintű zenével dicsérték az Urat.”
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
