Az „Átröpűlök hosszában hazámon” című vándorkiállítás érkezett Kassára hétfőn, április 24-én, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) indított útjára névadója születésének 200. évfordulója alkalmából. A kiállítás címét a költő Dalaim c. versének harmadik sorából kölcsönözte, amely egyrészt Petőfi utazás iránti szenvedélyét és költői becsvágyát fejezi ki, másrészt utal a tárlat nem szokványos jellegére is. Kassa a hazájának része volt, amikor 1845-ben meglátogatta városunkat. Emléktábláját 1945-ben eltávolították.
Tavaly szeptember 1-jén indult útjára ez a „négyökrös busz”, melynek első állomása természetesen a költő szülővárosa, Kiskőrös volt. 2023 augusztusáig járja majd a Kárpát-medencét. Tavaly több mint 60 települést keresett fel, így közel 20 ezer ember tekinthette meg. Az emlékév végéig több mint 200 helyszínt járhat körbe.
Az utazókiállítás kiemelt célja, hogy a magyarok által lakott területen minél több honfitársunknak élményt nyújtó módon mutassa be Petőfi életművét és életútját. A tárlat a haladás, sebesség, út, utazás fogalmaira épül, és a legújabb kutatásokat is figyelembe véve, egyedi megközelítésből mutatja be a költő személyiségét és munkásságát.
„A kiállítás képzeletbeli utazásra hív: 1845-ben felszállunk Petőfi mellé, hogy a költő a »változó szerencse szekerén« felidézze számunkra múltjának meghatározó állomásait, és velünk együtt fürkéssze jövőjét” – mondják a kiállítás összeállítói. Így nem a költő életrajza jut gyújtópontba, hanem az alkotó szellemi beállítottságát meghatározó döntési helyzetek kerülnek előtérbe. A költővé válás, a társadalmi mozgékonyság, az életpályaválasztás, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy a családalapítás.
A vándorkiálltás a Thália Színház előtt (Fotó: Balassa Zoltán)
„A kiállítás gerincét tíz kiemelt gyűjteményi darab alkotja, mely a képzeletbeli utazás egy-egy állomását jelzi: ilyen az édesapa, Petrovics István mészárosbárdja, a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca, vagy éppen egy biliárddákó, amelyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott.” Minden emléktárgyhoz tartozik egy kiemelt vers és számos idézet, kézirat, művészeti alkotás, irodalomtörténeti érdekesség, amelyek együttesen egy-egy meghatározó élethelyzet vagy témakör révén, sokrétűen mutatják be a költő életének legfontosabb állomásait. „Ezek a változatos módon elrejtett tartalmak önálló felfedezésre, kutatásra ösztönzik a látogatót, több érzékszervet is bevonva a tapasztalatszerzésbe.” A kiállítás egységei önmagukban is értelmezhető, önálló részeket alkotnak. Ezeket a látogatóval és Petőfivel többféle elbeszélőmód és kérdések sora kapcsol össze az Úti jegyzetek a fiatal Patkós Márton színművész (az Örkény István Színház tagja) által megszólaltatott sorai és a János vitéz fordulatai révén.
A bevezető kiállítási egység Petőfi Barabás Miklós által készített első közzétett arcképét mutatja be (1845) és a helykeresést, a költői önmeghatározást előtérbe helyező Sors, nyiss nekem tért c. költemény kapcsán megismerkedünk a képet közlő Pesti Divatlappal, megtudhatjuk, mit jelentett a korban egy ilyen folyóirat, hogyan alakult Vahot Imre és Petőfi kapcsolata, s milyennek látta Jókai Mór barátja arcképét.
Az egyes állomások izgalmas formai és képi megoldások által jelenítik meg többek között az Egy estém otthon, a Szeptember végén és Az alföld c. verseket.
Az utolsó állomás az 1847-ben napvilágot látott Petőfi összes költeményei c. kötetet mutatja be. Így Petőfi szándékától, hogy az irodalmi élet meghatározó szereplőjévé váljon, a megvalósulásig, vagyis a verseiben örökké élő költő alakjáig vezet ez a képzeletbeli utazás.
A tárlat záró részében írók, költők Petőfiről szóló idézetei olvashatók. A busz hátsó üléssorán a PIM-ben őrzött Petőfi-relikviákból a látogatók egy digitális kollázst készíthetnek, ellenőrizve a kiállításon szerzett tudásukat.
A kiállítást dr. Hetey Ágota főkonzul társaságában állt módomban megtekinteni. Már akkor is a Márai Alapiskola és Gimnázium negyedik, majd második osztályos növendékei foglalták el a terepet. Amikor leszálltak, csillogó szemük és mosolyuk elárulta, kellemes élményekkel távoztak.
Szikora Patricia mesél (Fotó: Balassa Zoltán)
Módomban állt meghallgatni Szikora Patricia múzeumpedagógus (PIM) tárlatvezetését. A gyerekekkel megbeszélték, hogy a költő milyen színű ruhában járhatott, milyen hosszú lehetett a kardja, milyen volt a testalkata, magassága. Barátjáról, Arany Jánosról is esett szó.
Mivel a róla készült dagerrotípia nem sikerült valami fényesen, minden résztvevő Petőfi bőrébe bújhatott és egy sikerültebb fotóhoz pózolhatott. Azt is kipróbálták, miképpen lépett Szendrey Júlia apja elé „a jött-ment poéta”, amikor megkérte a kezét és nem utolsósorban, hogyan sikerül meghódítania kiválasztottja szívét.
Azután játszhattak a kellékekkel, ismerkedhettek a lehetőségekkel.
A mai nap folyamán tíz alkalommal lehetett megtekinteni a vándorkiállítást, amire délután négyig volt lehetőség. Az érdeklődés jelentősnek volt mondható.
A tárlat kurátora Molnár Eszter Edina és Sóki Diána. A grafikai arculatot és a tipográfiát Mezei Ildikó alakította ki. A látványtervet és belsőépítészetet Nyirán Márton készítette. A kivitelezést a New Edge Kft valósította meg.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
