Fiaim zenei nevelése valahol félresiklott. Pedig igencsak igyekeztem, kazettákat állítottam össze a legnépszerűbb művekből, s úton-útfélen bekapcsoltam a csemetéknek. A visszájára fordult a dolog.
Unokáimnál – feleségem sugallatára – más módszerrel kísérleteztünk, s ez a metódus úgy néz ki, jobban is működik.
Ehhez viszont a MÜPA kiváló gyerekfoglalkozásai és előadásai is kellettek. A gyerekfoglalkozásokról korábban írtam, most egy koncertről szeretnék beszámolni.
Egy verőfényes vasárnap délelőtt – a matinékoncertek keretében – a Liszt és Európa című előadást hallgattuk meg. Meglepetésemre a fiataloknak szóló (9–16 év) koncertet a komplexum Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében rendezték, ugyan nem telt házzal, de így is nagyon sokan foglaltak helyet a széksorokban.
Igazi ismeretterjesztő hangversenyben lehetett részünk. Szélpál Szilveszter operaénekes és Fazekas Gergely muzikológus szakértő közreműködésével szerezhettek a jelenlévő fiatalok ismereteket Liszt Ferenc, a legnagyobb magyar romantikus szerző életének fontosabb állomásairól.
A játszva tanítás kiterjedt zenei alapfogalmak elsajátítására is. Képzőművészeti alkotások, karikatúrák színesítették az elmondottakat, s természetesen a zenei betétek sem maradhattak el. Balog József zongoraművész néha odapattant a hangszeréhez, s illusztrálta a műsorvezetők szavait.
A délelőttöt a virtuozitás irányába vitték el, s a válogatott zongoraművek is ezt támasztották alá. Wagner, Chopin és Schubert átiratokkal mutatták be Liszt kapcsolatát zeneszerzőtársaihoz, itt már az operaénekes-műsorvezető is dalra fakadt, s természetesen nem hiányozhatott Paganini sem, akinek hatására kötelezte el magát a szerző a másoknak megoldhatatlannak tűnő darabok írására. Az olasz ördöghegedűs 24. Caprice-át egy tehetséges fiatal hegedűművész, Sztathatosz Sebestyén előadásában hallhattuk, majd Liszt átirata következhetett Balog József tolmácsolásában. A zongorista „rátett egy lapáttal”, s a török szerző, Fazil Say jazz-feldolgozását is közreadta, s ezzel is bizonyította sokoldalúságát. Ekkor már felforrósodott a levegő, fiatal és idősebb egyaránt „brávózott” a művésznek. Ami számomra nagyon szimpatikus és újdonság volt: a jelenlévők kivetítőn tudták követni a zongorista kezét, játékát.
Családom szájtátva figyelte a produkciót. Pedagógiai és művészeti szempontból kiválóan felépített előadásnak lehettünk részesei, aminek értékét az is mutatja, hogy legkisebb unokáim is egymás szavába vágva számoltak be otthon a jeles eseményről. Jómagam is tanultam valamit: ez a vonal hasznosabbnak tűnt, mint egykori próbálkozásom.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
