Bár egyelőre sajnos még nem fújta el őt az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselői posztjáról, de Kaja Kallast megcsapta az amerikai hatalomváltás szele. Ő Ukrajna támogatásának és az Oroszország elleni szankcióknak az egyik leghangosabb szószólója, aki megpróbálta kioktatni Trumpot, hogy Európa nélkül egyetlen békemegállapodás sem működőképes, és hogy Oroszországgal lehet beszélni, de az ukrajnai háborút lezáró békemegállapodással Ukrajnának és Európának is egyet kell értenie.
Ám az észt osztó észt hölgyeménynek egyértelműen a tudtára adták, hogy Trump külügyminisztere nem kíváncsi a háborúpárti uniós vezetőkre.
Kaja Kallas ugyanis washingtoni látogatása során bármennyire is szerette volna, nem sikerült találkoznia Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel, akivel Donald Trump orosz–ukrán béketerveiről óhajtott volna tárgyalni.
A találkozót eredetileg szerdára tervezték, ám a külügyminiszternek nem volt ideje Kallasra. Ezen igazán nem is lehet csodálkozni, ha figyelembe vesszük a főképviselő korábbi kijelentéseit, mint amikor arra a megállapításra jutott, hogy az Egyesült Államokban nagyon erősen képviselteti magát az orosz narratíva. Ugyancsak kritikus volt az Oroszországgal való tárgyalásokkal szemben is, hisztérikusan sürgetve, hogy Ukrajnát és Európát feltétlenül vonják be a kialakuló diplomáciai folyamatba.
Úgy tűnik, hogy Kallas és a többi elbizakodott, magát mindenekfelett állónak vélő európai vezető még mindig nem érti a változó idők szavát, Trump euroszkeptikus megnyilvánulásait, ahogy J. D. Vance alelnök müncheni biztonságpolitikai konferencián elhangzott kemény kritikáját sem.
Továbbra is úgy vélik, hogy beleszólásuk van a nagypolitikai történésekbe, azokba a béketárgyalásokba, melyekről eddig hallani sem akartak.
Az Ursula von der Leyen vezette társaság szűklátókörűségével, elhibázott politikájával tönkretette az Európai Uniót és elérte, hogy ott, ahol világpolitikai kérdésekről döntenek, már nemcsak a tárgyalóasztalnál nem szorítanak nekik helyet, de még a folyosóra sem engedik be. Mondhatnánk, hogy szomorú lesz számukra az ébredés, csak épp az a baj, hogy a tönkretett gazdaságú uniós tagállamok lakosságának a hosszú távra szóló következmények miatt még keservesebb lesz.
(NZS/Felvidék.ma)
