A 27. Mécs László Szabadegyetem programjaként Mihályi Molnár László író, költő, publicista, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának elnöke „A szabadság ára – Duray Miklós helytállása és a gyalázkodók árulása” címmel tartott előadást. A 80 éve született felvidéki magyar politikusra, íróra, egyetemi tanárra, geológusra, az Együttélés politikai mozgalom alapítójára és egykori elnökére emlékezve, aki a csehszlovák kommunista rezsim egyik nemzetközi viszonylatban legismertebb ellenzéki politikusa lett.
Az előadás személyes találkozásokra épült, amelyek felölelték Duray Miklós nemzedékének életkörülményeit, hiszen „születése pillanatában háborús bűnös volt, egy olyan nemzedék része, amely közvetlenül a háború végén született, minden bajjal, ami akkor volt”.
A demográfiai adatokkal kiegészített előadás során elhangzott a Beneš-dekrétumok és a kollektív bűnösség elvének témája, és mint ezen elv áldozataiként „valahol természetes volt, hogy az utunk találkozott 1971-ben. Miklósnak ekkor már neve volt, mert 1968 után ő hozta létre a Magyar Ifjúsági Szövetséget, amelynek tagja lettem” – mondta az előadó. 1965-ben Duray Miklósék elkezdték szervezni a nyári táborozásokat. Ez indított sok fiatalt arra, hogy ha egyetemre került, kereste a kapcsolatot a magyar szervezetekkel. Beszélt az egyetemi felvételi viszontagságairól, tanulmányaikról és Miklós geológiai végzettségéről.
„Miklóst mindenhová követték, mikor ellátogattam hozzá, állandóan egy szerelőkocsi állt a házuk előtt, és a szerelők tizenkét óránként váltották benne egymást.”
Találkozásaik alkalmával Miklós ötleteit, a klubmozgalom működését, a táborok megvalósítását beszélték meg és egyeztették terveiket.
Az előadó felelevenítette a jogvédő bizottság 1978-as megalakulását, valamint az iskolaügy problematikáját. Felidézte az 1984 májusában történteket, Duray Miklós letartóztatásának, vizsgálati fogságba helyezésének és a tárgyalásának körülményeit, mint elhangzott: „csoportos államellenes szervezkedés vádjával ítélték el, ami elég magas büntetési teher”. Kiszabadulásához nemzetközi fórumok is hozzájárultak, mivel közben Csehszlovákiának kölcsönre lett volna szüksége, hiszen a gazdaság a csőd szélén állt, s „az amerikai kormány addig nem adott támogatást, amíg ilyen túlkapások voltak. Mikor Husákot újra elnökké választották, amnesztiát adhatott. A Duray Miklós elleni vádpontot átváltoztatták egy olyan vádpontra, amelyre vonatkozott az amnesztia, nem mentették fel a bűnösség terhe alól, hanem így amnesztiával kiszabadulhatott. Ezután korlátozták a lehetőségeit, de ekkor már nemzetközi intézetek támogatásával kiment Amerikába egy tanulmányútra” – hallhatták a résztvevők. „1989 után ezek a megfigyelések megszűntek, de a rendszer nem állt le.”
Mihályi Molnár László visszaemlékezett a pedagógusszövetség megalakulására, a Független Magyar Kezdeményezés és az Együttélés kapcsolatára, valamint képviselői tevékenységükre.
„Két éven keresztül dolgoztunk együtt a stratégián. Egyik volt a társnemzeti viszony bevezetése. Az, hogy mi Szlovákia területén egyenlő jogokkal rendelkezzünk, mint egy őshonos nemzeti közösség.”
Az előadás folyamán többek között kiemelte 1992 őszének elveszett lehetőségeit, Szlovákia megalakulását.
Zárszavában Duray Miklós utolsó parlamenti beszédét idézte, amelyet annak idején csehül, szlovákul és magyarul is elmondott.
„Csehszlovákia hű maradt hagyományaihoz, népakarat nélkül jött létre és népakarat nélkül szűnik meg.”
Duray Miklós tette és helytállása felbecsülhetetlen, amit ő szerves politizálásnak nevezett, nem pénzért, hanem elvből, önrendelkezési joggal.
A Péterfi András filmjével kezdődő előadás Duray Miklós szavait idézve fejeződött be: „Nincs vidám végszó”.
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
