A határon túli magyar közösségek megerősödése és a diaszpóra identitásának újjáéledése ma is a magyar nemzetstratégia egyik kulcskérdése. A világ magyarságának hálózata akkor maradhat élő, ha a közösségek érzik: nincsenek magukra hagyva, legyen szó Kárpátaljáról, a Vajdaságról vagy a nyugati nagyvárosok magyar családjairól – fejtette ki AzÜzlet-nek adott, szerdán megjelent interjújában Kövér László, az Országgyűlés elnöke.
Az interjúban Kövér László egyebek mellett azt mondta, hogy a harmadik szabadon választott miniszterelnök, Orbán Viktor 1998-ban, közvetlenül a kormány megalakulása után, egy nemzetközi sajtótájékoztatón jelölte ki a 2010 utáni nemzetpolitika irányát, kifejtve, hogy Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, s ez következményekkel kell járjon a kormányzatra és az állam működésére nézve.
A valódi esélyt a 2010-es kétharmados választási győzelem teremtette meg: ez tette lehetővé, hogy immáron közjogi és hatalompolitikai akadályok nélkül új korszakot nyissanak.
Kövér László szerint a nemzetpolitika társadalmi megítélésében bekövetkezett fordulat hosszú, fájdalmas folyamat eredménye volt, és ebben a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás – bár politikai értelemben a legrosszabb irányba mutatott – végső soron mégis pozitív következményekkel járt.
A házelnök szavai szerint szemléletbeli és anyagi fordulatot jelentett az, hogy a Fidesz-KDNP kormány meghirdette a nemzet határok feletti újraegyesítését, és meg is kezdte ennek megvalósítását.
Mindez sokkal több, mint puszta támogatáspolitika, mert az élet szinte minden területére kiterjed: az oktatásra, a kultúrára, a gazdaságra. A kedvezményes honosítás és az állampolgárság visszaállításának programja révén csaknem 1,2 millió új – vagy inkább régi-új – magyar állampolgár „született„, akiknek a közösséghez tartozásuk lelki, erkölcsi értelemben addig is vitathatatlan volt. Most azonban mindez közjogi megerősítést nyert, a választójog biztosításával pedig ki is teljesedett – tette hozzá.
Megjegyezte, hogy bizonyos kutatások úgy számolnak, hogy egy forintnyi gazdaságfejlesztési támogatás körülbelül 0,5 forinttal növelte a magyarországi bruttó nemzeti összterméket, méghozzá azért, mert a külhoni térségekben megvalósuló fejlesztésekhez szükséges termékek, berendezések, szolgáltatások egy részét a magyarországi vállalkozásoktól vásárolták meg.
„A lényeg azonban az, hogy gyámkodni sosem akartunk, és a jövőben sem szándékozunk. Ugyanakkor a magyar kormány, a budapesti nemzetpolitikai központ szemléletváltása, radikálisan megváltozott hozzáállása felszabadító erővel hatott ezekre a közösségekre” – emelte ki Kövér László.
Hozzátette: ahogy érezték, hogy nincsenek elhagyatva, képesek voltak olyan erőket előhívni magukból, amelyek talán el is sorvadtak volna, ha nincs ez a nemzetpolitikai kurzus. Ez nemcsak gazdasági értelemben igaz, hanem lelki értelemben is: újra megérezték, hogy van erő a magyarságban. Ezek a közösségek ugyanis óriási értékeket hordoznak magukban, amire az egyik legjobb példa a Székelyföldi Legendárium: a semmiből építettek fel egy olyan animációs központot, amely mára a magyar alkotóipar egyik legmeghatározóbb műhelyévé vált – hangsúlyozta.
A házelnök szerint meg kell említeni az általa a legmostohább sorsúnak nevezett és ebben a pillanatban a legszerencsétlenebb helyzetben lévő kárpátaljai magyar közösséget is: a fellobbanó ukrán sovinizmus, majd pedig a háború hirtelen a legdirektebb módon állította őket a megmaradás kihívása elé.
„Adja Isten, hogy ez a háború minél előbb véget érjen, és utána újra lehessen építeni ott is a magyar életet” – fogalmazott.
Azt mondta, a Felvidéken a helyzet ellentmondásosnak tűnik, egyfelől a szlovák kormányzat számos kérdésben azonos platformon áll a magyarral, mert a szlovák nemzeti érdek és a magyar nemzeti érdek sok tekintetben nyilvánvalóan egybeesik.
„Ma már egyre többen látják, hogy a szlovákok és a magyarok nem egymás ellenségei, hanem egymás utolsó lehetséges támaszai. Ha mi nem tudunk egymásra támaszkodni, akkor mások könnyen kiforgathatnak bennünket mindabból, amink van, anyagi és kulturális, szellemi értelemben egyaránt” – fogalmazott Kövér László.
Most, hogy a különböző szlovákiai magyar politikai szervezetek összeálltak, Gubík Lászlónak, a Magyar Szövetség elnökének vezetésével elkezdődhetett egy újraépítkezés, s ez talán lehetőséget ad arra, hogy a következő választáson visszakerüljenek a pozsonyi parlamentbe – mutatott rá.
A Beneš-dekrétumokra hivatkozó földkisajátítások kapcsán fellángolt vitáról a házelnök azt mondta, hogy a magyar kormány továbbra sem tehet mást, mint hogy
a felvidéki magyarság jogos követelései mellé áll, elvi alapon elutasítva a kollektív megbélyegzés bármely formáját és megnyilvánulását, támogatva egyúttal a Magyar Szövetség álláspontját és fellépését az ügyben a szlovákiai vagy a nemzetközi politikai, illetve jogi fórumokon.
Kitért arra is, hogy az Ausztriában dolgozó magyarok – akiknek jelentős része Bécsben és környékén él – erős igényt fogalmaznak meg a magyar oktatás intézményes feltételeinek megteremtésére. Ezért folyamatos egyeztetés zajlik a magyar nagykövetség, a helyi magyar közösség és az osztrák döntéshozók között annak érdekében, hogy a vendégmunkásként kiköltöző családok gyermekei az osztrák iskolarendszerbe illeszkedő magyar anyanyelvű oktatásban részesülhessenek. A jelek alapján talán már nem állunk messze attól, hogy ez megvalósuljon – tette hozzá.
Kövér László a külhoni magyarság legnagyobb kihívásának a megmaradást nevezte.
„A legfontosabb üzenet az, hogy a külföldön élő magyarok tudják: gyermekeik akkor is kötődhetnek a magyar kultúrához és a nemzethez, ha a mindennapjaikat már más országban élik” – fogalmazott Kövér László.
MTI/Felvidék.ma
