Március 17-én Prágában került sor arra a konferenciára, amelyet az Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért, a Prágai Magyar Katolikus Plébánia, valamint a Coexistentia Esterházy János Emlékbizottsága közösen szervezett ElżbietaTarnowska–Esterházy, Esterházy János édesanyja halálának 70. évfordulója alkalmából. A helyszínt a prágai Liszt Intézet biztosította, amely méltó keretet adott a megemlékezésnek.
A konferenciát Csitári Rákóczi Gábor Andor, Magyarország csehországi nagykövetségének első beosztottja nyitotta meg. A résztvevőket Kocsis László Attila üdvözletében köszöntötte, amelyet a jelenlévőknek küldött. Gondolataiban rámutatott arra, hogy Esterházy János életében különleges módon találkozott a magyar és lengyel örökség: édesapjától a hazaszeretetet, édesanyjától pedig a mély keresztény hitet és emberséget örökölte.
Kiemelte, hogy ez a családi háttér a több évszázados magyar–lengyel barátság egyik szép példája, amely Esterházy egész életében megmutatkozott.
A konferencia előadásai magyar, cseh és lengyel nyelven hangzottak el, ami jól kifejezte azt a közép-európai összetartozást, amelyről Esterházy János életpéldája tanúskodik.
A program első előadását Molnár Imre tartotta, aki Esterházy János őseiről és közép-európai küldetéséről beszélt, bemutatva családi eredetét, történelmi gyökereit és azt a szellemi örökséget, amely meghatározta életútját. 
Ezt követően Molnárné–Sagun Zdzisława Elżbieta Tarnowska–Esterházy életét, tevékenységét és írásait ismertette, külön hangsúlyozva az édesanya szerepét fia lelki és erkölcsi formálódásában.
Andrej Tóth előadása Esterházy prágai parlamenti tevékenységére, tárgyalásaira és cseh kapcsolataira világított rá. Részletesen bemutatta parlamenti felszólalásait, politikai szerepvállalását, valamint prágai tartózkodásának helyszíneit is. Előadását hiteles fotódokumentumokkal, levelezésekkel és korabeli feljegyzésekkel gazdagította, így számos érdekes történelmi adattal és összefüggéssel közelebb hozta Esterházy személyét és korát a hallgatósághoz.
Balga Zoltán előadásában Esterházy János közép-európai küldetését elemezte, különös tekintettel a közép-európai népek közös keresztény hivatására és a megbékélés útjára.
Rámutatott, hogy Esterházy élete nemcsak történelmi, hanem lelki tanúságtétel is: a hitből fakadó erkölcsi felelősség képes választ adni a térség konfliktusaira.
Hangsúlyozta, hogy Esterházy számára a politika szolgálat volt, amely a keresztény értékekre és a népek közötti kölcsönös tiszteletre épült. Életpéldája ma is arra hív, hogy a közép-európai népek a kiengesztelődés és az együttélés útját keressék.
Stanisław Gawlik előadásában a családi kapcsolatok történeti hátterét mutatta be, különösen a Piast-dinasztiával és a lengyel királyi házzal való összefüggésekre fókuszálva.
A konferencia végén Kassai Hajnal foglalta össze az elhangzottakat, kiemelve a közös történelmi és lelki örökség jelentőségét. Az esemény nemcsak tudományos előadások sorozata volt, hanem egy olyan találkozási pont is, ahol magyar, lengyel és cseh résztvevők együtt gondolkodhattak a közép-európai identitásról, a múlt tanulságairól és a jelen kihívásairól.
A konferencia különös hangsúlyt kapott azáltal is, hogy néhány nappal a Magyar–Lengyel Barátság Napja előtt került megrendezésre. Ez a közelség még inkább rámutatott arra a történelmi és lelki kapcsolatra, amely a két népet összeköti, és amely Esterházy János életében is kézzelfogható valóság volt.
Az ő személye ma is arra emlékeztet, hogy a közép-európai népek sorsa nem egymással szemben, hanem egymás mellett, sőt egymásért formálódhat. Esterházy öröksége különösen időszerű a mai korban, amikor újra és újra felmerülnek a nemzeti identitás, az együttélés és az erkölcsi felelősség kérdései.
Élete azt tanítja, hogy a hitből fakadó bátorság, a lelkiismerethez való hűség és a másik ember iránti tisztelet képes hidakat építeni ott is, ahol a történelem falakat emelt.
BZ/Felvidék.ma
