Amikor az ukránok leállították az orosz kőolaj tranzitját a Barátság kőolajvezetéken Magyarország és Szlovákia felé, veszélybe sodorva ezzel két uniós tagország energiabiztonságát, a Nyugat alig titkolt kárörömmel fogadta a hírt.
Senki sem vonta kérdőre az uniós tagországok pénzéből élő Ukrajnát, nem helytelenítette, hogy az ukránok senkit sem engedtek az állítólag megsérült vezeték közelébe, hogy meggyőződjenek a hibáról, illetve amennyiben szükséges, segítsenek azt kijavítani. Úgy kell nekik, különben is ideje leválni az orosz olajról, diverzifikáció ugyebár, állapíthatták meg kajánul Ursuláék, s még az sem kizárt, hogy Zelenszkij némi előzetes biztatást is kapott ehhez a „hőstett”-hez.
Most viszont fordult a kocka, hasonló kellemetlenséggel kell szembesülnie a válság sújtotta német gazdaságnak, miközben Berlinben folyamatosan az energiabiztonságról szónokolnak.
Az őszi keletnémet választások közeledtével (milyen érdekes hasonlóság) ezúttal Oroszország zárta le május elsejétől a kazah olaj tranzitját a Barátság olajvezeték északi ágán.
A Barátság vezeték Almetyjevszkből indul, majd kettéválik: északi ágra, mely Beloruszija területén vezet Lengyelországon keresztül Németországba, és a délire, mely Ukrajnán át szállít Magyarországra, Szlovákiába és Csehországba.
Az orosz–ukrán háború kitörése után viszont az előző német kormány leállította az orosz olaj importját és kazahra váltott. Ezt a kazah nemzeti olajtársaság exportálja Oroszországon át
a Transznyeft csővezetéken keresztül, majd a Gomeltransznyeft Druzsba vezetékrendszeren keresztül Fehéroroszországon át, ahol egy északi és egy déli ágra válik szét, s az északi ágon – Lengyelországon keresztül – a németországi Schwedtben található finomítóba kerül. Viszont bár az orosz olajat kazahra cserélték, a szállításhoz továbbra is az orosz infrastruktúrát vették igénybe a Kazahsztán és Oroszország között 2002. június 7-én létrejött kormányközi megállapodás alapján.
Az orosz lépés nyomán Kazahsztán most azt mérlegeli, hogy az olajszállítmányokat más útvonalakra irányítja át. Megoldás lehetne Triesztben a Transalpine Kőolajvezeték (TAL), ám ez a tengeri olajszállítás jelenleg rendkívül kockázatos a Fekete-tengeri támadások miatt. Nem szólva az orosz infrastruktúrától való függésről, ezért aligha lehet megbízható alternatíva a csővezetékes szállítással szemben, amihez dráguló tranzitköltségek és hosszú szállítási idő járul.
Mindeközben az Európai Unió és Németország jelentős mértékben függ a kazah kőolajtól, 2025-ben a beérkező olaj mennyisége megközelítőleg 2,146 millió tonna volt, ami napi 43 ezer hordó, és 2024-hez képest 44 százalékkal több.
Tekintettel az iráni háború kezdete óta elszállt üzemanyagárakra, a kazahsztáni olajtranzit elvesztése Németországnak nagyon rosszkor jött.
Az úgynevezett „diverzifikációs” politika tehát csődöt mondott, mivel a kazah energiaügyi miniszter kijelentette, hogy Oroszország nem tervezett olajtranzitot a Barátság vezetéken a schwedti PCK finomítóba. Itt kell megjegyezni, hogy a „diverzifikáció” kifejezés alapvetően egy olyan stratégiai lépés, amelynek célja a kockázat csökkentése és a stabilitás növelése azáltal, hogy a forrásokat, tevékenységeket vagy befektetéseket különböző területekre osztjuk el.
Mármost az orosz olaj kazah kőolajjal való helyettesítése, viszont orosz tranzittal való szállítása nem éppen kockázatcsökkentő átállás, s nem meríti ki a több lábon állás óhajtott követelményét sem.
Ellenkezőleg, igazolta, hogy Oroszországnak az embargó ellenére is jelentős a befolyása az energiabiztonságra. Amennyiben a kazahsztáni olaj – melynek az összetétele hasonló az oroszéhoz, ami megkönnyíti a feldolgozást – szállítása hosszabb időre elakad, a finomító kapacitáskihasználtsága jelentősen csökken.
Nem mellékesen a schwedti olajfinomító 54 százalékban az orosz állami tulajdonú Rosznyefty német leányvállalatainak tulajdonában van. Az ukrajnai háború miatt viszont ezek a leányvállalatok német szövetségi ellenőrzés alá kerültek.
A leállás tehát komoly következményekkel járhat, mert kazah olajból látják el Berlint, illetve Kelet-Németország benzin-, kerozin- és fűtőanyag-szükségletének 90 százalékát – írja a Financial Times. A lap szerint Oroszország arra törekszik, hogy fegyverként használja fel az Európába irányuló energiaexportját. Emellett érthető és előre kiszámítható válasz lehet a részéről arra az uniós rendeletre, amely fokozatosan megtiltja az orosz eredetű vezetékes földgáz és cseppfolyósított földgáz importját az EU-ba.
S ezek a jelenségek csak a jéghegy csúcsának számítanak az átgondolatlan európai politika és a nemzetközi bonyodalmak okozta jövőbeli problémák között.
NZS/Felvidék.ma
