Ismét Éberhardon szervezte meg a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a nemzeti összetartozás napi rendezvényét a Csemadok Szenci Területi Választmánya, a Csemadok Éberhardi Alapszervezete és Éberhard község önkormányzata.
A június 6-ai rendezvény Apponyi Albert végső nyughelyénél vette kezdetét a kápolnában. Szarka Tamás, Kossuth-díjas énekes nyitotta meg a megemlékezést, majd Kaszás Kornél köszöntötte az egybegyűlteket, felidézve 2010. május 31-én a magyar országgyűlés június 4-ét a magyar nemzeti összetartozás napjává emelte, ezzel jelezve, hogy bár államhatárok választják el egymástól a magyarokat, mégis összetartozunk.
Kiss Beáta Éberhardon az összetartozás fontosságát hangsúlyozta (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A megemlékezésen a beszédet Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke mondta, aki szerint ez a nap benne van a magyar szívekben, annak ellenére, hogy sokáig nem volt ildomos beszélni a trianoni tragédiáról. Ahogy a Csemadok elnöke fogalmazott:
„Ha június negyedikére gondolunk, egyrészt a trianoni gyász, a trauma, másrészt a nemzeti összetartozásnak a bizodalma kell, hogy áthasson minket.”
Mindannyiunk életében vannak olyan családtagok, akik szóltak arról, hogyan élték meg ezeket az eseményeket.
Ahogy Kiss Beáta fogalmazott: az ő nagyszülei is traumaként élték meg az eseményeket. A nemzeti összetartozásért meg kell dolgoznunk, jelentette ki az elnök. Sajnos sokszor a megosztottság van az első helyen, holott azt hittük, amikor a politikai megosztottság megszűnt, akkor megszűnik a magyarság megosztottsága is.
Kiss Beáta Esterházy Jánost idézve kiemelte: „Nem lehet helye a lemondásnak”.
Az elnök azt kívánta, hogy méltó követői legyünk nagyjainknak.
Zsidó János és Géresi Róbert (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Az ökumenizmus jegyében Géresi Róbert a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke és mons. Zsidó János Őszentsége káplánja adtak lelki útravalót a híveknek és emlékezőknek.
Mind két lelkiatya az összefogás és az összetartozás fontosságát emelte ki. Géresi Róbert kifejtette Isten segít, de ennek feltétele az összefogás, hogy mindannyian fontosnak tartsák Isten igéjének beteljesülését. A református püspök azt kívánta érezzük meg, hogy együtt kell mennünk az úton, hogy valóban összetartozunk, így segíthetünk csak saját közösségünkön.
Kaszás Kornél (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Zsidó János történelmi kitekintésében arról is szólt, hogy sokszor magunkra maradtunk mi, magyarok, ilyen volt a tatár és török vész, ilyen volt 1849-ben a cári sereg támadása, ilyen volt 1956 is. Bíztatás ugyan jött, de a segítségnyújtás elmaradt. Bíztunk az első és a második világháború után is az igazságosságban, de csalódnunk kellett. Isten mégis szeret minket, hiszen itt vagyunk és itt van a felvidéki magyarság is 106 évvel a trianoni tragédia után.
Zsidó János, Őszentsége káplánja szerint mégis büszkének kell lennünk magyarságunkra, arra a sok tudósra, sportolóra, és ismert emberre, akik a magyarság soraiból kerültek ki. Az a fontos, hogy azt nézzük, ami összeköt minket, ne azt, ami elválaszt. A templomi szertartás után koszorúzással tisztelegtek Apponyi Albert sírjánál, majd himnuszaink eléneklésével ért véget a közösségi alkalom, elhangzott a Boldogasszony anyánk, a Te benned bíztunk és a nemzeti imánk is.
Szarka Tamás a kápolnában (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A megemlékezés a kultúrházban folytatódott, ahol Valacsai Edit polgármester Apponyi Albert nagyságát emelte ki. Mint mondta, negyedikén Szobon jártak, ahol Apponyi Albertnek emeltek szobrot, a szobornak ereje van, Apponyi az alkotáson ölelő karjába zárja a magyarságot és próbál utat is mutatni.
Valacsai Edit idézte Apponyi Albertet is: „Az igazság, ha egyedül marad is, igazság marad.” A polgármester köszöntője után Takács Ottó, a Csemadok országos titkára szólt a közönséghez.
A beszédben elhangzott fontos a nemzeti együvé tartozás érzése. Takács Ottó azt is kiemelte a Csemadoknak fontos szerepe van abban, hogy a felvidéki magyarság fennmaradt.
A köszöntők után Ablonczy Balázs történész, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék habilitált egyetemi docense tartott előadást Apponyi és Trianon kapcsolata címmel.
Valacsai Edit (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A történész elmondta: Apponyi Albert jezsuita gimnáziumba járt, így a vallásosság meghatározó volt életében, bár politikai ellenfelei ezt többször kétségbe vonták, mivel az ő kultusztminisztesége alatt fogadták el a zsidó egyházat és vezették be a polgári esküvő lehetőségét. 1872-től képviselő, bár voltak olyan választási évek, mikor nem járt sikerrel, de 1881-től 1918-ig, majd 1920-tól haláláig a jászberényi kerületet képviselte az országgyűlésben. Politikai pályája alatt gyorsan elterjed róla jó szónoki képessége, 197 centiméteres magasságával egyébként kiemelkedett a tömegből is.
Ablonczy Balázs ismertette azt is, hogy vált Apponyi Albert a békedelegáció tagjává, a tanácsköztársaság idején bujkált, egy ideig Éberhardon élt, majd 1919 novemberében visszatért Budapestre. Ez után kérték fel a békedelegáció fődelegátusának, amelyben korelnök is volt, bár a pozíciót nem akarta elfoglalni. Végül vállalta a párizsi utat.
A Csemadok nevében Takács Ottó köszöntötte a jelenlévőket (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A magyar delegáció 1920. január 5-én hagyta el Budapestet, január 7-én érkeztek meg Franciaországba, ahol Párizs mellett helyezték elő őket és nem járhattak sehova. A feltételek megismerése után nem támogatta a békeszerződés aláírását, de májusra meggondolta magát, a gazdasági érdekek ezt kívánták, illetve garanciákat ígértek, hogy a kisebbségben rekedt magyarság jogait betartják majd. 1920. május 16-án lemondott a békedelegáció vezetéséről, aláírni ugyanakkor hajlandó lett volna az okmányt, akárcsak Teleki Pál külügyminiszter, aki viszont nem kívánta, hogy Apponyi írja alá ezt a dokumentumot.
Azt is kiemelte a történész, hogy az Amerikai Egyesült Államok ezeken a tárgyalásokon már nem vett részt és alá sem írták a trianoni diktátumot, ők külön békét kötöttek Magyarországgal.
Ablonczy Balázs (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A dekrétumot végül a népjóléti és munkaügyi miniszter Dr. Benárd Ágoston és a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Drasche-Lázár Alfréd írták alá. Apponyi Albert kultuszának építése pedig elkezdődött, hiszen nagyhatású beszédének mégis voltak következményei, Lloyd George és Nitti is nagyhatásúnak tartotta a beszédet és főleg
a Csallóköz esetében megkérdőjelezték annak jogosságát, hogy elvegyék a területet Magyarországtól. Apponyi Albert ugyanis meggyőzte őket, hogy nem adhatunk át embereket, mint valami marhákat másoknak. Sajnos az egyetértés eredményt nem hozott.
Apponyi Albert Genfben halt meg, 1933-ban, holttestét nagy ceremóniával hozták haza Éberhardra 1942-ben.
A történelmi előadás után Szarka Tamás Otthon vagyunk címmel adott koncertet, amelyből kiérződött, összetartozásunk és a szülőföldünk iránti szeretet, és a nemzeti összetartozás napja éppen erről szól.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
