Szlovákia és Magyarország között nem lehet konfliktusról beszélni, inkább arról van szó, hogy a két ország közti kapcsolatot túlzott érzékenység jellemzi – nyilatkozta a FigyelőNetnek adott interjúban Juraj Migaš leköszönő szlovák nagykövet, aki szerint jó lenne, ha a magyar média pozitívabban állna hozzá Szlovákiához, a két ország lakossága között ugyanis kitűnő a kapcsolat.
A napokban sikerült megállapodni arról, hogy legyenek kétnyelvűek a földrajzi megnevezések a szlovákiai kisebbségi tankönyvekben. Az ügy azért is húzódott el, mert az elnök, többek között Ján Slota nyomására, nem írta alá és visszaküldte a törvényhozásnak. Az eset arra enged következtetni, hogy Ján Slota koalíciós játszmákra használja fel a tankönyvügyet.
A köztársasági elnök úr is a törvényalkotási rendszer egy része, az ő szempontjából voltak olyan kérdések, amelyeket tisztázni kellett. Félrevezetés, ha az egyik fél álláspontja mögött mindig a másik fél motivációját keressük. Normális törvényalkotási folyamatról van szó, mint Magyarországon is, ez néha rövidebb, néha hosszabb.
Slota nyomására nemcsak az elnök, de a kormányfő is választás elé kényszerült, vagy a magyarokkal való kapcsolatokban, vagy a koalícióban kell válsággal szembesülnie. A könnyebb utat választotta, engedve a nyomásnak.
Ezek nagy spekulációk. Rengeteg álláspont, vélemény jelenik meg politológusok, szakértők szájából, számomra az a döntő, ami a tankönyvügyben a törvényes jogalkotási folyamat során történik.
Pedig úgy tűnhet, hogy a „magyar kártya” a szlovák belpolitikai csatározások elengedhetetlen eszköze.
Abban az esetben, amikor eltérnek az álláspontok, előhúzni a kártyát, és úgy jellemezni a helyzetet, hogy a magyar kártya volt a döntő, nagyon leegyszerűsített megfogalmazás. Amikor elhangzik egy negatív álláspont egy adott problémáról, azt azonnal úgy értékelik, hogy „megjátszottuk a kártyát”.
Nem emlékszem viszont arra, hogy ha a kölcsönös kapcsolatainkban valami sikerült, márpedig nagyon sok dolog sikerül, akkor bárki is arról beszélt volna, hogy előhúztuk a pozitív kártyát. A politika komoly dolog. Szeretném, ha a média Szlovákiához való hozzáállása pozitívabb lenne, ha az elért eredményeket hangsúlyoznák, mert meggyőződésem, hogy a pozitívumokból van több a kapcsolatainkban.
Előremutató lépés volt, amikor két éve találkozott a két ország katolikus vezetése, és egyfajta kiegyezés történt a megbocsátás jegyében. Ezen a találkozón ön is ott volt, úgy tűnik viszont, hogy az azóta eltelt idő alatt nem változott semmi. Ezért a két ország politikai vagy társadalmi elitje a felelős?
Esztergomban akkor szlovák nagykövetként olvastam az evangéliumból és üdvözöltem az egymáshoz való közeledést, mert az a találkozó a megértésről, a megbocsátásról szólt, és arról hogy erőfeszítéseinket a jövő irányába tesszük. Ez egy felhívás volt azok felé, akik részt vesznek a szlovák-magyar kapcsolatok alakulásában. Akkor, 2006 júniusában a szlovák külügyminisztérium pozitívan nyilatkozott az elhangzottakról. Ebben a kérdésben a magyar külügyminisztéiummal azonos állásponton vagyunk, támogatni fogunk minden olyan aktivitást, amelyek a társadalom belsejéből érkeznek, civil konferenciákat, találkozókat.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, amiről egyáltalán nincs szó és nem lehet róla olvasni, hogy széles körű hálózat létezik nemcsak a határ menti, hanem a többi partner városok és falvak között az együttműködés érdekében. Ezek a kapcsolatok fantasztikusak. Részt veszek ezeken a rendezvényeken, hihetetlenül jó a hangulat és megvan a megfelelő alap ahhoz, hogy pozitív irányba fejlődjenek a kapcsolatok. Emberek közötti kapcsolatokról van szó, közös koncertekről, kiállításokról, sportrendezvényekről, ahol gyerekek és felnőttek találkoznak. Az emberek képesek kommunikálni egymással, meg tudják beszélni a problémáikat, de a legfontosabb: két olyan nemzethez tartoznak, akiknek közös témáik vannak, és jó szomszédok szeretnének lenni.
A kölcsönös turizmus a másik fontos dolog, amit mindig hangsúlyozok. Azt üzenem: „Magyar barátaink, jöjjenek Szlovákiába, és gondolom, hogy ott jól érzik majd magukat’” illetve, „Kedves szlovákok, jöjjenek ebbe a gyönyörű országba, van rengeteg látnivaló, tegyenek meg mindent azért, hogy megismerhessék Magyarországot és az embereket!”
Ezek szerint a két ország lakossága között nem, csupán a politikai retorika szintjén érzékelhető a probléma?
Mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy bármilyen retorika soha ne veszélyeztesse azt a pozitív kapcsolatot, amely a két ország lakossága között létezik. A médiát figyelve úgy tűnik, mintha a szlovákok és a Szlovákiában élő magyar kisebbség kapcsolatáról lenne szó, e prizmán keresztül nézik a helyzetet, pedig valójában itt az 5 millió szlovák és a 10 millió magyar állampolgár közötti kapcsolatról kellene beszélni.
Sokszor lehet hallani, a konfliktus alapja, hogy a magyarok a magyar kisebbségek jogait féltik a szlovákoktól, a szlovákok pedig az identitásukat a magyaroktól.
Én személy szerint a kapcsolatunkat jellemezve nagyon nem szeretem a konfliktus szót használni. Amikor léteznek nyitott problémák, amikor az az érzésünk, hogy valaki nem úgy viselkedik, ahogyan kellene, akkor kommunikálni kell, megteremteni a dialógus lehetőségét minden szinten. Üzengetni egymásnak a médián keresztül nem szerencsés. Sokszor úgy érzem, hogy a kapcsolatainkat túlzott érzékenység jellemzi, mintha a legcsekélyebb dologra is reagálnunk kellene, amit az élet hoz.
Azért a kommunikációt nem segítették elő azok a magyar külügyminisztert gyalázó kijelentések, amelyek a közelmúltban hangzottak el.
Nem tudom, hogy van-e értelme most ezeket taglalni. Véleményem szerint kerülni kell azokat a kijelentéseket, amelyeket a másik fél bármilyen módon bántónak érez. Azért hagy mondjam el, hogy magyar részről is elhangzottak olyan kijelentések, amelyek negatívan érintették a Szlovák Köztársaság kormányát.
Melyek voltak ezek?
Nem szeretném megismételni, én azokat a dolgokat szeretem, amelyek pozitív irányba tartanak és segítik megoldani a dolgokat. Ezért azt gondolom, hogy meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ne hangozzanak el ilyen kijelentések, de azért is, hogy az ilyen kijelentések miatt ne álljon le a pozitív párbeszéd.
Beszéljünk a dunaszerdahelyi mérkőzésen történtekről, az ügy jelenleg rendőrségi szakaszban van. Mikorra várható eredmény?
Ez az ügy természetesen nem fekete-fehér. Hangsúlyozom, hogy el kell ítélni a huliganizmus és extrémizmus minden formáját. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Budapesten három demonstráció is volt, amelyeken igen kellemetlen dolgok hangzottak el.
A meccs után intézkedéseket fogadtak el Szlovákiában, amelyek alapján nagyon szigorúan büntetik a megnyilvánulásokat, amiknek semmi közük a sporthoz. Nem engedik be az alkohol befolyása alatt álló személyeket, és aki a rendet megzavarja, azt a szervezők kivezethetik a mérközésről. A törvény ebben a tekintetben Szlovákiában szigorúbb, mint Magyarországon. A sportlétesítményekből nem szabad, hogy az erőszak arénái váljanak, a futballmeccseknek pedig nem szabad politikai üggyé fajulniuk.
Az új szlovák külügyminiszter beiktatása után Budapestre is új szlovák nagykövet érkezik majd. Hogy érezte magát itt-tartózkodása alatt?
Nagyon jól. Elmondhatom, sok barátom van itt. Valóban azt gondolom, hogy sokkal több az, ami összekapcsol minket, mint ami elválaszt. Talán meglepően hangzik, de az itt-tartózkodásom valahogy arra kényszerített, hogy még többet foglalkozzam Szlovákia és a szlovákok történelmével, az anyanyelvem történetével, egyszerűen azért, hogy kölcsönösen jobban megértsük egymást. Ismernünk kellene a másik történelmét, jelenét, mentalitását.
Mit üzen utódjának?
Meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy valódi problémák oldódjanak meg, ne pedig álproblémák. Azt üzenem, hogy legyen olyan optimista, mint én.
Fogas Krisztina, FN
