A most bemutatásra kerülő kiadvány már nem is csupán a kétnyelvűséget, hanem az adott államkereten belül érvényesített többnyelvűséget példázza. Az eset az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből, az 1880-as évekből való. Az intézmény, amely ezt a gyakorlatot alkalmazta, a Selmecbányai Evangélikus Líceum volt. Pontosabban annak tápintézete (alumneuma).
Tudnunk kell, hogy az oktatási intézmények már akkor sem voltak elkényeztetett helyzetben. De gyakran segítettek önmagukon, elsősorban a rászoruló és tehetséges diákok támogatását illetően. Létrehoztak különféle alapítványokat, melyeket a jómódú mecénások pénzeltek elsősorban.
A szegény sorsú diákok élelmezése céljából tápintézetet alapítottak, ahol ezek a gyermekek enni kaptak. S hogy miképp oldották meg a menza működtetését? Például úgy, hogy kiállították az intézet, azaz „A selmecz ev. ker. lyceum tápintézetének folyamodványkönyvét”.
Gally Lajos folyamodványkönyvecskéje
Ilyeneket láttam az ottani evangélikus egyházközség levéltárában. Az egyiket épp bizonyos Gally Lajos békéscsabai diáknak adták ki, aki a líceum VI. és a tanítóképző II. osztályos diákja volt, és ez a tanuló, az 1794. évi 26. t. c. 5. paragrafusa értelmében Békés- Csanád, Csongrád és Arad megyékbe avégett küldetett ki, hogy „e lyceumi tápintézet számára, melyben lefolyt tanévben (1887/88) is 147 tanuló láttatott el ebéddel és vacsorával, a tudományok t. cz. pártfogóinak nagyrabecsült kegyadományaikat esedezve begyűjtse”.
A folyamodványkönyv második lapján az adott egyházkerület püspökének saját kezű beírása olvasható, amely így hangzik: „A selmeczi ev. ker. Lyceum segedelmezését a hazai köznevelés minden barátainak kegyes figyelmébe ajánlja. B.Csabán, 1888. máj. 30. Szeberényi Gusztáv bányai ev. egyházkerületi püspök”. Talán a kérés: a mecénások bejárása-felkutatása így a diákok számára sem tűnt megalázóvá. A kérés különben sem szégyen, és aki ezt megtette, annak akkor is adatott.
A püspöki beírás és a nyomtatott magyar nyelvű szöveg
A könyvecskében aztán egy háromnyelvű (magyar-német-szlovák) hosszabb nyomtatott szövegrész következik, amelynek magyar változata így szól: „Mélyen tisztelt, kegyes Pártfogónk! Tanintézeteink azon ismeretes sorsánál fogva, hogy fentartásukról — nem kapván, nem reményelhetvén máshonnan segélyt — egyedül minmagunknak, evangelikusoknak, kell gondoskodnunk: kénytelenek vagyunk ezidén is a selmeczi kerületi Lyceum nagyérdemű, jóltevő Pártfogóinak több ízben tapasztalt bőkezűségéhez folyamodni, az emberiség nevében könyörögvén, méltóztassanak az iskolánk kebelében tanuló számos (147) szegény ifjak tápláltatásának terhes gondját kegyes adakozások által ez évben is könnyebbíteni. Kedves áldozatot fognak ez által tenni a haza, a vallás és emberiség oltárára!
Azon biztos reménnyel kecsegtetve magunkat, hogy tisztelt Pártfogói alumnaumunktól meg nem tagadják jótékony segélyeiket, mély tisztelettel vagyunk
Kegyes Pártfogóinknak alázatos szolgái: Farbaky István, a Lyceum helybeli felügyelője; Breznyik János, a Lyceum igazgatótanára; Scholz Endre, a lyceumi tápintézet gondnoka. Selmeczen Juniushó 22. 1888.”
A felhívás szövege németül és szlovákul
A folyamodványkönyvbe minden támogató beírta saját nevét, a támogatás időpontját és összegét. A támogatók közt igen sok ismert és jeles, országos hírű embert szintén találunk. Azt hiszem, a fenti példák sok tekintetben szólhatnak a mának is: iskolaszervezést, emberséget, vallást, többnyelvűséget illetően és érvényesítve egyaránt.
(A reprodukciók a szerző gyűjteményéből valók)
