Ján Slota újabb kuriózus indítvánnyal vétette észre magát: azzal, hogy telepítsenek szlovák kettős kereszteket a magyar-szlovák határra, elriasztandó velük „a magyarok Szlovákia fölött köröző hülye turulmadarait”. Javaslatát komolyan vették, annyira, hogy már fel is szentelték az első ilyen keresztet.
Még ennél is baljóslatúbb az „okos historizmus” programja, mely szerint a szlovákok már akkor mai hazájukban éltek, „amikor más európai országok területén még csak állatok rohangáltak”. Eszerint már Szvatopluk, a magyar legendákból ismert morva király is szlovák nemzeti hős volt. Nos, természetesen ez az elmélet is zagyvaság. A magyar honfoglalás körüli időkben már kétségtelenül szlávok éltek a mai Szlovákia területén, ám ők is és az Árpád fejedelem által állítólag csúnyán rászedett Szvatopluk is igencsak elcsodálkoztak volna, ha bárki is szlovákoknak nevezi őket.
Egy szóval ennek az elméletnek sem lenne jelentősége. S ha mégis van, és ha még Slota javaslatánál is veszélyesebb, annak az oka, hogy előterjesztője nem valamiféle zavaros fejű, a múlttól megrészegült nacionalista, hanem maga Robert Fico, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke.
Ilyen ostoba lenne Fico? Ugyan! Nyilván ő tudja legjobban, hogy amit beszél, az zagyvaság. De azt is jól tudja, hogy az ilyen zagyvaságokkal választásokat lehet nyerni, parlamenti helyeket és miniszteri bársonyszékeket lehet bebiztosítani.
Nekünk szerencsére nincs Slotánk és Ficónk, van viszont „Jobbikunk”. Ez a párt is kereszteket állít – természetesen nem a turulok ellen, mert azokat szereti – hanem a Hanuka idején feltünedező zsidó jelkép, az ország magyar jellegét úgymond veszélyeztető Menóra ellensúlyozására. Sajnos van Magyarországon annyi választó, aki nagyon is vevő erre. S ha belőlük a Jobbikosok eleget meg tudnak nyerni maguknak, akkor ők is parlamenti helyek (ha nem is bársonyszékek) birtokosai lehetnek. A zagyvaság olykor kifizetődik.
